Erős Vár, 1964 (34. évfolyam, 2-9. szám)
1964-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 5. oldal (Folytatás az előző oldalról) lóságok voltak, melyek megfosztották a vezetőket az ítélkezés erkölcsi jogától. Viszont igaz az, hogy kényelem, óvatosság, gyávaság nem lehetnek az egyházi fegyelem akadályozói I II. A ‘‘foglyok angyalának” -— Wrede Matildnak nemcsak Finnországban, hanem az evangélikus világban is megünneplik születésének századik évfordulóját. — Egy európai kongresszuson, ahol a börtönök rabjalinak megfékezéséről tanácskoztak, mint finn kiküldött, ő irányította először a foglyok lelkigondozására a figyelmet. Ő maga már régen látogatta akkor a finn börtönöket, mindenhová vitte Isten erejét: az evangéliumot, A diakonissza intézmény alapítója ugyan más valaki' volt, de hogy egy diakonissza milyen csodálatos eredményeket tud elérni a lelki munkában, azt Szegeden a rabok lelki gondozása során tapasztaltam. Diakonisszánk Szegeden nemcsak napközi otthont tartott fenn szegény gyermekek részére, nemcsak a klinikákat, kórházakat, otthoni betegeke'. látogatta, nemcsak a szegényeket, öregeket, özvegyeket-árvákat gondozta, nemcsak iskolás gyermekeinket és lányainkat nyaraltatta, evangélizációval összekötve, hanem szorgalmasan látogatta a Csillagbörtönnek, törvényszéki fogháznak, javító lintézetnek női! rabjait és itt mutatta fel a szeretet lelkének és az evangéliumnak legcsodálatosabb és legáldottabb eredményeit! Nyugodt lelkiismerettel tehetek bizonyságot arról, hogy Magyarországon ott volt a legvirágzóbb egyházi élet, ahol diakonisszáink dolgoztak. Szegedi munkámat el sem tudtam volna diakonisszánk munkája nélkül képzelni, pedig egy hitoktató-lelkész, egy segédlelkész és két tanító voltak még ott munkatársaim. Boldog lehet minden egyház, amely egy diakonisszát be tud állítani a gyülekezeti munkába! Wrede Matild jubileuma ezekre a diakonisszákra hívja fel figyelmün-Asszonyom ! Levelét, amelyben tanácsot, segítséget kér, — kívánságára nem közlöm, de ha evangéliumi nyelven kellene elmondanom, akkor 414. énekünk másodlik versével mondanám el: ‘‘Ellenségem oly sok, és hatalmas, Olyan vagyok, mint a felvert szarvas. Eltikkad ajkam És nincs forrás itt e sivatagban.” Ami kedves hittestvérünkkel történt, az mindennapi dolog. Minden ember a legtöbbet szenved embertársaitól. Senki sem tudja úgy meggyötörni az embert, mint egy másik ember. Senkitől sem esik olyan rosz- Szul a szenvedés, mlint egy másik embertől, különösen, ha az is magyar, vagy ha egy volt jó barát, — még inkább, ha talán közelebbi hozzátartozó. Hogy milyen veszedelmes fegyver lett a Sátán uralma alatt a nyelv azt mindnyájan tapasztaltuk. Jakab apostol írta, hogy könnyebb egy megvadult lovat megfékezni, mint az emberi nyelvet és hogy az a kis tűz erdőket képes felgyújtani. (Jakab 3.). Hogyan védekezzünk a nyelv bűnei ellen? Úgy, hogy tudjuk azt elviselni és megbocsátani. Vizsgáljuk meg, hogy abban, amit rólam mondanak, mennyi az i)gaz és mennyi az Isten pedagógiája. Isten ugyanis gyakran ilyen “rágalmazó pletykákba” rejti el figyelmeztetését: vigyázz, ne tiltakozzál addig és ne panaszkodjál, amíg nem ismerted önmagádat. Többet kell önmagadal foglalkoznod, hogy megismerd önmagadat, hogy megtudd; ki vagy? Ha Keresztelő János nem szégyelte ezt a kérdést: ki vagyok én? — és az Űr Jézus sem talált kivetnivalót abban, hogy megkérdezze tanítványaitól : kinek mondanak engem az emberek -— akkor mi se érezzük mindjárt sértve magunkat más emberek íróiunk mondott véleménye miatt, még ha ‘‘pletykának” is tartjuk azt. Tapasztalhattuk sokszor már, hogy az embereknek kétféle véleménye van rólunk. Vannak, akik dicsérnek és vannak, akik megfojtanának egy kanál vízben. Az elsőt a szemünkbe szokták modani, a másikat a hátunk mögött teszik. Mit csináljunk akkor, amikor az embereknek ez a rossz véleménye felőlünk nyilvánvalóvá lesz előttünk !is? (Ezt mi rendszerint utoljára halljuk meg. amikor már mindenki beszél róla, csak mi még semmit nem hallottunk.) Van-e annyi lelkiismeretűnk, öntudatos bátorságunk, hogy Pál apotollal mondhatjuk: nekem igen csekély dolog, hogy tőletek ítéltessem meg? Pálnak joga volt ezt mondani, mi azonban nem vagyunk Pál apostolok. Pál arra is int, hogy a “titsztcssgre’’ gondunk legyen. Jó ilyenkor nekünk alázatosan önvizsgálatot tartani, hogy mi és mennyi igazság van abban, amit rólunk _ jótrosszat — mondanak. Lehet, hogy amikor beszélnek róunk, nincs igazuk, de valami igazság azért mégis lehet benne, ha így lehet félremagyarázni, mert nekünk az a parancsunk van, hogy minden olyantól őrizkedjünk, ami nem gonosz ugyan) de gonosznak látszik, mert az megbotránkoztatja felebarátainkat. Kicsoda vagy te? Együk közmondás azt mondja, kérdezd meg élettársadat, vagy szomszédodat, és az megmondja. Ebben is van bölcsesség. De ha az Ige tükrébe nézel bele, az mondja meg a legjobban; kicsoda vagyok én? Előttem gyanús levelének az a része, amelyben azt írja: “azért bántanak, mert nem bírják el, hogy én náluk okosabb, jobb és szebb vagyok és anyagi helyzetem is kedvezőbb”. Ez lehet igaz, de jobb ha m á s állapítja meg s nem önmagam. így igen hasonlít az ÉN-központú ksresztyénséghez, amelyben előttem csak azoknak az embereknek (Folytatás a következő oldalon.) T
