Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-12-01 / 9. szám
ERŐS VÁR 7. oldal Karácsonyt bot csodál tófto*. ktfty**»W: • f Km je kmje, khde - decske Bette - he•mi her ce-gecske Ki m/‘ér-turfi megezulellóJi A po-icóitól megmentettél Aludj, aludj Üdvösségem, Csillag jön a széles égen, Fényes útját bölcsek járják, Áldásodat várva várják. Jézus ágyán nincsen paplan, Jaj, de fázik az ártatlan Hogy is lenne bundácskája. Elveszett a báránykája. Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján, Örüljetek, örvendjetek: Az Űr Jézus megszületett. (Régi magyar karácsonyi ének.) „KORSZERŰSÉG” VII. “Ülj mellém a kandallóhoz”, — kedves olvasóm — ‘‘fel van szítva melege.” Talán még áll a karácsonyfád, s alatta szíved is felmelegszik, hiszen a földre szállt égi SZERETET ünnepét jelenti! Ha csak “vallásos keresztyén magyar vagy”, előre figyelmeztetlek, hogy nem olyan változó dolgokról akarok veled beszélni, mint a “világnézet”, hiszen azt napomként változtatod. (Megérdemli!) Ha csak “egyházias keresztyén magyar” vagy, talán még preZSbiter is, szeretettel kérlek arra, hogy ne sokat prézsmitálj amiatt, hogy most nem ‘‘vallásos”, hanem nemzeti létkérdésről akarok veled beszélgetni, hiszen azt is a BIBLIA világosságánál akarom neked elmondani. Ha bibliaolvasó vagy, tudod, hogy a nemzeti érzés benne volt abban a Jézus Krisztusban is, aki tanítványait elsősorban Izrael eltévedt juhaihoz küldte s nem a pogányokhoz és szamaritánusokhoz, s aki prófétai lélekkel látva hazájának pusztulását, megsiratta azt, pedig "nagyobb dolog az. ha az 'igazi férfi sír, mint ha vérzik.” Ha azonban “hívő keresztyén magyar” vagy, akkor in médiás rés, arra kérlek, hogy egyre hangosabban, egyre sürgetőbben add tovább Istennek azt a parancsolatát, amely a testvéri felelősséget, magának az Istennek eme tudatosító kérdésével akarja lelkűnkbe vésni: Magyar!., tudod-e, hogy az elcsatolt Erdélyben, Felvidéken, Kárpátaljai) és Délvidéken hogyan szenved magyar testvéred?!!! “Ho! van a te atyádfia?” Ezzel a kérdéssel Isten először Káinhoz, az első gyilkoshoz fordult. De miért kérdezte? Hiszen Isten mindent látott és tudott akkor is, mikor ez az első gyilkosság megtörtént! Nem Istennek volt szüksége erre a feleletre, hanem Káinnak, hogy tudatos legyen benne szörnyű nagy bűne! Isten tudatosítani akarja bennünk is, hogy felelősek vagyunk magyar testvéreinkért, bármilyen messze kerültek tőlünk! Azért választottam ezt a témát beszélgetésünk tárgyául, mert a, Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya — vállalt feladatához híven — folytatni akarja felvilágosító, tudatosító, a jobb jövő építését előkészítő munkáját, amelynek során minden nagyobb magyar centrumban reá akar mutatni a szükséges és sürgős teendőkre! Ezzel a munkájával kapcsolatban történt, hogy egyik nagyobb magyar központban lelkes barátaimat kértem fel előadásunk helyi előkészítésére. Örömmel vállalták, de később, szerzett tapasztalataik alapján, őszintén megírták, hogy egy ilyen tárgyú előadásra ma már legfeljebb 30 hallgatóra számíthatunk. Ugyanebből a magyar központból egyik magyar egyesület, kérdésemre azt felelte: azért nem vállalhat juk a rendezést, mert egyesületünk alapszabályai tiltják az olyan rendezvényeket, amelyeken politikai beszédek hangzanak el, Trianon kérdése pedig az! — HÁT IDE JLT TOTTUNK?! Magyar egyesületben tilos a trianoni igazságtalanságról, elszakított magyar testvéreink emberfeletti szenvedéseiről és a nemzetiségi megbékélés eszközeiről, lehetőségéről beszélni a magyar egyesüleí alapszabályai szerint! — A. kéthlyannás méreg-hintés szomorú gyümölcse ez, épúgy, mint i 957. június 30-án, New Yorkban, a magyar Egyetemi Diákszövetség szónokának az a kijelentése: ‘‘mi nem állunk a területi revízió alapját!”. Benes, Maszarik nagy nemzeti cseh ünnepeken nyilatkoztak, hogy vannak helyek, ahol szükséges a területi revízió, de a magyar ifjúság — egyik részének “korszerű” gondolkodása szerint ez már nem szükséges! — Angol, francia és más nemzetek államférfiai kijelentették, hogy Magyarország feldarabolása nemcsak igazságtalanság és bűnn, hanem politikai esztelerség volt, — de a Szabad Európa Rádió égisze alatt összejött hannoveri értekezlet örömmel állapította meg jegyzőkönyvében, hogy “irredenta gondolatok, vagy zavarok nem voltak tapasztalhatók a konferencián.” — Most, a díszeit hullató karácsonyfa alatt, hozzád fordulok kedves olvasóm és megkérdezem: — ‘‘ et tu mi fili Brute?!” — Te sem érzed azt, hogy a trianoni parancscsal megalázó rabságba kényszer!tett, a lelki-testi kínok poklába taszított magyar testvéreinkre, ha mi így gondolkodunk, a biztos nemzeti halál vár?! Te is helyesled az amerikai koexistenciális külpolitikának azt a nézetét, hogy “a zsarnoksággal ki lehet egyezni, de a rabnépek szabadságát nem kell hangoztatni?” A mesterségesen elaltatott lelkiismeret nem hallja Isten íelelősségrevonó kérdését :“Hol van a te atyádfia?!” Pedig Erdélyben tervszerűen gyilkolják a magyart. Felvidéken rendszeresen üldözik és Délvidéken erőszakkal asszimilálják. Az anyaország magyarságát pedig látszólagos, egyéni érdekű könnyítésekkel maszlagolják. Igaza lesz Gs. Szabó Lászlónak, hogy “a szolgaság már természetes lesz, a hazugság pedig normalizálódik." Vannak sokan, akik így könnyű
