Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 9. “ADJAD FIAM A TE SZIVEDÉIT NEKEM ÉS A TE SZEMEID AZ ÉN ŰTAIMAT MEGŐRIZZÉK. Példabeszédek 23:26. SZÍV REMÉNYÜK SÁNDOR VERSE Szív — ember szív. Csali'olyan, mint a másé. De mégis másnál rokontalanabb. A végzet jegyese S az elhagyatottságé. Szív — magyar szív. Szív-alakéi sziget. Körülnyaldossa bánat-óceán. Körültombolta sötét gyűlölet. Szív — figyeld a rendhagyó verését; Néha szinte eláll. Aztán jön egy óriás dobbanás, A csillagokig fel — Azért sem a halál. Szív — árva szív. Hogy fogták kétmarokra Ezt a szívet vaskeztyüs századok! Hogy szorították irgalmatlanéin És íme mégis, azért is dobog. Nézd meg ezt a szívet, Immáron teste sincsi Csak puszta szív, Kitépett szív, De éppen így lehet mérhetetlen kincs. IIa bűne volt; A testével elmééit, megsemmisült. A pusztában önmagára talált A szegény szív S minden vadrózsája megsemmisült, Vedd ma körül áradó szerelemmel Ezt a szent, szív-alakú szigetet; Magyar szív az, Sokat szenvedett szív — ; Az én szívem, a te szíved. MINDEN FÉLT0TT DOLOGNÁL JOBBAN ŐRIZD (MEG SZIVEDET, MERT ABBÓL INDUL KI MINDEN ÉLET. Példabeszédek 4:23.
