Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-07-01 / 7. szám

ERŐS YÁR % aló részvételemmel kapcsolatban an­nak Idején jelentkeztek. Látom gyüle­kezetemet is, melyben az ismételten el­hangzott konferenciára való hívás oly sok és leküzdhetetlen akadályokba üt­között. Most utlól&g, a konferencia gazdag áldásaival megrakodva, az ak­kor jelentkezett nehézségek szinte ösz­­szezsugorodnak és megszégyenülve le­tűnnek. Mint már számtalanszor éle­temben, úgy most Is bizonyságot lehet tennem arról, hogy érdemes engedni Isten hívó szavának, mert ö mindig sok­kal bőségesebben megajándékoz min­ket, mint ahogyan mi azt legmerészebb álmainkban is elképzelhetnénk. Mindig attól félünk, hogy Isten el akar minket halmozni az egyházon keresztül e földi élettől kissé elvonatkozó lelki-szellemi áldásaival, minket, kik — úgy érezzük, — inkább testi pihenésre szorulunk. A konferencia vezetősége mintha elénk is akart volna jönni ebbelli aggodalmaink­ban, mert a testi pihenésre; szokatlanul sok időt iktatott he napi programunkba. De abból a szempontból is eltért az idei konferencia az előbbiektől, hogy a szo­rosan vett három konferenciai napon túl még négy további pihenő napot 1» lehetővé tett számunkra a Luther-tábor­kán, ahol szép, tji.szta barakkokban he­lyezkedhettek el a konferencia részt­vevői, meghitt testvéri beszélgetőst folytathattak sétálva a jávor, és platán­fák közötti üde zöld pázsiton, vagy le­telepedve a padokra, meghallgathatták egymás testvéri szavait. De lemeiiettek az Erie tó hullámai által fáradhatatla­nul simogatott strandfürdőre napozni, úszni, figyelni a távolban észrevétlenül messzi kikötök felé haladó teherhajókat. Az idei konferencia előadásai a ke­resztyén ember különféle viszonyulása­it 'tették vizsgálat tárgyává. Mindnyá­jan éreztük, hogy a mostani korunkban, amikor az égen láthatóan gomolyognak a szellemi-lelki élet viharfelhői, rendkí­Előadó lelkészek: Juhász Imre, Tessényi Koméi, Brachna Gábor, Egyed Aladár és Markovits Pál. az evangelizációs konferencia résztvevői Beszámoló az evangelizációs konferenciáról Itt ülök megint a chicagói egyházi hivatalomban és gondodolataim újra visszaszállnak Ohioba, az Erie-tó magas partján lévő táborhelyre, ahol ollyan fe­lejthetetlen napokat tölthettem. Gondo­lataimban önkéntelenül is megjelennek a nehézségek, melyek a konferencián vül fontos hogy tisztázzuk a keresztyén magatartásunkat és készek legyünk harcba szállni Krisztus Urunkért és az ő egyházáért. Bár maga a konferencia hivatalosan már vasárnap este záró­­áhítattal befejeződött, a résztvevők leg­többje továbbra is együtt maradt és a, pihenés további napjait is Isten igéje, érek és imádság aranykeretbe foglalták. Emlékezetesek lesznek az esti táhortü «ele flis a kedélyes szalonnasütések, a sok szép magyar népdal és záró elcsen­­desedések. Holtfáradtan érkezett nem egy testvérünk a táborba és kisimult, lebarnult, egészséges arcvonásokkal és mosolyogva hagytuk el csütörtökön dél­után valamennyien a Camp Luthert. Az egyik chicagói testvérünk feleségé­nek szavait idézem: “Ilyen jól még so­hasem pihentem.” — Hála legyen az írrnak a konferencia minden áldásáért: sok-sok megpihent test és felüdült lélek ajándékáért! Tessényi Kornél

Next

/
Oldalképek
Tartalom