Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-11-01 / 10. szám
ERŐS VÁR 5. oldal lehetőségét, hogy elinduljon a magyar “Evangélikus Lap” s megalakuljon a ‘‘Szlovenszkói Magyar Evangélikus Szövetség”. Mindkettőnek az volt a célja, hogy a magyar gyiilekzetek hitébresztését szolgálja, a hittestvéri szereteten alapuló összetartozandóság érzését ápolja s harcoljon minden alkotmányellenes támadás ellen s küzdjön az alkotmányban biztosított önkormányzat visszaállításáért. Két év múlva történt meg ez s akkor az építő munkára fektette a lap és a szövetség minden erejét. A lap a következő mellékleteket adta ki: Orgonaszó, mint néplap; Kis Orgonaszó, a gyermekeknek ; Ev. Naptár a híveknek. Ezenkívül kiadta a “Dunántúli Kér. Énekeskönyvet'’, vallástani könyveket, bibliai színdarabokat és hitvédelmi munkákat. Elindította a belmissziói munkát olyan lendülettel, hogy 1929- ben a szövetség belmissziói referense már azt jelenthette, hogy a múlt évben 15 magyar ev. leánykor 115 bibliaórát és 88 vallásos estét rendezett, azonkívül, hogy rendszeresen vezetik a vasárnapi iskdlákat. Gondoskodott a szövetség arról is, hogy a Prágában, Brünnben és Pozsonyban tanuló magyar egyetemi ev. ifjúság részére, székhelyükön legyenek külön magyar ev. istentiszteletek és hogy külön egyesületben tömörülhessenek s hítépítő külön összejöveteleket tarthassanak. Ezt az áldásos építő munkát a hivatalos egyház, — dicséretére legyen mondva — megbecsülte s bár a külön magyar esperessé^ megalakítását következetesen elgáncsolták, mégis, végre külön szabályrendeletben szabályozták a magyar és német kisebbségi jogokat. Ekkor azonban már 193:8-hoz értünk, amikor a legtöbb magyar ev. egyház visszatért. Ami a Felvidék magyar evangélfkusságával a második világháború után történt, arról csak akkor tudunk majd írni, ha megbízható adaitok állanak rendelkezésünkre. A képünkön látható “visszatért” sajógömöri templomon újra magyar lobogó lengett, — Sorstárs — ~~~ L. WTT LUTHERÁNUS VILÁG-AKCIÓ EMLÉKEZZÜNK Odahaza novmber hónap a halottak napjával kezdődött, tehát az emlékezés hónapja vol.. Mi most Remenyik Sándor halálának húsz éves évfordulójára emlékezünk. Mivel lapunkban már többször írtunk Reményik költészetéről, — most költőtársának Áprily 'Lajosnak abból az előszavából adunk részletet, amelyet Reményik ‘‘istenes” verseinek egyik kötetéhez (‘Kenyér helyett') írt. “— Reményik istenes költészetének forrása a maga szenvedő élete. Harc, amelyben a legfinomabb idegrendszerhez kötött legmakacsabb emberi idealizmus szembekerült a kor eszmény irtó durvaságával. Kettős összeütközés tragikuma táplálja szakadatlan ezt a lírát: a kényes idegek nehéz tusakodása az életért és az eszményiség állandó ütközése az örömtelen korral. Ezért halad a mindjobban zárkózó individuális líra szőkébbnek látszó körei felé. Harc ez: örök v'vódás árán feladni a missziósnak hirdetett költészet vo-FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kéziratok, gyülekezeti hírek, stb., úgyszintén minden a lappal kapcsolatos levelezés, előfizetések és adományok erre a címre küldendők: ERŐS VÁR P. O. Box 1094 Cleveland 2, Ohio nalait s beérni az egyéni szenvedés pátosztalanabb hangjának megszólaltatásával, zsoltárosan feljajduló versben panaszolni: “De én Istenem, minek annyi szántás Egynémely hamar hervadó virágért.” Egyéni szenvedésről panaszkodni: szemérmi kérdés. Szemérmetes poétára nézve többszörösen az. De van egy helyzet, melyben a szenvedő lélek kikapcsolódik gátlásaiból s vallomásosan egyéni mer lenni: mikor az Istennel beszél. A szociális és inviduális költö hosszú vérveszteséges harca Reményikben az istenes énekekben jut nyugvópontra. Ezekben úgy mondja el panaszait és víaskodásait a békességért, — hogy az embereken túlnéz az asszizi szent “örök halmainak nosztalgiájával. ‘‘Nem a hinni-akarásból születő' ’“hítetlen-hivés” ihleti ezeket a verseket, hanem a magányosan szenvedő lélek örök honvágya a vallomástevés békessége után. Így lesz verse “ szó . . . melynek gyökere földi szenvedés, de koronája csillagokig ér.’’ — Reményik Sándor A “HŐSI ÉLET” NEM JELENIK MEG! Sajnálattal közlöm, hogy a tervezett könyv, mely “Christophorus” igehirdetéseit s elmélkedéseit tartalmazta volna, nem jelenhet meg. Az ok? Ugyanaz, ami annyi szép terv füstbemenését okozta már magyar és evangélikus vonalon: közöny és nemtörődömség igazi és maradandó értékeink iránt. (A ssäerk.) Egy téli tölgylevélre E levelet a hegytetőn találtam, Hóban feküdt, az erdőhöz közel, Fákról hullt gyémánt porral beszitcUtan. Míg zöld volt, írni rá nem lehetett. De hogy megbámult, megkeményedett: Az írás felcsillámlik rajta, S tűnődvén lelkem elsóhajtja: Kellett a dér, a tél, a hóvihar, S a zúzmara, a zordfényü palást, Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.
