Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-07-01 / 7. szám
2. oldal ERŐS VÁR A gyülekezeti konferenciák jelentősége keresztyén életünkben Amikor a 40-es években Magyarországon résztvehettem egy gyülekezeti konferencián, először ébredtem annak tudatára, hogy milyen kemény munkát kell Isten Szentleikének elvégeznie, hogy eltávolítsa az emberi iszív köré lerakódott kemény kőréteget. A konferenciát egyheti időre tervezték. Vagy százan vettek részt azon. Színhelye a szépségéről híres Szalajka völgyben volt, a Bükk-hegységben. Nagy sátrakban helyeate el a konferencia vezetősége a résztvevőket. Ezzel csak egy lelkész nem látszott megelégedve, mert másnap csoportjával együtt tüntetőén kivonult a táborból. Bár a konferencia előadói mindent elkövettek, ami csak ítélhetett tőlük, a konferencia közhangulata a harmadik napon szinte mélypontra szállt és mindenki a konferencia sikertelenségéről beszélt. Magamis, aki először életemben vettem részt az előadói munkában, saját működéseim kudarcára gondoltam, fájó érzéssel A konferencia tapasztaltabb vezetői azonban megnyugtattak, hogy ez mindig így szokott lenni, ügy is volt. A negyedik napon váratlanul megtört a jég és egyszercsak megváltozott a tábor lelki atmoszférája. Szinte éreznünk lehetett, mint nyíl. nak meg a szívek Isten igéjének és üzenetének befogadására. A bibliakörök a testvéri közösség képét mutatták és mind több kérdés vetődött fel és mind nagyobb szükség jelentkezett a testvéri beszélgetések folytatására. A konferencia utolsó napján már sokan világos és meggyőző tanujelét adták annak, hogy találkozásuk volt az élő Jézus Krisztussal és mint megújult emberek búcsúzhattunk el egymástól. Későbbi években, a változott körülmények következtében, ha még iitt-oft vo'itak is gyülekezeti konferenciák, azokat rendszerint 2-3 napra kellett korlátozni. Ezek már nem bizonyúltak nagy mértékben eredményeseknek. Az emberi) szív körül húzódó kemény fal eltávolítása csak kitartó munkával lehetséges. Alkalmat kell adnunk Isten Lelkének, hogy elvégezhesse rajtunk ezt a fárasztó munkát, mórt különben sohasem fogjuk megismerni a keresztyén élet mélységét, örömét, erejét és békességét. Különösen ebben a mii. korunkban, amikor nagyon elfoglalt emberekké lettünk, tudnunk kell, hogy egyenesen rászorulunk az olyan alkalmakra, mint melyeket a Magyar Konferencia az ERŐS VÁR rendezésében azíűén is oly sok szeretettel előkészített számunkra. Ha egy betegnek komoly baja van, akkor a betegség rendszerint nem küszöbölhető ki egy rövid orvosi látogatás során, hanem alá kell vetnünk magunkat egy szabályos orvosi kezelésnek. Az is lehetséges, hogy súlyos operációnak te alá kell vetnünk magunkat. Lehetséges azonban az lis, hogy csak alapos pihenésre van szükségünk. Ha úgy gondolnád, kedves testvérem, hogy nem szorulsz rá arra, hogy Isten Lelke meggyógyítson téged, akkor sem fog ártani, ha legalább alaposan megvizsgáltatod magadat az Orvossal, az Úr Jézus Krisztussal. Ha csak valamiképpen lehetséges, vőgyiink részit tehát az augusztus 27-től szeptember 2-ig rendezendő gyülekezeti konferencián, a Cleveland melletti szép Camp Luther-ban, az Erie-tó pártán, ahol az ország különféle részeiből egybe fognak gyülekezni hívek és barátok. Az elmúlt évben azt tapasztaltuk, hogy sokkal többen is eljöhettek volna, ha idejében gondoltak volna a konferenciára és azt beillesztették volna nyári terveikbe. Azt is tapasztaltuk, hogy még senki sem bánta meg, hogy engedett Isten hívó szavának, mert Isten nem méri szűkén ajándékait és annak, aki a legszükségesebbre irányítja tekintetét, bőven ad testi plihenést is. Tessényj Kornél SCHWEITZER Albert evasgélikus orvos-misszionáriustól megkérdezte egyszer egy újságíró, hogy miért megy ki Afrikába, mikor itthon kényelmesen és jólétben élhetne? így felelt: “MÜndenkiért, aki elment Afrikába sebekét ütni, el kell menni egynek sebeket kötözni.” TURCSÁNYI GYULA smithvillei lelkészt gyülekezete, — lelkésszéavatásának 25. évfordulóján — bensőséges ünnepség keretében új autómobillal és más ajándékokkal lepte meg. SZTEHLO GÁBOR lelkész, a budai Evangélikus Szeretetotthonok volt igazgatója családja meglátogatására Svájcba érkezett. Korszerű vers A tudomány az eget ostromolja, A Hold után kapkod a két kezünk, Miközben szemünk gyanakvóan ég: Káin és Ábel vagyunk, — vérezünk. Az EGYIK TÁBOR nem beszél már Istenről sem. Az “ég” üres, kicsi! Egyet kell lépni, kettőt, hármat . . . S a végtelent már végesnek hiszi. Pedig az Isten ugyanott van, Ahol holnap lesz, tegnap volt. Ö nincsen közel, nincsen messze! Az Isten mindig a szívben honolt. Tudásunkkal csak terünk tágul, Az ember—arasz lesz tán hosszabb. De “titkok” lesznek előttünk s mögöttünk, S a lét szab újból s újból új arasz-határokat. Kiss Ödön
