Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1961-04-01 / 4. szám

6. oldal ERŐS VÁR Hegyen épített magyar „erős vár” a Lehigh-völgyében — B E T H L E H E M — 1928. január liavában a Betlhléhemi Hiradó hasábjain Pöttsohacher István, volt; soproni ev. lelkész, egyházszerve­zésre hívta íel a betlehemi s környéki magyar ev. testvérek figyelmét. A hívó és buzdító szót meghallották s még u­­gyanabban a hónapban megalakult a •‘Eeíhlehemi Első Magyar Ágostai Hitv. ■ Evangélikus Egyház ’. Eleinte kevés volt a számuk, az egyháztanács meg­alakítása is nehézen ment. De mégtöbb nehézséggel járt a szükséges pénz elő­teremtése, 'hiszen negyvenezer dollár kellett a tervbe vetít templom felépíté­séihez. Az Ür azonban, — alti a hitből adott filléreket üs megsekasítja, — fel­­ép'tette a templomot és már 1930. má­jus 30-án fel is avatták. Azóta szól Is­ten igéje magyarul a Lehigh völgyében. A kis sereg, a Szentlélek munkálkodása folytán, azután egyre növekedett és ma már közel 500 megkeresztelt lelket számlál. Az istentisztelet nyelve, min­den vasárnap angol és magyar. A gyülekezet mai lelkésze, Ormai Já­nos, 1933. február havában vette át az egyház vezetését s a gyülekezet és lel­kész munkáját az Ür megáldotta, mert ma már az egyház adórságmentes. az is­kola-helyiség és lelkészlak kibővítési terveihez pedig már együtt van 25 ezetr dollár készpénze. A gyülekezet, lelkésze azonban nem­csak itt hirdette Isten igéjét, hanem 27 éven keresztül jó és rossz időben egyaránt, sokszor veszélyeztetve egész­ségét, eljárt a palmertoni vend-magyar egyházba és az allentowni magyar-vend egyház tagjaihoz is, ihogy ott is hirdes­se Krisztus üdvözítő kegyelmét. Ez a két egyház 1914-ben lett leányegyházzá, és nagy hűséggel tartottak ki a ma­gyar nyelvű istentiszteletek mellett. A későbbi nemzedék ma már angol nyel­vű istentiszteleteken vesz részt, de ha elhallgatott is a magyar nyelv, az Ür szava örökkön örökké él. A betlehemi gyülekezet tagjai 40- 50 évvel ezelőtt, leginkább Dunántúlról Vas, Veszprém, Győr, Komárom s más megyékből vándoroltak ki. Szülőföld­jükre ma is hűséges szívvel és könnyes szemmel gondolnak, nemcsak imádság­gal, hanem segítő szeretettel is. Hála­telt szívvel emlékeznek a kezdet nehéz­ségeire és boldogan sóhajtanak fel: mi­lyen jó, hogy a gyár szomszédságában, nagy elfoglaltságuk mellett is volt időnk arra, hogy Isten dicsőségére áldoz­zunk, Neki hajlékot építsünk. Ugyan, hová menekültünk volna az elmúlt 50 esztendő sok féstli-lelki nyomorúságai között, ha nem lenne templomunk?! Nt. Ormai János Innen száll fel Isten trónja felé bizo­­dalniunk: “Erős vár a mi Istenünk...” Krisztust akarjuk ma is felébreszteni a szunnyadó lelkekben, hogy eloszlas­sa aggodalmainkat. Ha megkondul he­gyen-épített templomunk kicsiny ha­rangja, könnyel és verejtékkel áldozók serege gyülekezik a Golgothán, a Krisz­tus keresztje alatt. Itt keresünk és le­lünk vigasztalást. Innen kanyarodik életünk földi útja az ég felé: Istenhez. Itt érezzük át, hogy nemcsak békében, de viharos és próbás időkben is krjisz­­‘ usi életérdekekért, Isten országának igazságaiért, javaiért, keresztyén kul­túránkéit és jobb Jövendőnkért, Ma­gyarország felszabadításáért Is küz­dünk. Milyen jó, hogy van templomunk és A bethlehemi templom

Next

/
Oldalképek
Tartalom