Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1961-04-01 / 4. szám

12. oldal ERŐS VÁR Álmok a kivándorlók vonatán — ('111 C A ü 0 — Magyar menekültek és főleg német bevándorlók töltötték meg azt a B&O (Baltimore and Ohio) vonatszerelvényt, mely 1956 végefelé liófedte középameri­kai. tájakon haladva keresztül, közele­dett Clneagóhoz. Egy lelkész, maga is menekült, csodálatosképpen egy magyar evangélikus asszonnyal ült szemben a kocsiban és míg az utasok nagyrésze gondolatban előr’esietett az ismeretlen nagyváros felé, tárgyalva a várható le­hetőségeket, ők egy jövő chicagói ma­gyar övangélikus gyülekezetről beszél­gettek. Akkor ez nagyon merész és mégis természetes dolognak látszott. — Miagátólértetődőnek érezték azt, hogy mindazok az evangélikusok, akik Chi­cagóba fognak érkezni velük együtt, egyesülni fognak azokkal, akik már ré­gebben Chicagóban telepedtek le, egy magyar evangélikus gyülekezetben, — hogy együtt énekeljék a gyermekkoruk tói fogva Ismert evangélikus énekeket, együtt imádkozzanak magyar anya­­nyelvükön, együtt úrvacsorázzanak, u­­gyan távol a hazától, mégis lelki kö­zösségben az otthonmaradottakkal. Ak­kor egész természetesnek látszott előt­tük, hogy gyermekeiket is magyar ha­zánk szeretetére és anyanyelvűnk meg­őrzésére fogják tanítani. Hiszen ezt fogadtuk meg abban az emlékezetes, soha el nem felejthető órában ott, a magyalr határon, amikor egy utolsó pil­lantást vetettünk az akkor még szinte megfogható közelségben fekvő drága hazánkra és valami kimondhatatlan ér­zéssel szívünkben lehajolunk és egy marék magyar földet tettünk kabátunk zsebébe. Hazánkért harcolni, hazánk­nak szolgálni akartunk, bárhová vessen 'is minket sorsunk. Így fogadták ezt meig azok is, akik a határig kikísértek minket, hogy ne essünk a határőrség egyes pontjait elfoglalt oroszok kezébe, és azután visszamentek, — hazamentek. Chicagóba megérkezve nem feledkez­tünk meg ezekről a dolgokról. Az első hónapokban mindenkit a földi lét kiala­kításának gondjai vették igénybe. Csak magányos, csendes kamránkban imád­kozhattunk. 1957 második felében Chi­cago több pontján tartottunk istentisz­teletet, meghíva azokra mindazokat az evangélikusokat, kikről különböző he­lyekről szerzett értesülés alapján tudo­mást szerezhettünk. Ezek az első lépé­sek annak kiderítése érdekében tölten­ie’;, hogy ennek a hatalmas kiterjedé­sű városnak melyik részén volna leg­célszerűbb állandó istentiszteleti! helyet létesítenünk? Isten utunkat a 3500 W Fullertonon levő First Lutheran Church templomába vezette, hol eleinte alka­lomszerűen. de később a hívek kíván­ságára, havonként egy istentiszteletet tartottunk. Kis létszámra való tekintettel nem mertünk önálló magyar evangélikus gyülekezet létesítéséről még álmodni sem. Az Erős Vár akkori szerkesztője, dr. Gerő László ez időben kereste fel egyszer gyülekezetünket. 1959. március 8-án híveink kívánságára, anélkül, hogy bármiféle kapcsolatunk is lett volna va­lamelyik amerikai hivatalos egyháztest­tel, kimondottuk gyülekezetünk meg­alakulását, megválasztva annak elnök­ségét és presbitériumát és elhatározva, hogy kérni fogjuk gyülekezetünk befo­gadását az IJLCA Ill'inoisi Synodusába. 1959. májusában áthelyeztük isten­­fiiszteleteink helyét a szintén a Fuller­­toni úton levő, de központibb fekvésű református St. Paul kápolnába, melyet annak lelkésze nagy készséggel és sze­retettel gyülekezetünk rendelkezésére bocsátott. Istentiszteleteink számát meg­dupláztuk, kéthetenként tartva azokat. Ekkor kezdtük meg a rendszeres meg­ajánlások gyűjtését, hogy így megte­remtsük a gyülekezet anyagi alapjait. Az önkéntes heti megajánlások mérté­két családonként heti $1.00 összegben állapította meg a gyülekezet. 1959. vé­géig 23 ilyen megajánlás történt (azóta duplájára emelkedett). A megajánlások gyűjtését az a körülmény sürgette meg, hogy időközben a gyülekezetnek a jó Isten kántort is ajándékozott Tarnay Gyula, a volt gyöngyösi ferencesek kiváló orgonistája és karigazgatója sze­mélyében. De megsürgette az a körül­mény is, hogy gyülekezetünk tanácsa, említett határozata értelmében felvette kapcsolatát az ITlinöisii Synodus illeté­lNt. 1 essényi Kornél és felesége kés képviselőivel, valamint azokon ke­resztül a ULCA központi missziói bii­­zot ságának vezetőjével. Említettek fii­­gyelembe véve gyülekezetünk számbeli és anyagi helyzetét, azt a javaslatot tették, hogy gyülekezetünk, mint egész épüljön be egy chicagói amerikai gyü­lekezet közösségébe. Gyülekezetünk ta­nácsa az ajánlatot örömmel elfogadta, mivel a ULCA központja kész volt vál­lalj a gyülekezetnek addig világi állás­dolgozó lelkésze fizetésének 2/3-ad ré­szét, valamint lakbérét. A kántor fize­tését és a lelkész fizetésének 1 /3-ad részét a gyülekezet örömmel vállalta. 1960. április hó 4-én megtörtént a ma­gyar gyülekezet tagjainak ünnepélyes felvétele a Grace Lutheran Church, tag­jai sorába és ugyanakkor az Illinoisi Synodus elnöke, DD. Howard A. Wieeg beiktatta a magyar gyülekezet lelké­szét, Tessényi Kornélt a Grace Lutheran Church segédlelkészi állásába. Isten­tiszteleteink helyét ekkor áttettük a St. Paul kápolnából a szomszédságában fek­vő Grace Lutheran Churchbe, hogy ez­zel külsőleg is bizonyságot tegyünk a hit egységéről, arról a hitről, mely át tudja fogni a nyelvi és nemzetiségi kü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom