Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-04-01 / 4. szám
0 ERŐS yÁ R ÉLŐ HIT. VAGY SZÓVIRÁG? Az út porába szőnyegként kiterített köntösökön, hirtelen vagdosott, zöld és illatos pálmalevelek pázsitján, Jeruzsálem népének egyre lelkesebb hozsannázása közben, komolyan, méltóságosan, szamárnak vemben vonul be Jeruzsálembe az Úr Jézus Krisztus. A látható külső mind olyan ragyogó, felemelő, hogy még a kételkedőket és közönyösöket is miagával ragadja. Az ünneplő népnek és a kísérő tanítványoknak szemében az öiröm tüze ég . . . csak az Űr Jézus arcán borong a szomorúság. — Miért? — Mert Jézus befelé és előre néz és lát. A földre dobott ruhákon a véroseppeket látja, a palinalievjeleket korbácsba fonva érzi a hátán, és a hozsanna helyett ezt a kiáltást hallja: — “feszítessék meg!” ... Ez a szomorú keserűség egyre nőtt a szívében . . . mert később egészen szokatlan a szelíd Jézus viselkedése. Bemegy a templomba . . . sorradöntl fel a pénzváltók székeit . . . kötélostorral kiveri a templomból a kufárokat. Amikor, Bethánlából visszatérve a fővárosba, megéhezik s nem talál a virágzó fán gyümölcsöt, megátkozza azt s a fa azonnal elszáradott. Idesorolhatjuk nyugodtan azt a jelenetet is, mikor az Olajfák hegyén “látva a várost, sírt azon" . . . mert igaz az a mondás, hogy szomorúbb dolog az, ha a férfi sír, mintha vérzik. Ml volt mind ennek az alapoka? Az a felismerés, hogy az emberi szív milyen megbízhatatlan, mennyire hazug, képmutató, milyen nagy mértékben befolyásolható a rosszra, hogy az ember elve, hite, becsülete milyen könnyen megvásárolható olcsó áron is. Gondold el — kedves testvérem, — hogy Jézusnak, ebben a “virágvasárnapi keresztyénségben”, amelyben a Passiónak minden mozzanata megismétlődik, nincsen.e oka az ítélet es haragra, az ostorra, amellyel szétüt azok között, akiknek vallása, képmutatók módjára, csak a szájukon, kegyes szóvirágokban, ünnepi köntösben él, de nincs a szívükben, cselekedeteikben és az életükben? És vizsgálódásod akkor jár helyes nyomon, ha közelebbről azt vizsgálod: milyen erős, mennyiben igaz és élő a te hited? Szóvirág-e, vagy cselekvésre késztető erő . . . ? mert csak így lesz diadalmas ünnep virágvasárnapod, áldott (nagyiheted, gyümölcsöző a nagypénteked és boldog a hús-vétod. A virágvasárnap egyházi jelvényében nemcsak pálmaág, hanem korona is van. Jeléül annak, hogy a Békesség Királya vonul be Jeruzsálembe azért, hogy kereszthalála áltál is biztosítsa a világ legnagyobb és legfontosabb békéjét: szívünk belső békességét. Isten küldi ezt a békességet, mint kegyelmének legnagyobb ajándékát. Ennek a békességnek útja: Golgota - töviskorona - kereszt - halál. Mint Megváltó ajándékozta nekünk Isten szent Fia. Áldja öt érette szívünkből fakadó örök hozsannánk, hiszen ő lett a királyok királya, a halál legyőzője, az Élet Fejedelme! Juhász Imre A szót!an Megváltó (Ézsaiás 53:7) Krisztus hat óra hosszáig függött a kereszten. E hosszú Idő alatt csak hétszer “nyitotta” beszédre “száját” s e megszólalások összesen még egy percig sem tartottak. A kereszten szenvedő Megváltónak ezt a szótlanságát Ézsaiás prófétai látásával így jelölte meg: “Kínoztatott . . . és száját nem nyitotta meg.” Isten lelke ennek megírására azért ihlette a prófétát, mert az Űr az ő Szent Fia kereszt, fái hallgatásának fontos jelentőséget tanúsított. Jézus nem ok nélkül maradt csendben a kereszten. Hallgatása nem véletlenül történt. — De nem is azért, mintha testileg gyenge lett volna a szólásra. Hiszen jól tudjuk, hogy “nagy fenszóval kiáltván” halt meg. Hallgatása bizonyos fajta emberek iránt tanusi. tott szándékos magatartás volt. Szavainak “gyöngyszemeit” nem akarta “a disznók elé dobni”. (Hegyi Beszéd.) A kereszt körül négyféle hitetlen embercsoport állott. Mindegyik a maga hitetlenségének sajátos módján próbálta a keresztrefeszítettet szólásra bírni. A hitetlen gúnyolódok tréfát űztek Krisztus szenvedéséből. Ezeknek jó szórakozás lett volna, ha kinevethetik a Megváltónak az ö csúfolódásukra várt válaszát. Az átkozódók dühös vádjaik visszautasítására számítottak. A kételkedő hitetlenek felszólították, hogy Istenfiúságának bizonyságául szálljon le a keresztről. Ezek a mindent tagadók így szerették volna vitára kényszeríteni. Voltak, akik közömbösen, a kereszt mellett elmenőben csak kíváncsiságból tekintettek fel irá, hogy vájjon hozzájuk szól-e valamit. Jézus azonban hallgatott. Egyiket sem méltatta szóra. Ha Jézus csak ember, akkor ebben a helyzetben visszautasítja a gúnyo'lódókat, figyelmezteti a rágalmazókat, vitatkozik a tagadókkal és pár szóval megállítja a kereszt mellett elmenö kíváncsiskodókat. ő azonban Isten éj ember volt egy személyben. Ezért az isteni hallgatásnak minden emberi beszédnél ékesebben szóló válaszát adhatta csak ezeknek a benne hinni nem tudóknak. Istennek, a bűnösöket mentő megváltói munkájában elérkezik olyan idő, amikor már több szót nem veszteget az érdekükben, amikor meg. térésük végett a hallgatás nagyobb mentő erejére van szükség. Amikor Istennek ez a hallgatása sem segít, akkor számára nem marad más hátra, 1
