Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-12-01 / 11. szám
6. oldal ERŐS VÁR vagy hiányoznak a kedvünkre vialó emberek? Látjátok, én nem tudtam, hogy karácsony csak egy fénylő fából és ajándékokból, meg kedvünkre való emberekből áll. Attól tartok, hogy ezelőtt is csak karácsonyi hangulatotok volt, de nem valóságos karácsonyi örömötök, és most, a hangulati' elemek eltűnése után nem tudtok mit kezdeni karácsonnyal. Olyasféle ez, mintha azt mondanátok: A menyegző, az egy fehér menyasszonyi ruha. Sajnos, most úgy megdi ágúit, hogy nincs elég pénzünk reá. Tehát lemondunk egymásról. Eszembe jutott egy történet, amit az újságban olvastam. Mindegy, hol történt, már nem tudom biztosan. Csak arra emlékszem, hogy vidéken. Keresztelő volt. Nagy pompával. A gyereket megkeresztelték és hazavitték. Otthon tisztába tették és az oldalszobában a nagy tollas ágyra fektették. Azután kezdődött a szív szerint való “keresztelő”, amelyen már nem csak foghíjasán vettek részt. Megterítették az asztalt és úgy ettek, mintha már félig éhenhaltak volna. A borral sem takarékoskodtak, hiszen az örökös született meg, háznak és kertnek, minden vagyonnak és családi névnek örököse. A jókedv magasra hágott. Egyik beszédet a másik után tartották. Dicsőítették a nagy szerencsét, mely a szülőknek ebben a liúban és örökösben született. Az ünneplés és öröm tetőfokán aztán a keresztanya újra Ijtni kívánta a gyermeket. Keresgélték és keresgéltek. A nagy tolongásban elfeledték, hová fektették. Végre a tollas ágyon megtalálták a rárakott kábáitok alatt — holtan. Megfulladt! Félelmes igaztörténet ez. És ezer és sokezer “keresztyén” családnak ez a karácsonyi története! Karácsonyt ünnepelnek, a Krisztus-ünnepet, Krisztus születésének az ünnepét. Az öröm a legmagasabbra hág, és mégis, a Krisztusgyermek ezekben a házakban má(r régen halott “megfulladt” — más dolgok alatt. Még talán nem jutottak el ennek a valóságnak a felismerésére. Csak akkor derül ki, mikor valakinek nem futja a pénze fára, meg ajándékra, nincsenek Karácsonyi ajándékul ajánljuk: “PÁSZTOROKKAL VAGYOK ÜTBAN” örömmel közöljük, hogy a németországi Magyar Iratmisszió kb. 80 oldal terjedelemben egy karácsonyi evangéliumi könyvecskét ad ki a fenti címmel. Néhány Túrmezei vers mellett mintegy 40 irodalmi értékű ádventiksrácsonyi történetet tartalmaz. — A könyv december 10-e 'táján lesz iratterjesztésünkben kapható. A kiadó önköltségi áron adja, hogy minél nagyobb körben elterjedjen. Kapcsozott füzet-formában darabonként 50 cent; finomabb papíron ffizve-kartonozva $1. Az önköltségi ár miatt kérjük a darabonkénti 10 cent póstaköltség megtérítését. Az ár 5-centes póstabélyiegekben is beküldhető a rendeléssel együtt cíi'nkre: ERŐS VÁR P. O. Box 1094 Cleveland Ohio 44102 kedvelt emberei, akikkel együtt tud örülni, vagy betegség és halál zörget be az ajtón. És akkor egyszerre úgy tűnik neki, mintha karácsony már nem is létezne. ADOMÁNYOK az ‘Erős Vár’-ra= Az elmúlt hetekben köszönettel vettük az alábbi lapfenntartő adományokat : Simor Imre (Analheim, Cal.) 1.00, LucSkó András (Cleveland) 2.00, Hollós Lydia (Detroit) 2.00, Szabó Józsiéi (Cleveland E. 99) 2.00, Lénárt János 'Cleveland) 1.00, Palotay Csaba (South Gáté, Cal.) 3.00, Boros József (Cleveland) 3.00, Miller Jánosné (Pittsburgh) J.OO, Vastag János (Cleveland) 4.00, — Bakó Zsuzsanna (N. Y.) 2.00 Varga Lászlóné (N. Y.) 2.00, Balogh János (Cleveland) 2.00, Juhász Imre (Cleveland) 2.00, v. Máté Béla (N. Y.) 2.00, Dex Gizella (Chicago) 0.50, Nagy Helen (N. Y.) 1-00, Markovits Rál (Pittsburgh) 3.00. — Az adományok ryugtázását folytatjuk. * * Legjobb tanító a tapasztalat. Ha az ember meggondolja, hogy milyen nagy ára van, nem is csoda. * A “nemakarás”-ból lesz a “nemtudás”. hogy öröme és békessége a miénk Hát a Gyermek a jászolban? mét rülményekstől tette vé? csony más, mini — maga a Krisztus-gyermek, de ezt minden ínség ellenére nem ismerjük fel, a földi lóiét pedig méginkább eltakarja előliink. Ö mindenekfelett azoké, akik megfáradtak és megterheltettek, akik szegények, elhagyottak és elveszettek! Ő azért lett szegény Bethlehemben, hogy mi meggazdagodjunk őbenne. És azért lett még szegényebb, azért lett “bűnné” az átokhalál csődjében, hogy “minden’’ a miénk legyen az istenfiúságban. Azért gyötrődött mindhalálig, —
