Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-03-01 / 3. szám

ERŐS VÁR 3. oldal NAGY IGEHIRDETÖK HÚSVÉTI PRÉDIKÁCIÓIBÓL: A KERESZT tövében Olvassuk: (Lukács evangéliuma 24:1-9. ‘ Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, éi; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal.” János 11:25, 26. Az első húsvét napja éppen úgy kez­dődött, mint más napok. Az emberek a szokásos módon intézték ügyeiket. Az asszonyok balzsamot hoztak Jézus testére, a tanítványok gyászolták meg­halt Urukat s az őrök vigyázták a sírt. Azonban ez a nap másként múlt el, mint a többi napok. Egy új nap lett aj viliág számára. Hiábavaló volt az őrök vigyázása, hasztalan a tanítványok gyá­szolása. Az asszonyok nem találták Jé­zus testét a sírban. Mária Magdaléna élve látta Jézust a kertben és a többi asszonyok is később, két tanítványa is az emmausi úton, majt később a többi tanítványok is a felső szobában. Azóta minden húsvét napján ki­nyilatkoztatják, hogy Jézus feltámadott a halálból, ő él! A bűn el nem veszt­heti. a halál sem győzedelmeskedhetett rajta, ő mondja nekünk: “Aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal." IMÁDKOZZUNK: Élő Megváltóm, kö­szönöm Neked, hogy számomra Te vagy a feltámadás és az élet. Engedd, hogy úgy járhassak ebben a megújult élet­ben, hogy ha elkövetkezik is majd ha­lálom órája, Veled mehessek majd az Atyáihoz. Hallgass meg kegyelmesen. Ámen. (Csendes percek.) L. W. A. LUTHERÁNUS VILÁGr AKCIÓ AZ EVANGÉLIKUS SZERETET-SZOLGÁLAT VILÁGOT ÁTÖLELŐ KARJA... ODAADTAD-E MÁR EZÉVI ADOMÁNYODAT? Chry.isostomus (Aranyszájú) János püspök (347—407): A legnagyobb és legfényesebb ünne­pet üljük ma, azt, amelyen az Űr lel­­rámadott. Ujjongva, de kegyeletes lé­lekkel ünnepeljünk! Feltámadott az Űr ti magával együtt feltámasztotta az e­­gész világot, mert elszakította a hálái bilincseit. Ádám vétkezett és meghalt. Krisztus nem vétkezett és meghalt. Va­lami új és szokatlan dolog ez. Miért történt ez? Azért, hogy a bűnös, akinek meg kellett halnia, annak halála által, aki nem vétkezett, le tudja győzni a halált. * Augusztinusz püspök (354—430): Ez a nap fényesebb a többinél. Min­den napok anyja. Amint Szűz Máriáé az Űr anyjáé az elsőség az összes asz­­szonyok között, úgy az a nap az ösz­­jszes napok anyja a többi napok között. Ez a nap, amelyen megszületik az Egy­ház. örüljetek testvérek, mert megvál­tásunk ára ki van fizetve. Sokba kerül­tünk, s értünk magát is árúba bocsá­totta az, aki megváltott bennünket. Fel­támadt a Megváltó Istensége összes je­gyeinek pompájában. Visszatért a fény­be, a teremtés Urához. Fényt kap az ember a fényből; azt a fényt, amelyet elvesztett, mikor Krisztus lecsukta sze­mét. örüljetek, hisz Krisztus semmit sem vesztett fenségéből, az embert pe­dig, akit teremtett, megszabadította a halálból. * Dr. Luther Máirton (1483—1546): Ha az úr Jézus feltámadását helye­sen akarjuk érteni, két különböző ké­pet kell magunk elé állítanunk. Az első a szomorú, gyötrelmes, gyászos kép, a­­mely nagypénteket tállítja elénk, ami­kor Jézus ott függ a latrok közt s ki­nt ondhatatlan kínok és fájdalmak kö­zött meghal. Ezt a képet azzal a biztos hittel kell szemlélnünk, hogy mindez a mi bűneinkért történt, s önön éle­tével fizetett helyettünk. De amint a Hiszekegyben e két hit­tételt szorosan egybekapcsoljuk: Krisz­tus “megíeszíttetett, m'eghalt és elte­­mettetett, alászállt a poklokra, harmad­napon feltámadott halottaiból”, — úgy itt sem maradhat soká a gyászos kép, alig múlik el három naP, Jézus Krisztus már szép, élő, nyájas és vidám arccal lép elénk, hogy jól megtanuljuk és megértsük vigasztalását, amely szerint Krisztus halála nemcsak bűneinket öl­te meg és törölte el, hanem feltámadá­sa örök megigazulást és életet is szer­zett, amint Pál apostol mondja: “Aki bűneinkért halálra adatott, feltámadott m egigazulásunkért." A másik képen azt látod, hogy nincs többé bűn rajta, hanem csupa igazság, nincs szomorúság, hanem csupa öröm, nincs halál, hanem csupa élet, sőt örök élet. Az első kép, ha magában nézzük, bi­zony ijesztő, de a feltámadásnak öröm­mel teli képe mellé állítjuk, s a kettőt összefoglaljuk, akkor az elsőt is vigasz, talónak fogjuk találni, mert rajta az emberi nemzetség iránti nagy szeretet fénye tündököl. Együtt van tehát mindkettő. A Jézus­ban való hit által tiszták és szentek \ agyunk, —• az ó - Ádám serint pedig tisztátalanok és bűnösök. A hit­ből merítsük a bizalmat, hogy a Jézus érdeméért és az ő feltámadásának 'ere­je által Isten kegyelmébe fogad és örök­életre hív minket. Így tehát a Jézus­ban hit által szentek vagyunk, noha ön­magunkban még bűnösöknek kell ma­gunkat vallanunk. De tudjuk, hogy bár­mi fogyatkozás legyen is bennünk, a mi Urunk, a Jézus Krisztus halottaiból ieltiámadott, és rajta megtörik a bűn és halál hatalma! * Bornemisza Péter püspök (1535— 1584): Azelőtt átkozottak valánk, de azt ró­lunk elvévén, mi már megáldattunk. Azelőtt hamisak valánk, immár meg­igazítunk. Azelőtt halálnak foglyai valánk, immár szabadokká lettünk, ő maga ezt mondja: Ez az Atyának, ki engemet elküldött, akaratja, hogy va­lamit énnekem adand, el ne veszessék, hanem feltámasszam azt amaz utolsó napon. Ez pedig annak akaratja, ki en­(Folytatás a következő oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom