Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-07-01 / 7. szám

2. oldal ERŐS VÁR az Isten jelenlétét ebben a világban. Ez cknál fogva hisszük, hogy a rémítő eshetőségekkel fenyegetett világban Isten ar­ra hív fel bennünket, hogy szeretetének tanúi legyünk. Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz: ez nem azt jelenti, hogy mi va­lamiféle “egyházi régiségek múzeumának” őrei vagyunk, hanem azt, hogy tanúbizony­ságot teszünk arról, hogy Is­ten ma is közöttünk van Krisztus áltál. És továbbá nem azt jelenti, hogy mi ta­lán megüresítenénk a választ, amit atyáink adták a kegyel­mes Isten után tudakozó kér­désre, — senki sem gondolt Ilyenre az evangélikus egyhá­zak e nagy találkozóján — hanem, hogy nekünk újra meg kell fogalmaznunk ezt a választ a saját generációnk számára, úgy, hogy ugyanaz a válasz maradjon. Ezért hivattunk a modern gondolkodással való bátor és becsületes szembenézésre. Az az ember, aki Istennel szaba­don, örömmel és félelem nél­kül találkozik, ugyanolyan szabadsággal, örömmel és bá­torsággal nézhet szembe a világgal is. Szükséges, hogy előítélet nélkül vegyük szem­ügyre az új társadalmi for­mákat és ennek az új fejle­ménynek a fényében vizsgál­juk meg saját szervezeti struktúránkat. Be mindenek felett a ke­resztyén szeretetszolgálat lé­nyegének új és mélyebb meg­értésével kell embertársaink sokféle szükségéről gondos­kodnunk, annak a Jézus Krisztusnak szellemében, aki testvérévé lett és szolgává tette magát az emberért. így teljes józansággal tud­juk magunkévá tenni a fele­lősségérzetet azért a világért, amelyben élünk. Kiváló em­beri teljesítmények, gondosan kidolgozott ideológiák és ter­vek nem, menthetnek meg minket Isten ítéletétől. Meg-AZ EVANGÉLIKUS negyedik világülését Finnországban, Helsinkiben tartotta, július 29-tői au­gusztus 11 -ig. s ezen nemcsak hazai evangélikus egyházunk hivatalos kép­viselői vettek részt, hanem a világba szétszórt magyar evangélkusok lelké­szei is, mint egy-egy külföldi egyház­ban dolgozó magyar 'evangélikus lelké­szek. Amerikai Magyar Evangélikus Konferenciánk részéről B r a c h n a Gábor főesperes volt a látogatók kö­zött, s ígéretet tett, hogy lapunk részé, re majd sorozatos cikkekben beszámol a viliággyűlésről Ca élményeiről. 'Magyar evangélikus lelkészeink kö­zül szép számmal vannak olyanok, a­­kik megtanulva a finn nyelvet, bejár­ták Finnországot és gazdag élmények­kel eltelve, magukkal hozták a finn ébredés lélekformáló parancsiáit, erejét és lendületét. Ugyanakkor finn teoló­gusok és lelkészek a soproni teológián megtanultak magyarul és bejárva szép hazánkat, igyekeztek kovásszá vlálni aí magyar lelki-ébredés történetében. Jelentős lépés volt, mikor 1937 tava­szán 153 finn és észt vendég érkezett Magyarországra testvéri látogatásra és ebből 113 finn és észt testvér, Rinnei Károly finn és Túróczy Zoltán magyar evangélikus lelkészek vezetésével be­járta nagyobb gyülekezeteinket és ha­zánk nevezetesebb tájait. Szegedi hittestvéri ünneplésünk nem csak Szeged városának lett ünnepe, hanem országos méreteket és jelentő­séget 1« kapott. Magyar ifjúság énekel­te finnül a finn himnuszt és a finn és észt vendégek magyarul énekelték hibátlanul a magyar Szózatot. Finn és észt vendégeinket anyanyelvükön kö­szöntöttél. és ők ezt magyarul köszön­ték meg. Egyetemi tanárok, evangéli­váltásunk egyedül Krisztus­ban van, aki vérét ontotta értünk és értelmet ad éle­tünknek, hogy Isten jóságos és kegyes akarata teljesül­jön: mint a mennyben, úgy itt a földön is.” (NLC bírsz.) kus lelkészek finn nyelvű előadásokat taretottak, a finnek pedig magyarul Is­mertették hazájuk történelmét, szabad­ságharcaikat és a finn ébredés nemzeti áldásait. A finn püspök két képben rajzolta meg a fijnn lelket. Egy festményről be­szélt, amely egyik templomukban lát­ható. Végtelen hómezöben, a kép bal­oldali sarkában egy kis munkáslakiás van. Az égből egy fehérszárnyű angyal esett le a földre és összetört szárnya alól patakzik a vére. A kunyhóból fér­fiak jönnek elő, hordágyra teszik az angyalt és beviszik otthonukba, hogy ott gyógyítsák, visszaadják erejét ah­hoz, hogy ismét az égbe szánhasson. Majd elmondta Runeberg Jlános, ai svéd származású finn költőnek feled­hetetlenül szép költeményét. Paavo,-az öreg finn gazda, feleségével és sok gyermekével szűkösen éldegél. Egyik even Paavo földecskéjét elmosta az ár. Felesége sirva panaszolja, hogy el­­ahgyta őket az Isten. Paavo csöndesen azt mondja: “Nem hagyott el, csak megpróbál. Keverj kéreglisztet a rozs közé és megélünk.’’ Másik éven a jég verte el a termést. Paavo felesége pa­naszára azt mondta: “Keverj még több kéreglisztet a rozs közé és meg­élünk.” A harmadik éven jó lett a ter­més. Felesége örömmel mondogatta, hogy vége a nyomornak, nem kell már kéregkenyeret enniök. Paava magához öleli feleségét, hálát adnák Istennek » azután azt mondja csendesen feleségé­nek : “Csak keverj továbbra is kéreg­lisztet a rozs közé, mert most a szom­szédunk vetését verte el a jég.” A szegediek legnagyobb élménye á finn istentisztelet gyönyörű liturgiája volt. Úrvacsorát is osztottak. Valóság-

Next

/
Oldalképek
Tartalom