Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-01-01 / 1. szám
4. ERŐS VÁR EVANGÉLIUM ÉS ÉLET “KRISZTUSSAL MINDENRE VAN ERŐM Ezt a páli igét írom gondolatban annak a volt munkatársamnak a fejfájára, aki odahaza, a nógrádmegyei Szügy községben, 80 éves korában haza költözött ... A neve nem fontos, mert nem is öt akarom bizonyságtételként olvasóink szeme elé vetíteni, hanem rajta keresztül az igazi hívő magyar keresztyén ember típusát. Hiszen egész élete, munkája eme apostoli parancs szerint folyt le: “Becsületes dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok.’’ Vasgyár tulajdonosa, igazgatója és földbirtokos volt. Az ö világában ez már kétszeres ok lehetett volna arra, hogy a munkások és uradalmi cselédek tisztán a nincstelenség alapján irigyeljék és ne szeressék. És nem volt Gömör megyében, abban az időben keresettebb munkahely az ő vasgyáránál, mert abban az az evangéliumi elv uralkoöott, hogy a munkás méltó az ö bérére. A gcmöi'i dombos vidéken a földműves- munka nehezebb volt, mint a síkságon. De az én munkatársam cselédei örömmel dolgoztak, mert a bérük mindig több volt, mint más földbirtokon és megbecsülték őket. Nem egy esetben kellett e miatt vállalnia földbirtokos társainak vesszöfuttatását is, de ö azután is evangéliumi lelkiismerete szei int cselekedett. AMERIKAI EVANGÉLIKUS ÉLET Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia P. O. Box 1094. Cleveland 2, Ohio ERŐS VAR — (MIGHTY FORTRESS) — Issued monthly September to June; by-monthly: July and August — * JANUARY 1961. * * No. 1. (39.) * Published by the American Hungarian ■ .utheran Conference in cooperation with the National Lutheran Council Subscription: $3.00 a year Second class postage paid at Cleveland, Ohio. Az ö idejében az egyházfelügyelői tisztség még “kitüntetést’’ jelentett. Minél nagyobb volt az egyház, annál több volt a felügyelő tekintélye. S amíg más, nagy ev. egyházak felkérését nem fogadta el, addig a szomszéd kis falusi szlovák-magyar nyelvű gyülekezet meghívását elfogadni kötelességének tartotta és hűséggel szolgálta ezt a kis egyházat. Jutalom volt számára az, amikor a 41 egyházközségből álló legnagyobb "gömöri népesség” egyhangú bizalommal őt választotta meg egyházmegyei felügyelőjévé. Hitének aranya a tűzpróbát a Felvidék megszállása után állotta ki. Már az e só megszállás után alaposan megnyirbálták vagyonát, de azért nemcsak a szíve, hanem a pénztárcája is mindig nyitva volt miden komoly magyar ügynek a támogatására. Nem a napi politikai porondon szolgált, hanem a magyar lélek őrtüzei mellé állt, amikor, e sorok írójával, vállalkozott a Magyar Nemzeti Párt keretében a magyar kulturális munka irányítására. Nem riasztotta vissza öt ettől a munkától a börtönbüntetés sem. A bécsi döntés utáni időkben felsőházi tag és gazdasági főtanácsos lett, de nem kápráztatta el semmiféle kitüntetés, megmaradt csendben, alázatosan dolgozva, építő, hívő- magyarnak. És ekkor az Ür új próbák elé állította. A második cseh megszállás után koldussá, majd földönfutóvá tették. Egyik fiát Szibériába hurcolták, másik fiának menekülnie kellett . . . ö pedig, hűséges élettársával együtt — harmados kapálással kereste meg mindennapi kenyerét. Kilométereket kellett gyalogolniok a munkahelyre és vissza, de ők hitből éltek és tudták, hogy Krisztusban mindenre van erőnk. Erre is. Amerikába emigrált fia egymásután küdte haza a szeretet-csomagokat, IKKÁT és pénzt, de ennek legnagyobb része otthon maradt gyermekeinek, unokáinak és más szegény sorstársainak támogatására ment el. Mi volt életének titka? Hite és hívő élettársa. Isten két legnagyobb ajándéka. Ezért tudott meghalni megbékélve, a feltámadás boldog reménységével. Azzal kezdtem megemlékezésemet, hogy nevét elhallgatom, mert ö is bizonyosan így akarta volna. De engem szerkesztői tisztem kötelez arra, hogy volt kedves munkatársamat példakép állítsam olvasóink elé. Neve: hisnyói Hisnyay Heinzelmann Béla dr. Édesapja annak a pittsburghi dr. H. Heinzelmann Imrének, aki németországi egyházi munkámban volt éppen olyan hűséges munkatársam, mint valamikor az édesapja. Ma a pittsburghi ev. egyházunknak hűséges tisztviselője. — Édesapja büszke volt fiára, mint szolgabíróra és föispáni titkárra, de még büszkébb volt arra, hogy Amerikában a "plumber” mesterséget sok fáradsággal kitanulta és a mestervizsgát letéve ma már nemcsak hat munkatársával dolgozik, hanem becsületet szerzett mindenütt a magyar névnek. ’ Egyed Aladár / Minden gyülekezet életéről csak akkor kapnánk hű képet, ha beleláthatnánk a gyülekezet tagjainak a szívébe és leikébe. Erre azonban csak az TJr képes, ö az, aki megítél, akinek számot kell adnunk, akivel szemben felelősséggel tartozunk azért, hogy szívből, avagy csak színből vagyunk az Ö egyházának tagjai. Mi csak a “külső’’ jelekre nézhetünk akkor, amidőn, mint a gyülekezet lelkipásztorai ki akarjuk értékelni a gyülekezet tagjainak lelki és krisztusi értékeit. Ilyen külső jelek közé számítjuk a templom látogatását, az úrvacsora vételét és az adakozást, az igaz keresztyén élet folytatása mellett. Mert csak látszólagos igazság az, amivel híveink védekeznek, hogy “az is lehet jó keresztyén, akit ritkán látunk a templomban’’. A hívő keresztyén embereket sohasem a templomkerülők között keressük és találjuk Az olyan hit, amely nem indítja hordozóját a templomba, Isten iránti hálára, töredelmes bünbánatra, és adakozásra, az ilyen hit halott hit. Minden élő keresztyénnek pedig élő hitre van szükége. Sokan vannak híveink között is olyanok, akik értéktelennek, felesleges-
