Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-04-01 / 4. szám

ERŐS VÁR 7. cselekedetre váltsad az igét. Akkor kell ember- és 'világfeletti erő és bátorság, ami sem Péternek, sem neked nem sa­játod. Péter legalább sírni tudott bukása fe­lett. Legalább meghallotta az ébresztő kakasszót és gyáva önteltségét könnye­ivel kiöntve megiiresítette szívét a rá­tekintő ür előtt. Vájjon téged elindít-e Péter megdöbbentő, leplezetlen arca, az igaz emberségnek ez a torzképe, — hogy elzokogjad könyörgésedet: “Szelíd szemed, t>r Jézus, tekintsen rám, hia roskadok; — Adjon békét, bo­csánatot, szelíd szemed, Űr Jézus.” Bell Lajos 7. CIRÉNE1 SIMON Máté, Márk, Lukács evangéliuma örökítette meg azt a képet, ahol az Ür Jézus utolsó útján, Simon cselekedetét olvashatjuk. Neve zsidó, arca szerecsen, félvér. Nigernek is hívják. Az afrikai Cirénében élt s onnan jött Jeruzsálem­be ünnepelni. Látja, nézi a menetet s benne Jézust, aki a nehéz kereszt alatt éppen őelőtte esik össze. Mikor a kato­nák Jézus részére segítséget keresnek, szétnéznek, a feketeképü Simont veszik észre. Reáparancsolnak: hozd ezt a ke­resztet. Simon viszi, befelé dohogva, és szégyenkezve, s mikor a Golgotára ér vele, lecsapja és eltűnik a tömegben. De a kereszttől nem tud szabadulni többé, mert aki egyszer Krisztus ke­resztjével érintkezésbe: jut, az foglya lesz Krisztusnak. A római levél 16:13 szerint odahaza nem tudott másról be­szélni, mint a töviskoronás királyról. Most már nem szégyenkezett, hanem boldog volt, hogy segíthetett Neki hor­dozni a keresztet. Ez a boldog érzés vezette Krisztushoz családját is és ez vitte Pál apostol munkatársai közé, — ahol az Ap. Csel. kve (13:1) szerint Simon Niger, az antiochiai munkatár­sak felsorolásában, mindjárt. Barnabás után következik és Simon feleségét az apostol mint a saját anyját emlegeti. Márk evangélista feljegyzi, hogy Si­mon volt Alexander és Rufus atyja. Ez a Rufus pedig Rómába került s ott a gyülekezetnek annylira érdemes tagja, vagy vezetője volt, hogy Pál apostol külön is köszönti a rómaiakhoz írt le­velében. Krisztusnak állandóan szüksége van munkatársakra, hogy a megváltás öröm­hírét szétvigyék az egész világba. Az Úr elhívott szolgáinak is kell a se­gítség, mert “az aratnivaló sok, és az arató kévés.” Legyen bennünk Pál figyelmeztetése: ‘‘Jaj nékem, ha nem hirdetem Krisztus evangéliumát” — serkentő s indító erő. Legyen bennünk a becsületes adós­nak törekvése, hogy így töbiesszük Krisztussal szemben fennálló hála-adós­ságunkat. Legyünk először önmagunkban, majd családunkban, a társadalomban, de az egész világon bizonyságtévők s hirdes­sük mindenütt: “Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem adatott emberek között, az ég alatt, más név, amely által kellene megtartatnunk.” (Csel. kve. 4:12.) Buthy Dénes 8. A SZÁZADOS Munkácsy Mihály festőművészünk négy szerűen ábrázolja a nagyheti ese­ményeket ECCE HOMO és CALVARIA című festményeiben, amelyeken nagy­heti pillanatfelvételeink személyei köny­­nyen felismerhetők. A CALVARIA c. festményen különösen feltűnik egy ka­tona, ki a tömeg fölé emelkedve a ke­resztre mutat és beszél. Ez a katona a százados, az első bizonyságtevö a Krisz­tus mellett (Máté 27:54, Lukács 23:47). Ez a százados parancsnoka volt az őrségnek, amely őrizte Jézust és mint ilyen, bizonyára többször volt már ta­núja kivégzésnek. Hlyen kivégzést azon­ban, mint a Jézus keresztre feszítése volt, nem igen láthatott. Észre is vet­te mindjárt, hogy ez az ember, akit itt kivégeztek, nem volt gonosztevő, nem is volt csak vallásos ember, hanem sok­kal, de sokkal több ennél. Ez az észre­vétele tette öt a Krisztus mellett: első bizonyságtevövé. Ez pedi így történt, hogy a százados “látta a földrengést és a történteket... igen megrémült és szólt: Bizony, Isten Fia volt ez!” Isten, aki a kősziklákat és a halotta­kat is bizonyságul hívta, a pogány szá­zadost bizonyságtévő szolgálatra ren­deli Jézus istenfii,úsága mellett. BizonyságteVö pogányokkal Jézus szü­letésénél is találkozunk (Máté 2:1-11), akik messze napkeletről keresték fel öt és “leborulván tisztességet tettek neki ...” Itt a keresztnél ismét lá­tunk egy kis csoportot, akik minden külső lepel dacára látják a keresztre feszítettben “Az Atya egyszülött Fiá­nak dicsőségét.” (János 1:14). Csodálatos, hogy mikor Izráel szája elnémul, Isten megszólaltatja a pogány ajkakat. Amikor Isten házának gyerme­kei elhallgatnak, idegenek száját nyitja meg az örökkévaló. És mikor a hiva­talosak halálba kergetik Megváltójukat, a nem hivatalosak tesznek bizonyságot Jézus istenfiúságáról. Vájjon te kinek ismered el a kereszt re feszített Krisztust? Vájjon odaállasz­­e nagyhéten keresztfája alá, és ha oda. álilasz, el fogod-é, el tudod-é mondani Róla szíved teljes meggyőződésével, — mint a pogány százados tette: “Bizony, Isten Fia volt ez!” Vájjon imádod-e azt a nagy szerelmet, mely megjelent számodra őbenne? Imádód é olyan gyer­meki hittel, olyan nagy szeretettel, a­­milyennel ő szeret téged? Imádkozzál azért, hogy úgy tekint­hess erre a nagyheti pillanatfelvételre, hogy az a te lolkeden is olyan mély be­nyomást keltsen, mint a pogány száza­dos lelkében és szent meggyőződéssel mondhassad el vele: Bizony, ez a Jézus, aki a, keresztfán vívódik a halállal, válóban Isten Fia s nemcsak a világ Megváltója, hanem >az én Megváltómis! Varga László 9. A MEGTÉRŐ LATOR Jézusnak nem volt szüksége emberi védelemre. Még akkor sem, amikor két gonosztevő közé feszítették keresztre. Még abban az istentelen környezetben is ő a védelmező, a közbenjáró az Atyá­nál azokért, akik neon is gondoltak a bűnbánatira. Életének utolsó percéig — megbocsát azoknak is, akliknek a szívé­be sem tudott hatolni. Miért védelmezi a megtérő lator a ke­resztfán Krisztust? Először is — helyreigazította társát. (Jóllehet korábban ő is elragadtatta ma­gát és társával együtt szemrehányást tett Krisztusnak: — “Bízott Istenben, mentse meg őt, ha akarja ...” (Máté 27:43) . . . de a gúny szava elhalt az ajkán. Megbánta viselkedését s amikor a másik folytatta a csúfolódást, szavai­val bebizonyította, hogy ö megváltozott. Neki nincs szüksége olyan szabadítőra, aki csupán leveszi a keresztről, hogy folytathassa előbbi gonosz életét. Látod, — kedves testvér — az igazi megtérés első gyümölcse: a Krisztusért és Krisztus ügyéért való bátor bizony­

Next

/
Oldalképek
Tartalom