Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-12-01 / 11. szám
ERŐS VÁR 6. FELNŐTTEK VASÁRNAPI ISKOLÁJA VII. Máté evangéliuma Az Újszövetség tanulmányozása közben .Máté evangéliumához jutottunk Hogy most nem az evangélium általános ismertetését adjuk, hanem az első részének első 17 versével foglalkozunk, annak kettős oka van. Mái számunk karácsonyi szám s a hivatkozott 17 vers pedig Jézus nemzetség-táblázata. És most nem Masznyik Endre, hanem Túróczy Zoltán nyomán járunk, amikor ezeknek a verseknek a magyarázatát. adjuk. Túróczy Zoltán hazai egyházunknak legnagyobb evangéüzátor-püspöke és igemagyarázója, felteszi a kérdést, hogy mit jelenthet ez a bibliai szakasz a számunkra és három pontban adja meg a feleletet. 1. Ez a szakasz megtanít arra, hogy Isten, aprólékos Isten. Egy családfa összeállítása mennyi aprólékos türelmi munkát igényel. Azok az előttünk sokszor jelentéktelen aprólékos dolgok, ügyek, Isten előtt számontartott, fontos dolgok. Ezért kiáltott fel a nyolcadik zsoltár írója: “Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla?” Ha Isten csak nagyvonalú Isten lenne és világviszonylatban csak évezredekben gondolkoznék, eszébe sem jutna a porszem ember. A mi Istenünknek semmi sem kicsiny, jelentéktelen apróság. Az én kis életem apró kérdései is érdekliköt. Ez az aprólékosság a HŰSÉG következménye. Istenünk hű Isten. Lehet rá számítani és lehet benne bízni. A hűség mögött viszont SZERETET van. Aki nagyon szeret annak az életében nincsen kicsiny dolog. Akit szeretettel veszek körül, annál minden legkisebb dolog fontos a számomra. — Állandóan benne vagyunk Isten aprólékos, hűséges, ajándékozó szeretetében. 2. A nemzetség-táblázat másik üzenete az, hogy Isten ugyanakkor, mikor aprólékos Isten, nagyvonalú Isten is. Isten Szentlelke történelmi dokumentumként azért is jegyezte fel Jézus Krisztus családfájának történetét, — mert ezzel meg akarja mutatni, hogy a történelemnek célja van s ő céltudatosan vezeti a történelmet kitűzött célja felé. Hogy a világon rend van, az már maga is evangélum. Mennyi zűrzavar lenne a földön, népek nemzetek, fajok, társadalmak között, s a családi életben enélkül az isteni, történelmet formáló kéz nélkül! Milyen jó tudni azt, hogy nem a vak sors dobja, hányja, űzi az embert, nem hősök és gazemberek igazgatják a dolgokat, hanem Isten ül a történelem kormánykereke mellett még akkor is, ha úgy látja az ember, hogy Isten elhagyta tezt a világot. Mi ez a cél? Jézus születése! .Hol volt még akkor a váltság, mikor ez a nemzetség-táblázat elindult. Istennek célkitűzése már az Édenkertben elhangzott isteni ígéretben is benne volt, amikor azt mondotta a kígyónak: . . jönni fog valaki, aki aszonytól lesz, akinek te sarkát mardosod, de mégis ő lesz a győztes, mert az a te fejedre tapos. Ettől a pillanattól kezdve Isten célkitűzése: Jézus Krisztus megszületése. És mindaz ami ettől az első ígérettől kezdve a világon történt az idők teljességééig. azért ment végbe, hogy a nemzetség táblázatának ez az utolsó verse beteljesedjék: “ . . . Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak nevezte•ték.” Velünk is minden azért történik életünkben, hogy egyszer legyen igazi karácsonyunk és megérkezzék hozzánk Krisztus. Mert nem akkor van igazi karácsony, mikor a naptár jelzi elérkezésének napját, akkor sem, mikor a család szeretetben együtt van a szépen díszített karársonyfa alatt, még az sem a karácsony, mikor tele templomban énekeljük: “Boldog örömnap derült ránk ...” Az igazi karácsony az, amikor a szívünkben megszületik Krisztus. És minden ami addig életünkben történik, Isten szeretetének gondviselő ajándéka, vagy ostorozó kezének fájdalmas következménye, — mind-mind azért van, hogy nálad és nálam is el lehessen mondani: megszületett Jézus, aki Krisztusnak neveztetik. A sok minden más tanításból még csak egyet emelünk ki vigasztalásunkra. Karácsonykor a családban üresen maradt helyek mindig jobban fájnak. égetnek . . Azok az emberek, akik a nemzetségtáblázatban fel vannak jegyezve, már mind halottak voltak, mikor feljegyezték őkét a nemzetség-táblázatra. Halottak listája ez, de azért a halottak nincsenek elfelejtve. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Itsen Istenszámára is élő emberek. Isten a családot mindig együtt látja és élőknek hirdeti a megholtakat is. — Bármennyire üres is elköltözött kedveseink helye a karácsonyfa alatt, Isten, az élők Istene együtt látja évezredek történelmében az egész családot, szabad nekünk is ezt a látást Istentől megtanulnunk és vigasztalódnunk. (Folytatás) EZT MONDJA JÉZUS (Lukács 20.) Bizony, mondom, elmúlik a világ, És bizony mondom. megmaradok én, S bizony, ha két szív egy ütemre dobban, Az egy-ütemben ott dobbanok én. Bizony mondom, elmúlik a világ. És bizony mondom. én megmaradok. S akkor nem két-két szívet kötök egybe, De a szívekből koszorút fonok. S mind, aki egymást idelenn szerette. A csillag-koszorúba belekerül, S ragyog szerelmük tisztán, szabadon, Testetlenül és véghetetlenül. Reményik Sándor L W. A. LUTHERÁNUS VILÁGAKCÍÓ AZ EVANGÉLIKUS SZERETET-SZOLGALAT VILÁGOT ÁTÖLELŐ KARJA ... ODAADTAD-E MÁR EZÉVI ADOMÁNYODAT?
