Erős Vár, 1963 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1963-01-01 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

Vol. XXVII. Évfolyam - 1963. JANUÁR — No. 1. szám. -Munkások kerestetnek!

Az amerikai gyárkapuk legszomorúbb felírása így hangzik: — “No M e n W anted”.

S ezt a rövid mondatot talán vem kell senkinek sem lefordítani.

De van egy még ennél is szomorúbb írás, bár az láthatatlan.

Ezt is nagyon sokan tudják, mert azt mondja ki, hogy a negyvenötéves ember már öreg embernek számít és a gyár szempontjából nem túlságosan kU vánatos.

Hazánkfiai közül nagyon sokan tudnák bizonyítani, hogy magyar papjaink tiltakoztak ez ellen a fájó gyakorlat ellen. Sokan emlékeznek talán, amikor lelkészeik oldalán várták, mire megy papjuk beszéde. A legtöbbször eredményre vezetett és a gyárak “chancet” vettek magyarjaink befogadásával. Istennek hála,, meg is állották a helyüket s honfitársaink legtöbbje ma js megkeresi a család mindennapi szükségletét- Ennek mindannyian örülünk. Örülünk annak is, ha a biztonságot egy kis lakóház is megalapozta már.

De van egy szomorú észrevételünk, őszinte fájdalmunk. Tapasztaljuk, hogy honfitársaink között sok a lelki analfabéta (írástudatlan), akik nem tudják elolvasni a magyar templomok feliratát Magyar hívek, magyar munkások kerestetnek!’’

Egyházainktól ugyan elvárják, hogy a lelki élet magaslatán álljanak. Azonkívül ifjúság-mentést végezzenek, társadalmi és gazdasági reformokért küzdjenek, a segélyezést megállás nélkül gyakorolják, de amíkor Krisztus nevében azt mondja az egyház: ‘‘Munkások kerestetnek!”, akkor sokan kámforrá válnak.

Nem lehet hitelt adni azok szavának, akik úgy mentegetőznek, hogy az ‘‘amerikai magyar egyházból kiábrándultak’ . Mert ha ők jobbak, igazabbak és krisztusibb lelkek, vagy bölcsebbek vagy magyarabbak, akkor azokra az életekre szükség van, azoknak világítaniok kell, nempedig a véka alatt, nem az amerikai rengetegben, hanem ott, ahol magyarok élnek és gyülekeznek. A bethesdai betegnek ez volt a panasza: ‘ Uram, nincs senki, aki bevinne a tóba, azért nem gyógyultam meg. A mi magyar életünket sem lehet másképen meggyógyítani, csak ha akadnak hívek és hívők, akik megértik, hogy Krisztus ügyét csak személyes élettel és áldozattal lehet szolgálni. Nekünk, magyar evangélikusoknak sem lehet kikerülnünk az áldozatok útját. A mi egyházunknak és gyülekezeteinknek is ‘munkásokra,* van szüksége! Munkásokra a gyülekezetekben, a Magyar Ev. Konferenciánál, az Erős Vár havi lapunknál és régi álmunk megvalósításának, a flori dai otthonnak is ez az egyetlen feltétele- Minden embernek adott Isten valamilyen lehetőséget a szolgálatra, minden hívő embernek van képessége a hűségre és szeretetre!

Munkások kerestetnek az Ür szőlőjébe! Kinek szól ez a meghívás? Tedd a szívedre kezedet és kérdezd meg sokszor, amikor 1963 vasárnapjai lst*n megújult kegyelmét hirdetik az örökkévalóság felé folyó esztendőben.

Boldog új esztendőt kíván minden magyar testvérünknek, az Amerikai Magyar Ev. Konferencia nevében, BRACHNA GÁBOR, elnök.