Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-09-01 / 8. szám
2. EH ÖS VÁR család is csak annyiban tart össze, amennyiben Krisztushoz kapcsolódik. Pál apostol az efezusi tevői 6. részében a család tagjaihoz beszél. Mit mond nekik? Mit mond a családban a gyermeknek? Az engedelmességeit köti lelkűkre. Tapasztaljuk, hogy az ember inkább parancsolni akar, mint engedelmeskedni. Sokszor csak toporzékolva enged a felsőbb akaratnak. Csak annak könnyű engedelmeskedni, akji.t szeretünk. Ezért lép oda Krisztus, a “gyermekek barátja” és szeretettel magyarázza nekik az engedelmesség parancsát. Rámutat a negyedik parancsolat fogalmazására is. A szülőket nemcsak szeretni, hanem tisztelni is kell, tisztelve szeretni. Még akkor 'is, ,ha azok azt nem érdemlik meg. Mit mond Krisztus a szülőknek? Reá kel! mutatnom arra, hogy a gyermek-neveléssel kapisolatban Jézus az apákat szólítja meg. Mintha ezt mondaná; Téves felfogás az, hogy a családban a gyermek nevelése csak az édesanya feladata. Neveljétek ti is gyermekeiteket, ne hagyjátok azt csak az anyákra, iskolára és egyházra. Ne elégedjetek meg azzal, hogy a gyermeknevelésben ti csak a “mumus” szerepét töltsétek be. (“Megállj, ha hazajön, megmondom az apádnak!”) Ne legyetek gyermekeitek nevelésében csak a szegre akasztott pálca, mely üt, ha nem használ a szép sző. Viszont Lather mondásáról se feledkezzetek meg, hogy a gyermeknevelésnél egyik kézben jutalmazó alma, a másik kézben azonban a büntető virgács legyen. Az apostol ebben a levélben azért nem szól az édesanyákról, azoknak felelősségéről, mert azt olyan természetesnek tartja, hogy felesleges róla még szólni is. A gyermeknevelésnek két főtényezője van; a fegyelmezés és az intés. Az égjük azt mondja meg, hogy mi a jő, a másik reá akarja szoktatni a gyermeket arra, ami jó. Ha mindez Krisztus nélkül történik, abból basáskodás, piszkálódás és szekatúra lesz. Rossz nézni sokszor, amikor a szülök gyermekeiket nem engedik gyermeknek lenni, hanem mindig érett emberhez méltó viselkedést akarnak belőlük kicsikarni. Csoda-e ha az ilyen gyermek megsokalja az ingerlést és feltámad benne a dac; csakazért sem ?! Krisatus egyedül tudja megértetni a szülőkkel, hogy nemcsak szülői jog és gyermeki kötelesség van, — hanem szülői köteleshég Ó6 gyermeki jog is. szülői kötelesség és gyermeki jog is. Ahol a családban Krisztus szelleme él és munkálkodik; ott a szülő nem porkolábja, vagy őrmestere gyermekeinek, hanem, minit Krisztus is volt; a gyermekek barátja. (- e -t ) A háború rabjai “ . . . bolondul cselekedtél ebben, azért mostantól kezdve háborúk lesznek elllened.” (II. Krónika 16;9.) Arról az ótestamentomi királyról van itt szó, alti kritikus időkben, mikor országát erös ellenség szorongatta, a próféta tanácsára, Isténit választotta szövetségesül. Isten nemcsak megszabadította, hanem 35 évi békével áldotta meg. Harmincöt év múltán azonban Júda királya és népe elfeledkezett Istenről s egy újabb, válságos helyzetben nem Istennel, hanem Szíria királyával kötött szövetséget, mert ebben volt bizalma, nempedig az űrban. Ezért üzenig iiek|i az ür prófétája által; “ . . . bolondúl cselekedtél ebben, azért mostantól keizdve háborúk lesznek ellened.” Ez a történet azóta is sokszor megismétlődött. Az utolsó világháborúban is A szabad világ nemzetei, mikor veszedelemben voltak, szövetséget kötöttek a bolsevik! Oroszországgal. Ez a szövetség rövid időre győzelmet jelentett, de ezért, nagy árat kellett fizetniük. Ezért nyugtalanítanak bennünket a csúcsértekezletek. Ha eredménnyel végződnének is, sohasem tudható; milyen árat kell fizetnünk érette. Ment az istentelen kommunizmussal megegyezésre nem juthatunk sohasem. Két úrnak szolgálni egyszerre nem lehet. Isten újra Krisztus-kérdés elé állította a világot; vagy Krisztus, vagy az AntifcnisZtus? Van-e egyetlen épeszű ember a világon, aki komolyan elhiszi, hogy ha megegyezésre jutnánk az istenellenes kommunizmussal, az békét jelentene? Lehetne-e akkor békességünk Istennel? Hiszen Isten és a hitetlen kommunizmus egymással szembetnálló oldalon vannak. Mi a világpusztító atomfegyverek árnyékában kétségbeesett erővel vágyódunk a tartós béke után -s bizonyos értelemben mégis a háború rabjai vagyunk. Nem tudunk a háborútól megmenekülni. A katonai győzelmek mindig a béke vereségeivé lettek, minden háború egy új háborút szült. A Harvard egyetem 3865 évre visszamenőleg vizsgálódva csak 323 igazi békét talált (9%). Ez idő alatt nyolcezer békeszerződést kötöttek, ami nem sok, mert Európának az utolsó 300 évben 327 háborús bonyodalma volt. " m f . '-I- szó addig tartós békéről, amíg Istennel meg nem bek ülünk. — Minden problémánk szive; a szív problémája. Lelhetnek bármelyen erősek, felfegyverzetitek a szabad nemzetek, a maguk erejéből nem tudnak békét tartani, teremteni, és örök igazság az is, hogy ha a békét iszuronyok hegyére ültetik, akkor háború llesz bellőle. A tartós békét nem lehet biztosítani sem Isten ellenes, sem Isten nélküli erővel. A békét először a szivünkben kell megteremteni, hogy onnét kjiáradva a világon is békét teremtsen. Ezt pedig csak a béke fejedelme, az írr Jézus Krisztus tudja megtenni. Mi ‘‘a háború rabjai” vagyunk, mert a bűnnek a rabszolgái lettünk. Ellenségei vagyunk egymásnak, merit ellenségei vagyunk Istennek. Nekünk a megbocsátó kegyelem Istennel kibékítő békességére van szükségünk, mielőtt art remélnénk, hagy a háború rabszolgaságából megszabadulhatunk. Csak a belső lefegyverezés után várhatunk külső lefegyverezést Amíg a kommunizmus tovább folytatja és erősíti Isten ellenes hadjáratát, amíg az egyház papjait arra kényszeríti hogy engedelmes propaganda eszközként dicsérjék a marxizinus-leninizmus egyedüli üdvözítő módszerét, amíg a kommunizmus megparancsolja, hogy a hatalma alatt szenvedő népek fiataljai,
