Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)

1964-02-01 / 2. szám

ERŐS VÁR 5. oldal Bódás János: HÚSVÉTI DERŰ dottl” — válasz is hangzik: “Való­ban feltámadott!” Ez a húsvéti uj­­jongás járja át az evangéliumi ke>­­resztyénség legszebb húsvéti éneke­it is. Valószínűleg a Her,renhút-ban le­telepedett husziták hagyományaira nyúlik vissza az a protestáns orszá­gokban ismert szokás, hogy a ke­resztyének húsvét ünnepének a haj­nalán kimennek a temetőbe, hogy a sírok közelében hallgassák a feltá­madásból szóló Evangéliumot. En­nek változata a templomainkban tartott korareggel1! húsvéti isteneisz­­telet, a ‘‘Sunrise Service”. Mi a böjt? Vallásos értelemben: egészben való, vagy részleges tar­tózkodás az evéstől. A legkülönbö - zőbb vallások ismerik a keresztyén területen kívül is, (mint az indiai es mohamed vallások) jeléül annak, hogy az ember valamilyen formában meg akar alázkodni az istenség előtt. Kersztény területre a böjt, az ó­­szövetség világából jött át, ahol igen nagy szerepe volt. Ott a böjt nemcsak az alázat jele volt, hanem egvütt járt vele a bűnbánat jelensé­geinek külső megnyilatkozása is. Olvasunk arról is az ószövetségben, hogy nemzeti feladatok előtt ném­eti böjtöt hirdettek. A fog­sági idő után egyre több böjtöt ren­deltek el. A farizeusok hetente két­szer bőjtöltek. Az Űr Jézus nem rendelt el ta­nítványai számára böjtöt, de nem is tiltotta. Adott esetben helyeselte a böjtöt, a vele való korabeli felfo­gást, hogy a böjt erősíti a lélek el­­ienálló képességét és Máté 4:2 sze­rint Ő maga is bőjtölt, mielőtt1 Derítik a földet virágos mámorok, fényben, s könnyű szellők illatában forog. Virágzik szívem is, fénytől derűs vagyok, fénytől, mely az üres sírból biztat, ragyog: Vádol a bűn? — Elrejt a keresztfa árnya, Jézus vére rajtad üdvösség virága. Vér, vágy, kín bár űz még, na. A Cselekedetek könyvéből tud­juk, hogy az első keresztyének is bőjtöltek. Már a második századtól kezdve bőjtli napoknak nyilvánítot­ták a szerdai és pénteki napot. Elég korán jött szokásba a húsvét előtti 40 napos böjt. A római katolikus egyház három­féle böjtöt ismer: 1. Jenunium naturale = az ételek­től való teljes tartózkodás szent­áldozás előtt. 2. Jenunium plenum = vagyis tel­jes böjt, amikor naponta csak egy­szer szabad jóllakni, de a húsételtől akkor is tartózkodni kell. 3. Jenunium semiplénum — ami­kor húsfogyasztás nélkül akárhány­szor jóllakhatik az ember. Hétéves kortól hatvan éves korig minden egyháztag köteles megtartani a böj­töt, de betegek és gyengeszerveze­­tűek külön felmentést kapnak. Az újszövetség a böjtöt sem el nem rendeli, sem meg nem tiltja. Mi azt tartjuk, hogy a böjtök szigorí­tása és túlértékelése folytán elho­mályosul a fegyelemről és a hitről szóló központi tanításunk. így a böjt is üdvösségszerző lett, holott nem lehet más hivatása, mint aka­dályozni a bűnt munkájában és le­győzni a kívánságokat. Az üdvös­ség számára nem fontos, ha én nem hogy lelked elvessze, ha Ő éltet, lassan elhal a bűn teste, S valami új zsendül benned — mint a földben kelő mag, —• s terem, nő áldva, éltetőén, njjászül, hogy minden meggyőzeire vallja: — Él Krisztus, mert rajtad látszik a hatalma! S néked a halál se több, csak rövid álom, Él az Úr és véle győzöl a halálon! bőjtölök. Ha pedig bőjtölök, akkor arra kell vigyáznom, hogy abból ne legyen önigazolásra vezérlő kalauz. Sokan azt hiszik, hogy a böjtölés, megjavuláshoz vezet, holott nekünk nem javulásra, hanem megváltásra van szükségünk. Nincsen javulás megváltás nélkül, ha pedig van meg­váltás, a javulás bekövetkezik böj­tölés nélkül is. A keresztyén élet­nek nem böjtre és külső tö; vény­­szerűségek megtartásáa van szüksé­ge, hanem felülről való kegyelemre és Szentlélekre. Mi evangélikusok nem iktattuk tanrendszerünkbe a böjtöt, mégpe­dig a Biblia alapján, de nem is ha­dakozunk ellene, mert az üdvösség szempontjából egészen közömbös do­log. Viszont elismerjük, hogy lehet nevelő jelentősége ?!s. Tiszteletre méltónak tartjuk, ha a család Úr­vacsora előtt nem eszik-iszik. A nagypénteki böjt pedig nálunk is, már hagyománytiszteletből is tiszte­letre méltó. De nem szabad sohasem felednünk azt, hogy minden ön­nevelés, böjt és egyéb emberi szo­kás vagy hagyomány haszontalan, ha az üdvösség szempontjából aka­runk támaszkodni reá. Egyházilag a böjt a megtisztulás­nak ideje. A böjtöt azért rendelte isten és azért tartja meg anyaszent­­egyházunk, hogy szálljunk önma­nyilvános működését megkezdte vol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom