Erős Vár, 1961 (31. évfolyam, 1-11. szám)
1961-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 3. oldal Az ERŐS VÁR munkaprogramja (Részletek Egyed Aladár szerkesztő konferenciai jelentéséből.) Á A XVI. századbeli! magyar reformátorok — nagyon helyesen — már hirdették: hogy az evengéliumot nemcsak szájjal és cselekedettel, hanem pennával is hirdetni kell. Vagyts felismerték az egyházi sajtó fontosságát és szükségét. Minden újság vagy kiszolgálja olvasóit, vagy pedig igyekszik őket nevelni, próbálja irányítani őket a rajtuk kereszifül a közvéleményt. Az Erős Várnak ez utóbbi a kötelessége és semmiesetre sem az előbbi. Nem lehet lapunknak megerősíteni azt a vallásos mezbe öltöztetett önigazoláslt, aml.it a menekültek nagy része vár tőlünk, — hogy hallgasson a büntudatra-élesatés, mert mindenki más bűnös körülöttünk, csak ml vagyunk igazak s nem a megérdemelt büntetés súlya alatt kell nyögnünk, hanem a balsors tép most is. — Nem szabad Kiszolgálnunk azt a várakozást sem, amely hamis hazafiságot, magyar keresztyénséget (és nem keresztyén magyarságot) hirdet, amelyik olcsó kiállást vár tőlünk, de biztos fedezékből akar harcolni, sokszor azok ellen a testvérek ellen is, akik otthon maradva, vállalták Isten rendelését a százféle alakú mátltíromságig. Remények Sándor már régen megállapította, hogy “nem a mi dolgunk igazságot tenni, a m!i dolgunk csak igazabbá lenni,” * A mi magyar népünknek szerte a világban evangéliumra van szüksége. A pennával hirdetett evangéliumnak Is hirdetnie kell azt a központi igagzságot, hogy van bünbocsánat és üdvösség, mert van kegyelem. Ügy kell lapunknak ezt az evangéliumot hirdetnie, hogy az olvasók személyes döntéssel fogadják dl Krisztust Uruknak és Megváltójuknak. Lapunk munkaprogramjának ez a fundamentuma, szegletköve, ez lapunk számára a cantus firmus, az örökké érvényes parancs. Mint a múltban az ev. iskolákban azok a tanítók és /tanárok, akik igazi keresztyén nevelő egyéniségek voltak, még a számtan, földrajz, történelem vagy rajz tanítása közben is ezzel az alapmotívummal mentek munkába: “minden bölcsesség kezdete Istennek félelme” — úgy kell szent egyoldalúsággal, — ha más és más ruhába öltöztetve is, — lapunk minden rovatában az evangéliumnak megszólalnia. Így lehetünk mindig modernek és aktuálisak is. * Mi nemcsak azért nem politizálunk 'lapunkban, mert az egyházit újság, — az nem politikai lap, hanem azért sem, mert meg vagyunk győződve arról, hogy amikor az evangéliumot hirdetjük, amikor olvasóink keresztyén hitit élesztjük és növeljük, akkor vagyunk a legáldofctabb eszközük a magyarság védelmében s a magyar jövőt formáló isteni kézben. Mi Isten politikáját szolgáljuk s ezért harcolunk meggyőződéssel az iistentagadó, a keresztyén egyház ellen rohamra induló világnézetekkel szemben. Nem u. n. “keresztyén világnézettel” vívjuk harcunkat, hanem az “ige kardjával”, a “hit paizsával” és “az üdvösség sisakjával’’. Nem csinálunk titkot abból, hogy mi az istentagadó vörös bolsievlizmust tartjuk a világ legnagyobb veszedelmének és ellenségének. Valljuk és hirdetjük, minden világi és egyházi nagyság véleménye ellenére is, hogy az istenitagadó kommunizmussal nem lehet és nem szabad seimmi áron sem megegyezni, mert az totalitásra törekszik és ördögi mesterfogásokkal vagy erőszakkal, de meg akarja semmisíteni' a keresztyénséget. Nekünk ebben a tekintetben csak egy tekintélyünk lehet s ez Krisztus, aki azt mondotta/: “aki nincs véltem, az ellenem van.” * Lapunknak részt kell vennie a magyar lelki pászt őrtüzek élesztésében és a magyar kultúrmunkák végzésében is, természetesen m!'.ndíg evangéliumi értelemben. Isten akarata, hogy minket magyarnak teremtett, tehát isteni parancs, hogy mint magyarok legyünk Isteennek fiai és az Ur Jézus követői. Nem maradiság. nem nácizmus, nem Amerika-ellenesség ha egyházunkban nyíltan küzdünk minden beolvasztó szándék ellen, még akkor is, ha az esetkapna irányítást. * Növelni kell lapunkban jobban az evangélikus öntudatot. Jobban meg kell ismertetni olvasóinkkal Luther teológiáját és a reformáció lényegét. Vigyázni N t . Egyed Aladár kell azonban arra is, hogy Lutherből ne csináljunk bálványt, mert a Luther csal hatat lanságába vetett hit semmivel sem kevésbbé bálványozás, mint a vatikáni zsinat hasonló határozata. Amiként tiltakozott Luther az ellen, hogy követtői magukat az ö nevéről nevezzék el, éppen úgy tiltakozna az ellen is, ha belőle akarnánk evangélikus pápát csinálni. óvakodnunk kell a felekezeti harctól, vagy vitatkozásoktól Igaza van egyik kiváló püspökünknek, amikor azt mondotta: “Mit érünk ilyen teológiai golyóváltással egy olyan frontszakaszon, amelyen a századforduló táján már dübörögve rohantak keresztül a modern nihilizmus páncélosai?” Mi mindig a TÜRELEM egyháza voltunk. Nekünk mindig az evangéliumi szelídség arculatát kell magunkra vennünk, hiszen a középkori festészetben is a BÁRÁNY valamilyen figurációban mindig felfedezhető volt. ❖ Munkálnunk kell erősen a keresztyén egységet, de először a saját határainkon belül, azután a többi protestáns testvérekkel egyetértve a végül úgy. hogy egy hívő rómaii katolikus testvért, mindig közelebb érezzünk magunkhoz, mint egy közönyös, névleges, vagy csak “egyházias” (de nem hívő) evangélikust. Nem osztom Barth Károlynak azt a megállapítását, hogy a római) katolikus egyház jobban megőrizte a krisztusi tanítás állagát, mint a protestáns,
