Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-06-01 / 6. szám

ERŐS VÁR 3. oldal ÖTVEN ÉV ISTEN SZOLGÁLATÁBAN Nt. Egyed Aladár 1913. június 22-én felzengett az ős­keresztyén egyház éneke a miskolci templomban: “Confirma Deus hoc opus . . . Néhai Geduly Henirik, a tiszai egyházkerület püspöke az oltár előtt térdeplő ihat ifjú Timóteus egyi­kének fejére tette a kezét s ezt mond­ta: “ . . . téged, Egyed Aladár, ezennel felszentellek és kibocsiátlak az evan­gélikus lelkészi szent szolgálatra...” öt évtized hűséges szolgálatára Egyed Aladár az Egyház Urától kapott -erőt, aki így szól: “Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj mert én vagyok Istened; meg­­erös'telek, sőt megsegítlek és igazsá­gom jobbjával támogatlak.” (Ézs 41: 9-10.) Lelkészi munkájúnak főbb állomásai voltak: Sajógömör, Szeged (a cs-anád­­csongrádi egyházmegye esperese volt), Cegléd, valamint tábori lelkészi szol­gálat és a menekült-évek lelkigondozói munkája. Istentől kapott tálentumait mint neves egyházi zeneszerző és or­­gonaműivész is gyümölcsöztette. Erről jelenleg a clevelandi westsidei gyüleke­zet tehet tanúságot. Lapunknak három éven át szerkesztője volt s azóta is állandó munkatársa. Az ERŐS VÁR olvasói és a magyar evangélikusság nevében Isten iránti hálával és sok szeretettel köszöntjük Krisztus igaz tanítványát, Egyed Aladárt. Szolgálatának jellemzése leg­jobban Pál apostol szavaival fejezhető ki: “Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak ti közöttetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig a megfeszített­ről.” (1 Kor 2:2). A “MAGYAR EGYHÁZ” írja: Kelet és Nyugat élet-halál harciában egy idő óta új szelek fujdogálnak. A megbékélés gondolata van a levegő­ben. Egyre többen beszélnek az évti­zedek óta szembenálló felek és ideo­lógiák kiegyezéséről. A háborút még élete árián is elkerülni kívánó hatal­masok tábora, beletörődve a megvál­­tozhatatlanba, diadalra igyekszik vinni a koegzisztencia gondolatát. Alig em­legetik már a menekülőket, a honta­lanokat, a Szibériába hurcol takat, á deportáltak tömegeit, azokat, akik ha­zájukban lettek űzött, üldözött otthon­talanokká, akiknek az italuk könny s a kenyerük sár. Az új szelek belekap­tak megosztott amerikai magyar éle­tünk programokban szegény, petyhüdt \j toriéiba is. Egyre többen hirdetik körülöttünk, hogy nincs fontosabb do­log a világon, mint az Öhazai és ame­rikai magyar vezetők személyes talál-Sürgess, A déli napban és az alkonyaiban még annyi szent és-szorgos munka vár. Aratásra fehérük a határ. Kalászok mennek kárba énmiattam, ha perceimmel magvuk elpereg, és számonkéri majd a Gazda mindet, minden percét napomnak, éveimnek, s mindent miattam kárbament szemet .. ~ ■ ■ — 1»őzlábain felépülő testvéri kapcsolat. Amerikai magyarságunk és származá­sunk földjének népe között valóban aziikség van gyakoribb, mélyebb, tar­­-talmasabb testvéri kapcsolatokra. —■ Hogy is feletbetnénk el azt a földet, ahonnan a legtöbben származunk? A- lionnan magunkkal hoztuk, vagy szent örökségképen ajándékba kaptuk hitün­ket? Ahova gondolatban annyiszor \ isszaszállunlc. ügyeljünk azonban ar­ra hogy ezekben a kiegyezés felé -ha­ladó esztendőkben és hónapokban egy­­'hízi közösségünk élő lelkiismeret le­gyen: ne zárkózzék -él a testvéri kap­csolatoktól, de mondja meg féreerfhe­­totlenül: az amerikai magyar trefor­­mátusság testvéri kézszorításának a cmztesség és becsület nevében ára van: az elkövetett igazságtalanságokat elő­ször jóvá kell tenni magyar földön, magyarországi református egyházunk­ban: a parókiáikról alaptalan 'vádak­kal elűzött lelkipásztorokat vissza kell helyezni gyülekezeteikbe, a katedráik­ul! eltiltott tlieológiai tanárokait vissza kell hívni a lelkészképzés szent mun­kájába. A vallásos nevelés gúzsbaköté­sébe és az egyházi életnek a templo­mok falai közé való visszaszorításába toha nem nyugodhatunk bele. Enged­jék hirdetni a Krisztus evangéliumát legalább olyan szabadon, amilyen sza­badon folyhat a vallásellenes propa­ganda odahaza. Mérkőzzenek meg a Eaál papjai Krisztus evangéliumának sáfárjaival, lássuk meg, ki marad a győztes, ügyeljünk arra, hogy az is­tenié fenséggel való parolázás korában egyházunk soha ne adjon fel elveket- Még akkor se, ha ez divat, és politi­kailag jó lépésnek számít.Erre eskünk hivatásunk kötelez bennünket tűnő nap! Sürgess, tfinö nap, — nőnek már az árnyak! — fényével minden bágyadó sugárnak künn hajladozni még a földeken! Boldog, aki egy kalászért se restell aláhajolni, nem számol a testtel. Sürgess tűnő nap, múló életem! *949. Tűrmezei Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom