Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-04-01 / 4. szám
X 10. oldal már sikerült a lelkésznek leszerelnie, de vannak olyan adottságok is, amikkel nehezebb megbirkóznia. Ennek okai többfélék. Szomorúságunkra nagy aratása van a halálnak az idősebb nemzedék között. Az utóbbi öt év alatt 125 személyit kísért ki) a lelkész a gyülekezetből a temetőbe. Sokan költöztek vidékre. A fiatalok munkájuk, vagy munkaeresésük vitt ki a városból nyugatra, vagy délre. Ahol idősebb szülők éltek a családdal, azokat magukkal vitték a gyermekek. A kapcsolat egyre lazább lejt és sajnos, az egyház nem tudta őket követni s lassan “ismeretlenekké” váltak a gyülekezet előtt. De van egy helyi jellegű problémánk is, am|i mindennél súlyosabban apasztja híveink számát. Ugyanis a híres Buckey Road-i magyar település különös helyzetbe került. A fenti végeken egy nagyon drága város határával kapcsolatos, ahol a magunkfajta, de különösen a kezdő fiataloknak a települése, anyagi okokból megoldíiiatatlan (Shaker Heights) a másik oldalról a színes lakosság telepszik egyre erősebb tempóban. így a fiatalok a “közelben” nem itudnak otthont szerezni és ezért egy nagy ugrással a régi gyülekezettől messze telepszenek le. A kapcsolatot kb. az első gyermek vasárnapi iskolás koráig tartják csak meg, azután szükségszerűen a legközelebbi evangélikus g) ülekezethez csatlakoznak s tőlünk elbocsátó levelet kérnek. Példa erre az idei konfirmációs osztály. Tavaly 22 gyermeket konfirmáltunk, az idén 10 gyermekünk van csak s ezeknek a többsége sem volt itt keresztelve. Viszont az itt kereszteltek 1948-as kimutatása szerint csupán a “mieinkből”, pontosan 30 gyermeknek kellene jelentkeznie konfirmációra. Gyülekezetünknek 4 aktív segélyszervezete van: az “Oltáregylet’’ kb. 160 taggal; a “Fiatal Asszonyok Köre’’.- az ifjúsági csoportok “Luther Liga” néven és a “Luther Márton Betegsegélyző és Templom Egylet”, amelyik ugyan önálló egyesület, de az egyházzal telje» közösségben él. m. Fontos kérdésként vetődik fel a gondolat, hogy vájjon lesz-e jövője gyülekezetünknek? Határozott igennel felelek erre a kérdésre. Azok, akik 55 évvel, 30 évvel, tíz évvel ezelőtt élő hitERŐS VÁR tel munkálták egyházuk jövőjét, talán sok mindenben mást vártak a Jövőtől. Minden valószínűség szerint úgy gondolták, hogy a magyar evangélikusság egyre erősödő “erős-vára” lesz ez a gyülekezet, ahol a magyar szót soha semmi sem fogja elhalkítani. Istennek hála, ez is megmaradt és meg fog maradni még nagyon sokáig. Minden egyház történetét többféleképen és módon lehet megírni. Amikor azonban dióhéjba, sőt mogyoróhéjba kell belegyömöszölni egy negyedszázados történetet, akkor csakis az a mód helyes, hogy tömören, csak a lényegeit közöljük és aközben is inkább Isten kegyelmét dicsőítjük, mint az emberek jócselekedeteit, mert fülünkben kell, hogy csengjen az úrnak az az üzenete, amit Ezsaiás prófétán keresztül így foglalt szavakba: “Dicsőségemet nem adom másnak! ” Legrégibb jegyzőkönyvi feljegyzésünk szerint (1936. febr. 5.) az Űr 11 clevelandi magyar evangélikust indított el a W. Side-i Magyar Evangélikus Egyház alapjainak lerakására és a kezdet felépítésére. Mind a 11 kiválasztott: áldott és engedelmes eszköze volt az Űr akaratának, a missziói parancsnak. Az első offertórium 1936. febr. 9-én ugyan csak 82,27 volt, de a február végi bevétel már 851.89-ról számol el. S amint nőtt a “sz«nt miag” hite, úgy talált meghallgatásra az úrnál cselekvő akaratuk és imádságuk (is és úgy nőtt a gyülekezeti tagok száma, adakozása és erőfeszítése is. Ezt a hűséges munkát áldotta meg az Úr azzal, hogy 1938. március 21-én már Magyarországról hívott elteő lelkészüket Brachna GáboT személyében beiktattak lelkipásztort hivatalába és 1938. okt. 23-án már saját templomukat és paróchiájukat Is felavathatták. Ünnepe volt ez a nap nemcsak az akkor már 80 családra nőtt gyülekezetnek, de Leffler Andor Cilev. East Side-i lelkésznek is, aki kezdettől fogva — feleségével együtt — önzetlenül végezte közöttük az igehirdetö, pásztori éa szervező munkálatokat. Sokszor formálódott ki bennem az az érzés, hogy azt, amit mi próbáltunk elmondani Amerikában hazánk sorsáról, fiaink majd úgy mondják el, hogy azt meg is értik és talán úgy helyezik azt a szabadságot szerető amerikai nép szívére, hogy tenni! is fognak az érdekében olyat, amire már régen várunk. Brachna Gábor 4 940-bec már 125 család dolgozik, imádkozik és adakozik azért, hogy egyházuk minél előbb önfenntartó egyházzá váljék. Addig az Ohio! Synod vállalta a lelkészi fizetés nagyobb részét s a templomra is 1,000 dollár segélyt adott. A gyülekezet békés tovább fejlődését azonban súlyos okok gátolták. Erről Brachna Gábor az 1950-es templomszentelési emlékkönyvben így ir: “A sors különös Iróniája, hogy csak, amikor már kifize-tük templomunkat, akkor jöt)tünk reá arra, hogy bár a hely nagyon értékes, nekünk mégsem alkalmas egészséges egyházi élet fejlődésére. Asszonyaink féltek az esti istentiszteletre jönni, az ifjúság csak csoportosan távozhatott az énekkari próbákról. így vetődött fel a gondolat, hogy jobb negyedbe költözzünk. A haladásnak mindig vannak ellenséget!, mégha látszólag jóindulat vezeti is őket. Különös., hogy akkor éppen egyházi vezetőségünk volt az, amelyik az egyház közakaratával fordult szembe. Az eredmény az lett, hogy a vezetőség nemcsak félreállott, de el is hagyott bennünket. Ennek ellenére a gyülekezet többsvge a Jövőt tartva szem előtt, — megvásárolta a Christian Science félbemaradt templom pincéjét, a W 98 St. és Denison sarkon, amelyik jó lakónegyedben s ugyanakkor villamos- és autóbusz-járatok középpontjában fekszik.” Az istentiszteletek az alagsori teremben voltak először, de mert az új feladatok és az addig tapasztalt isteni kegyelem lángra lobbantották a hívek munkakedvét és áldozatkészségét, 1950. március 19-én dr. Mlley György, az Ohio! Synod akkori elnöke, felazentelt)e a régi alapzatra épített, igazi család* melegséggel teli mai templomunkat, „Tizenegy tanítvány elindult...” — CLEVE L AND W E S T S. -
