Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-04-01 / 4. szám
12. oldal ERŐS VÁR Álmok a kivándorlók vonatán — ('111 C A ü 0 — Magyar menekültek és főleg német bevándorlók töltötték meg azt a B&O (Baltimore and Ohio) vonatszerelvényt, mely 1956 végefelé liófedte középamerikai. tájakon haladva keresztül, közeledett Clneagóhoz. Egy lelkész, maga is menekült, csodálatosképpen egy magyar evangélikus asszonnyal ült szemben a kocsiban és míg az utasok nagyrésze gondolatban előr’esietett az ismeretlen nagyváros felé, tárgyalva a várható lehetőségeket, ők egy jövő chicagói magyar övangélikus gyülekezetről beszélgettek. Akkor ez nagyon merész és mégis természetes dolognak látszott. — Miagátólértetődőnek érezték azt, hogy mindazok az evangélikusok, akik Chicagóba fognak érkezni velük együtt, egyesülni fognak azokkal, akik már régebben Chicagóban telepedtek le, egy magyar evangélikus gyülekezetben, — hogy együtt énekeljék a gyermekkoruk tói fogva Ismert evangélikus énekeket, együtt imádkozzanak magyar anyanyelvükön, együtt úrvacsorázzanak, ugyan távol a hazától, mégis lelki közösségben az otthonmaradottakkal. Akkor egész természetesnek látszott előttük, hogy gyermekeiket is magyar hazánk szeretetére és anyanyelvűnk megőrzésére fogják tanítani. Hiszen ezt fogadtuk meg abban az emlékezetes, soha el nem felejthető órában ott, a magyalr határon, amikor egy utolsó pillantást vetettünk az akkor még szinte megfogható közelségben fekvő drága hazánkra és valami kimondhatatlan érzéssel szívünkben lehajolunk és egy marék magyar földet tettünk kabátunk zsebébe. Hazánkért harcolni, hazánknak szolgálni akartunk, bárhová vessen 'is minket sorsunk. Így fogadták ezt meig azok is, akik a határig kikísértek minket, hogy ne essünk a határőrség egyes pontjait elfoglalt oroszok kezébe, és azután visszamentek, — hazamentek. Chicagóba megérkezve nem feledkeztünk meg ezekről a dolgokról. Az első hónapokban mindenkit a földi lét kialakításának gondjai vették igénybe. Csak magányos, csendes kamránkban imádkozhattunk. 1957 második felében Chicago több pontján tartottunk istentiszteletet, meghíva azokra mindazokat az evangélikusokat, kikről különböző helyekről szerzett értesülés alapján tudomást szerezhettünk. Ezek az első lépések annak kiderítése érdekében töltenie’;, hogy ennek a hatalmas kiterjedésű városnak melyik részén volna legcélszerűbb állandó istentiszteleti! helyet létesítenünk? Isten utunkat a 3500 W Fullertonon levő First Lutheran Church templomába vezette, hol eleinte alkalomszerűen. de később a hívek kívánságára, havonként egy istentiszteletet tartottunk. Kis létszámra való tekintettel nem mertünk önálló magyar evangélikus gyülekezet létesítéséről még álmodni sem. Az Erős Vár akkori szerkesztője, dr. Gerő László ez időben kereste fel egyszer gyülekezetünket. 1959. március 8-án híveink kívánságára, anélkül, hogy bármiféle kapcsolatunk is lett volna valamelyik amerikai hivatalos egyháztesttel, kimondottuk gyülekezetünk megalakulását, megválasztva annak elnökségét és presbitériumát és elhatározva, hogy kérni fogjuk gyülekezetünk befogadását az IJLCA Ill'inoisi Synodusába. 1959. májusában áthelyeztük istenfiiszteleteink helyét a szintén a Fullertoni úton levő, de központibb fekvésű református St. Paul kápolnába, melyet annak lelkésze nagy készséggel és szeretettel gyülekezetünk rendelkezésére bocsátott. Istentiszteleteink számát megdupláztuk, kéthetenként tartva azokat. Ekkor kezdtük meg a rendszeres megajánlások gyűjtését, hogy így megteremtsük a gyülekezet anyagi alapjait. Az önkéntes heti megajánlások mértékét családonként heti $1.00 összegben állapította meg a gyülekezet. 1959. végéig 23 ilyen megajánlás történt (azóta duplájára emelkedett). A megajánlások gyűjtését az a körülmény sürgette meg, hogy időközben a gyülekezetnek a jó Isten kántort is ajándékozott Tarnay Gyula, a volt gyöngyösi ferencesek kiváló orgonistája és karigazgatója személyében. De megsürgette az a körülmény is, hogy gyülekezetünk tanácsa, említett határozata értelmében felvette kapcsolatát az ITlinöisii Synodus illetélNt. 1 essényi Kornél és felesége kés képviselőivel, valamint azokon keresztül a ULCA központi missziói biizot ságának vezetőjével. Említettek fiigyelembe véve gyülekezetünk számbeli és anyagi helyzetét, azt a javaslatot tették, hogy gyülekezetünk, mint egész épüljön be egy chicagói amerikai gyülekezet közösségébe. Gyülekezetünk tanácsa az ajánlatot örömmel elfogadta, mivel a ULCA központja kész volt vállalj a gyülekezetnek addig világi állásdolgozó lelkésze fizetésének 2/3-ad részét, valamint lakbérét. A kántor fizetését és a lelkész fizetésének 1 /3-ad részét a gyülekezet örömmel vállalta. 1960. április hó 4-én megtörtént a magyar gyülekezet tagjainak ünnepélyes felvétele a Grace Lutheran Church, tagjai sorába és ugyanakkor az Illinoisi Synodus elnöke, DD. Howard A. Wieeg beiktatta a magyar gyülekezet lelkészét, Tessényi Kornélt a Grace Lutheran Church segédlelkészi állásába. Istentiszteleteink helyét ekkor áttettük a St. Paul kápolnából a szomszédságában fekvő Grace Lutheran Churchbe, hogy ezzel külsőleg is bizonyságot tegyünk a hit egységéről, arról a hitről, mely át tudja fogni a nyelvi és nemzetiségi kü-
