Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1963-05-01 / 5. szám
2. oldal I SZERETSZ-E Minden 'elvégeztetett . . . Bár az élet megállíthatatlanul rohant tovább, mégis sokak szívében mintha ez fénylett 'volna csodás ragyogással. Erről beszéltek egykoir a nap csodálatos meleget, életet adó és árais'ztó sugarai ott abban a világban, amelynek emberei semmivel sem voltak jobbak, sem p'edig bíínösebbek. mint amilyenek mi vagyunk. Az ég felé szálló dalosok is ezt énekelhették, amikoir a kicsiny csapattál körülvéve ott állt a Tibériás tengernél az Űr Jézus Krisztus, Aki ott hagyva menyny'ei dicsőségét, az emberek iránti, mérhetetlen szeretetéből eljött erre sí földre Megváltóként úgy, hogy égi trónusát felcserélte a véres kereszttrónnal, és Aki elvégezte megváltói műivét azzal, hogy harmadnapon feltámadott a halálból, mennybe ment és visszaült az Atya jobbjára. Amikor feltámadása után ett volt a hullámzó tengernél. a tér és az idő korlátái alól felszabadult testtel a bűnöísök üdvözítője, akkor kimondhatatlanul sok iszeretetet sugárzó sziemelvel ránézett Simon Péterre, a Róla bijzonyságot tevő és az őt háromszor m'egtagadó tanítványra és ezt kérdezte tőle háromszor: “(Simon, Jénának fia, szeretsz-é engem ” Fürkésző tekintete, mint mindig, most is mélyen kutatott hívő követőjének lelkében. S mikor hallotta feltörni a választ őszintén, melegen a kérdezett szívének mélyéből, akkor nemcsak a pásztori (hivatásra szóló felhívás csodálatos szavai röpp'entek el áldott isteni (szívéből a szomorúság színeit tükröző arcú (tanítvány felé, hanem megjelentette néki azt is, hogy milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent, és 'egyúttal hívta őt ezen szavakkal: “Köves® engem!” Ez történt egykor Tibérius, a vérszomjas, kegyetlen római császár uralkodásának idején, Poncius Pilátus helytartósága alatt, ott a Tibériás tengernél . . . Azóta sok minden elvégeztetett szintén .... EBŐS VÁR Változtak az idők . . . Az emberiség, a kultúra, a civilizáció csodálatos fejlődési csúcsra érkezett meg. A tudás, a művészet keskeny útja szélessé tágult. A technika olyan szédítő magasságba emelkedett napjainkban, hogy ma már a Tibériás tenger hullámai felett nemcsak az éneklő dolosok tudnak repdesni, hanem a zúgó gépek is ott szálldoslnak . . . Háborúságok váltogatják egymást... Népek tűnnek el a múlandóság nagy temetőjében. Közöttük eltűnt az akkori világot meghódító, uralma alá hajtó hatalmas római nép is. üj népek támadtak fel az ism'eretleniség sírjából. A föld már szinte teljes . temetővé vált, ahová nemcsak Tibérius, Pontius Pilátus, Heróde®, vagy a “feszítsd meg”-et kiáltók hullottaik le az élet fájáról, hanem a háborúságoknak véres könny-özöneiben megrepedt szívek s a betegségek és egyéb pusztító halálviiharok miatt 'elhervadt lelkek is. Közöttük a Halál Birodallmiában vannak régen Isten hívő gyermekei is. Elment minden földinek az útján az a Simon Péter is, aki a “Szeretsz-é 'engem?” háromszori kérdésére olyan nagy hűséggel mutatta meg Jézus Krisztus iránti határtalan szeretetét, hogy 'vállalta Érette a vértamuislágot, mégpedig Nérónak, a kimondhatatlanul kegyetlen római császárnak uralkodása idején, 64-ben, Rómában, ahol fejjel lefelé keresztrefeszítették. És mássá lett a természet világa is, mióta minden elvégeztetett. Azok a napsugrak, amelyek a Tibériás tengernél egykor, feltámadása után megjelent Űr Jézus Krisztus alakját körülfognák, és amelyek boldogan játszat doztak áldott, jóságos arcán, már iszintén régen elégtek Érte. S eltűntek azok a virágok is, amelyek örvendezve nyitogatták Előtte szirmaikat. És a hallá! vihara nyomán porrá váltan várják a teremtett világgal együtt az Isten fiának megjelenésiét azok a(z ég felé repdesö dalosok is, amelyek a "Szeretsz-é engiem?” kérdést Péterhez intéző Krisztus körül és fölött örömteli boldogsággal zengték a hálaén'eket. Egy azonban mégsem végeztetett el) azóta ... Ez pedig az, hogy Jézus Krisztus; azóta is soha meg nem szűnő szeretettel áll meg minden idők minőén embere előtt és kérdezi: ‘fSzeretsz-é engem?’’ Ugyanis ő tegnap és ma és mindörökre ugyanaz! Megváltozhatnak az idők, ő meg nem változik. Elmúlhat minden, porrá válhat bármi, ö nem tűnt el és nem tűnik el (sohasem a múlandóság nagy tengerében. Elhagyhatja az embert az egész viliág, ő mégis velünk van és, lesz mindenkor a viliág végezetéig s(az örökkévalóságban, annak ellenére, bogy jmíegöicsőülten ismét mennyei Atyjának jobbján üi angyaloktól körülvéve az ő dicsőségének királyi székében. Igaz, most már nem úgy áll meg előttünk és mindenki előtt ezt kérdezni: “Szeretsz-é engem?”, amint tette azt egykor Péterrel. Ugyanis amióta visszatért e földről mennyei dicsőségébe azon ellső Áldozócsütörtökön, azóta csak láthatatlanul áll oda elénk és mindenki elé az Iránta (való (szeretet nagy kérdésével. Teszi ezt pedig Igéjén, a Szentségeken, azután az imádságvárjásokon, a megpróbáltatásokon, a szenvedéseken, a tövises, könnyes utakon, koporsókon, sírokon, a segítségre szoruló “koldus Lázárokon”, a (szenvedő betegeken, a ruhátlanokon, a sátán megkötözött foglyain keresztül úgy, hogy azon a z első Pünkösdön eljött és azóta szüntelenül jövő Szentlélek Űristen vezetése, megszentelése, megvilágosítása, megújítása alá helyzeve követőit, a keresztyén szíveket, közöttük bennünket is, hitet ébreszt bennük s így bennünk is. “Szeretsz-é engem?”, hangzik Krisztus kérdése felénk és minden emberi 'szív felé 'ebben az úgynevezett modern világban. Amikor felteszi ezt a kérdést előttünk és a világ előtt, akkor azt várja, vájjon mit felelünk e kérdésre és vájjon tudunk-e válaszképpen úgy tenni az ő követésében, 'amint azt tették Péter apostoltól kezdve a hivő szívek mind a mai napig és fogják tenni olyan sokan a megváltot-János Ev. 21:15-19. v . . .