Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 7. cselekedetre váltsad az igét. Akkor kell ember- és 'világfeletti erő és bátorság, ami sem Péternek, sem neked nem sajátod. Péter legalább sírni tudott bukása felett. Legalább meghallotta az ébresztő kakasszót és gyáva önteltségét könnyeivel kiöntve megiiresítette szívét a rátekintő ür előtt. Vájjon téged elindít-e Péter megdöbbentő, leplezetlen arca, az igaz emberségnek ez a torzképe, — hogy elzokogjad könyörgésedet: “Szelíd szemed, t>r Jézus, tekintsen rám, hia roskadok; — Adjon békét, bocsánatot, szelíd szemed, Űr Jézus.” Bell Lajos 7. CIRÉNE1 SIMON Máté, Márk, Lukács evangéliuma örökítette meg azt a képet, ahol az Ür Jézus utolsó útján, Simon cselekedetét olvashatjuk. Neve zsidó, arca szerecsen, félvér. Nigernek is hívják. Az afrikai Cirénében élt s onnan jött Jeruzsálembe ünnepelni. Látja, nézi a menetet s benne Jézust, aki a nehéz kereszt alatt éppen őelőtte esik össze. Mikor a katonák Jézus részére segítséget keresnek, szétnéznek, a feketeképü Simont veszik észre. Reáparancsolnak: hozd ezt a keresztet. Simon viszi, befelé dohogva, és szégyenkezve, s mikor a Golgotára ér vele, lecsapja és eltűnik a tömegben. De a kereszttől nem tud szabadulni többé, mert aki egyszer Krisztus keresztjével érintkezésbe: jut, az foglya lesz Krisztusnak. A római levél 16:13 szerint odahaza nem tudott másról beszélni, mint a töviskoronás királyról. Most már nem szégyenkezett, hanem boldog volt, hogy segíthetett Neki hordozni a keresztet. Ez a boldog érzés vezette Krisztushoz családját is és ez vitte Pál apostol munkatársai közé, — ahol az Ap. Csel. kve (13:1) szerint Simon Niger, az antiochiai munkatársak felsorolásában, mindjárt. Barnabás után következik és Simon feleségét az apostol mint a saját anyját emlegeti. Márk evangélista feljegyzi, hogy Simon volt Alexander és Rufus atyja. Ez a Rufus pedig Rómába került s ott a gyülekezetnek annylira érdemes tagja, vagy vezetője volt, hogy Pál apostol külön is köszönti a rómaiakhoz írt levelében. Krisztusnak állandóan szüksége van munkatársakra, hogy a megváltás örömhírét szétvigyék az egész világba. Az Úr elhívott szolgáinak is kell a segítség, mert “az aratnivaló sok, és az arató kévés.” Legyen bennünk Pál figyelmeztetése: ‘‘Jaj nékem, ha nem hirdetem Krisztus evangéliumát” — serkentő s indító erő. Legyen bennünk a becsületes adósnak törekvése, hogy így töbiesszük Krisztussal szemben fennálló hála-adósságunkat. Legyünk először önmagunkban, majd családunkban, a társadalomban, de az egész világon bizonyságtévők s hirdessük mindenütt: “Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem adatott emberek között, az ég alatt, más név, amely által kellene megtartatnunk.” (Csel. kve. 4:12.) Buthy Dénes 8. A SZÁZADOS Munkácsy Mihály festőművészünk négy szerűen ábrázolja a nagyheti eseményeket ECCE HOMO és CALVARIA című festményeiben, amelyeken nagyheti pillanatfelvételeink személyei könynyen felismerhetők. A CALVARIA c. festményen különösen feltűnik egy katona, ki a tömeg fölé emelkedve a keresztre mutat és beszél. Ez a katona a százados, az első bizonyságtevö a Krisztus mellett (Máté 27:54, Lukács 23:47). Ez a százados parancsnoka volt az őrségnek, amely őrizte Jézust és mint ilyen, bizonyára többször volt már tanúja kivégzésnek. Hlyen kivégzést azonban, mint a Jézus keresztre feszítése volt, nem igen láthatott. Észre is vette mindjárt, hogy ez az ember, akit itt kivégeztek, nem volt gonosztevő, nem is volt csak vallásos ember, hanem sokkal, de sokkal több ennél. Ez az észrevétele tette öt a Krisztus mellett: első bizonyságtevövé. Ez pedi így történt, hogy a százados “látta a földrengést és a történteket... igen megrémült és szólt: Bizony, Isten Fia volt ez!” Isten, aki a kősziklákat és a halottakat is bizonyságul hívta, a pogány századost bizonyságtévő szolgálatra rendeli Jézus istenfii,úsága mellett. BizonyságteVö pogányokkal Jézus születésénél is találkozunk (Máté 2:1-11), akik messze napkeletről keresték fel öt és “leborulván tisztességet tettek neki ...” Itt a keresztnél ismét látunk egy kis csoportot, akik minden külső lepel dacára látják a keresztre feszítettben “Az Atya egyszülött Fiának dicsőségét.” (János 1:14). Csodálatos, hogy mikor Izráel szája elnémul, Isten megszólaltatja a pogány ajkakat. Amikor Isten házának gyermekei elhallgatnak, idegenek száját nyitja meg az örökkévaló. És mikor a hivatalosak halálba kergetik Megváltójukat, a nem hivatalosak tesznek bizonyságot Jézus istenfiúságáról. Vájjon te kinek ismered el a kereszt re feszített Krisztust? Vájjon odaállasze nagyhéten keresztfája alá, és ha oda. álilasz, el fogod-é, el tudod-é mondani Róla szíved teljes meggyőződésével, — mint a pogány százados tette: “Bizony, Isten Fia volt ez!” Vájjon imádod-e azt a nagy szerelmet, mely megjelent számodra őbenne? Imádód é olyan gyermeki hittel, olyan nagy szeretettel, amilyennel ő szeret téged? Imádkozzál azért, hogy úgy tekinthess erre a nagyheti pillanatfelvételre, hogy az a te lolkeden is olyan mély benyomást keltsen, mint a pogány százados lelkében és szent meggyőződéssel mondhassad el vele: Bizony, ez a Jézus, aki a, keresztfán vívódik a halállal, válóban Isten Fia s nemcsak a világ Megváltója, hanem >az én Megváltómis! Varga László 9. A MEGTÉRŐ LATOR Jézusnak nem volt szüksége emberi védelemre. Még akkor sem, amikor két gonosztevő közé feszítették keresztre. Még abban az istentelen környezetben is ő a védelmező, a közbenjáró az Atyánál azokért, akik neon is gondoltak a bűnbánatira. Életének utolsó percéig — megbocsát azoknak is, akliknek a szívébe sem tudott hatolni. Miért védelmezi a megtérő lator a keresztfán Krisztust? Először is — helyreigazította társát. (Jóllehet korábban ő is elragadtatta magát és társával együtt szemrehányást tett Krisztusnak: — “Bízott Istenben, mentse meg őt, ha akarja ...” (Máté 27:43) . . . de a gúny szava elhalt az ajkán. Megbánta viselkedését s amikor a másik folytatta a csúfolódást, szavaival bebizonyította, hogy ö megváltozott. Neki nincs szüksége olyan szabadítőra, aki csupán leveszi a keresztről, hogy folytathassa előbbi gonosz életét. Látod, — kedves testvér — az igazi megtérés első gyümölcse: a Krisztusért és Krisztus ügyéért való bátor bizony
