Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-04-01 / 4. szám

ERŐS VÁR NÁGYHETi LELKI PILLANAT FELVÉTELEK E nagyheti sorozat célja így van meg­írva 181. énekünk 3. versében: “De ne csak kínod tudjam, Okát is megértsem, Hogy te gúnyt s halált Uram, Szenved­tél énértem, Oka annak én vagyok, Én és tenger vétkem, Fájdalmid azért na­gyok S célja: üdvösségem.” * 1. A NAGY SZENVEDŐ Jézus szenved. A Gecsemáné kert­ben — véres verejtékkel gyötrődik. A nép és a katonaság üti, veri szidalmaz­za. A keresztről lassan pereg alá a vé­re. Némán szenved. Nem átkoződi'k, nem jajgat, mégcsak nem is védekezik. Olvasd öl ia szenvedéstörténetet és fellelj: meghat-e téged Jézus szenve­dése? Jézus ártatlanul szenvedett. Húzd ki a szenved őstörténetből azokat a so­rokat, miejllyfek elfogultnak látszanak. Számítsd le belőle mindazt, amit az evangélisták szeretete adhatott hozzá a puszta tényékhez. Azután a szenvedés­történet puszta tényeit add oda egy AMERIKAI EVANGÉLIKUS ÉLET Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia P. O. Box 1094, Cleveland 2, Ohio ERŐS VAR — (MIGHTY FORTRESS) — Monthly — * APRIL 1960. * * No. 4. (31.) * Published by the American Hungarian Lutheran Conference in cooperation with the National Lutheran Council Subscription: 83.00 a year Second class postage paid at Cleveland, Ohio. mohamedán, vagy marxista jogásznak és az ős kénytelen lesz megállapítani, hogy az elítélt és kivégzett Jézus ár­tatlan volt. Olvasd el a szenvedés törté­netet és felelj: felháborít-e téged Jé­zus ártatlan szenvedése? Jézus önkéntesen szenvedett. .Előre tudja, hogy szenvednie kell. Elimiene­­külhetett volna Jeruzsálemből Júdea pusztájába, vagy akár Egyiptomba is és a zsidók dühe soha utol nem éri. Fel­lázíthatta volna a virágvasárnapi soka­ságot, hogy a forradalom seperje el Kajafást, Heródest, Pilátust. Kérhetett volna Istentől tizezler angyalt segít­ségül. Ezek közül egyiket sem tette meg, hanem önként vállalta a szenve­dést. Oliva sei el a szenvedéstörténetet és felelj: fellelkesít.c téged Jézus ön­kéntes szenvedése? A legnagyobb azonban, hogy Jézus értünk szenvedett. Lehet, hogy a gyer­mekedért, vagy a h|itvesedért te is haj­landó lennél tűzbe menni. Itt azonban másról van szó. Jézus nemcsak Jánosért, Máriáért, Lázárért szenved, hanem Jú­­dáisért, Kajafásért, Pilátusért is. Nem­csak a mártírokért, kik az arénában di­csőítő énekeket énekeltek, nemcsak a Gusztáv Adolfokért, akik ifjú hitvest és szerető népet hagytak el az Ő nevéért. Nemcsak misszionáriusokért, kik halált megvető bátorsággal hirdetik az evangé­liumot Grönland jeges vidékén, vagy a kínai lankákon .... nemcsak a diako­nisszákért, akik csak öt szolgálják. — Nem, Jézus a gyáva esküszegőkért, a pár fillérért rablógyilkosságra veteme­dő kért, a léhákért, a mulatóhelyek fes­tett pjillangóiért, mindenkiért, egyszó­val értem is szenved. Ehhez mit szólsz? Itt már nem elég a megír?tódás, felháborodás, vagy lel­kesedés. Aki érted szenved: annak igénye van rád. Próbáld meg elűzni ott­honod ajtajából öreg tehetetlen. édes­anyádat, meglásd a bíróságon fog kény­szeríteni igényének elismerésére Vagy próbálj valakit nagyon szeretni, érte áldozni és szenvedni, meglátod nem fog tudni menekülni előled, hatalmadba ke­rül. Olvasd el a szeinvedéstörténetet úgy, hogy mindannak, ami ott meg van írva, veled keltett volna megtörténnie és mondd el magadban csendesen: tied vagyok Uram Jézus. Ámen. — K — 2. PILÁTUS Judea és Szamaria helytartója. Nagy úr, de hatalma csak addig tart, amíg Tiberius császár bizalmát bírja. Az pe­dig ingadozó. Ezért így gondolkodik: ezt a hatalmi időt ki kell használni a meggazdagodásra, még ha törvénytelen eszközöket is használok. A reá bízott zsidó népet utálja és megveti. Már ezért is kételkedve hallgatja az öleibe állított Jézusra szórt rágalmakat. Megvizsgál­ja a vádakat. Eredmény: “Ártatlan va­gyok ez igaz ember vérétől.” (Máté 27.) A megfizetett tömegszenvedély új vizs­gálatra készteti. Eredmény: “Értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.” (János 19.) Világosan látja, hogy az igazság Jézus oldalán van. De mit csináljon a Jézus halálát követelő fő­papokkal és a tömeggel? Mentő gondo­lata támadt: a szokásjog". — “Melyiket akarjátok, hogy elbocsás­sam: Barabbást-e, vagy Jézust?” — Pi­látus lelllkiismeretli harca közben erősí­tést kap feleségétől, aki beüzeni neki: “Ne avatkozzál bele eme igaz ember dolgába." Üjra kérdezi tehát: ‘‘Melyi­ket? Barabbást-e vagy Jézust?” — ‘‘Ba­­rabbást.” — “Hát Jézussal mi történ­jék?” — “Feszíttessék meg.” — Még egy utolsó kísérlet: ‘‘Mi rosszat csele­kedett?” — ‘‘Feszíttessék meg.” — A lelkiismeret harca eldőlt s jön a pilá­­tusi kézmosás: “Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől ... ám ti lássátok”... S “akkor elbocsátotta Barabbást, Jézust pedig megostoroztatva, kezükbe adta, hogy megfeszítsék” . . . Mi történt itt? Pilátus nyilvánosan bizonyságot tesz Jézus igazságáról, bűn­­telenségéröl s mégis feladja, hogy meg­feszítsék? PILÁTUS: BŰNEINEK VOLT A RAB­JA. S a bűn a 'legnagyobb, legerősebb rabszolga tartó. Pilátus attól félt, ha nem teljesíti a főpapok és a nép aka­ratát, azok feljelentik törvényellenes viselkedéséért és kegyvesztett lesz. — Inkább pusztuljon hát az igazság, a bűntelen, ártatlan, igaz ember: JÉZUS, csak ö maradhasson meg továbbra is bűnei élvezetében. •X­Itt a nagyhét. Drága alkalom az ön­vizsgálatra. Vizsgáld meg magad! Ragadd nyakon bünepdet, mert a bűn szeret bújócskát játszani. Lásd meg és ú t á I d meg bűneidet, azután pe­dig bánd meg és sirasd meg és

Next

/
Oldalképek
Tartalom