Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1960-03-01 / 3. szám

ERŐS VÁR 7. A pápua Ezékiel Szobám faiián öreg pápua képe függ: csupaizom teste csaknem teljesen mezí­telen, kezében dobásra készen feszül a hajítógárda, a sötét arc vadságot tük­röz. Háta mögött trópusi pálmák hajla­doznak. A képet Walter misszionárius küldte, aki ma is a csendes-óceáni szigetvilág­ban szolgálja az Urat. Könyvében * ezt a történetet olvassuk: Amikor 1942-ben a japánok megszál­lották a szigetvilágot, nehéz napok kö­vetkeztek a szigettakókra. Rosun falu törzsfőnökét ia trópusi napsütésben fá­hoz kötözték, egész nap egyetlen korty víz nélkül hagyták szenvedni a rettene­tes hőségben, miközben moszkítók fel­hői szívták a várát. Végül égő fahasá. bókkal sütögették a testét, majd izzó köveket nyomtak ia szájába. Irtózatos kínok közt Ihalt meg. Molnár Mária magyatr misszionárius­­nöt 1943-ban szintén kivégezték a japá­nok. Misszionárius-társa, Walter, csak úgy menekült meg, hogy az ausztrállal hatóságok még a japánok bevonulása előtt internálták öt. Walter 1947-ben visszatért az Admi­­raliitás-szlgetekre és hűségesen folytatta az Úr munkáját. Három év alatt 240 bennszülöttet vett fel a keresztség által Krisztus egyházába. Az újonnan kereszteltek közt volt az az öreg pápua is, akinek a képéröl említést tettem. A keresztelés előtti estén elment Walterhez és letette bűneinek súlyos terhét. — Én még a régi öregek közül való vagyok, — kezdte vallomását. — A tör. zsek közötti 'harcokban fiatal korom­ban hajítódárdámmal megöltem egy el­lenségemet. Ott voltam akkor is, ami­kor a másik törzsből' megöl fékét szét­vágtuk, megfőztük és megettük. 1949-ben ismét előkerült tehát egy a régi kannibálok közül. Azonban az újabb időkből is terhelte valami a lelkét, fgy folytatta: — Amikor a japánok megszállták a szigeteket, gyakran ellopták a kertem­ből a banánokat. A partraszálló ameri­kaiak visszaszorították a japán katoná­kat az őserdőkbe, sőt oda is követték őket és legtöbbjüket irgalom nélkül megölték. Egy napon két félig éhenhait japán állt meg a kunyhóm előtt az erdő mé­lyén. Egykedvűen odatámasztották a puskájukat a kunyhó oldalához és vala­mi ennivalót kértek. Szíveimben bosszútarv született. Barátságot 'színleltem, behívtam ökot és ételt tettem elébiik. Mialatt mohón ettek, kimentem, fel­tűnés nélkül felvettem a fegyvereiket és bedobtam az őserdőbe. Mikor újra bejöttem, fejsze volt a kezemben, de ezt a kezemet a hátam mögé rejtettem. A két kimerült japán gyanúlanul evett tovább. Mögéjük 'kerültem és egymásután mindkettőjüknek szétzúztam a koponyá­ját, — fejezte be bűnvallomását az egy­kori kannibál. Megbosszulta magát az ősök régi mód­jára, azonban most, a keresztség küszö­bén tudta, hogy nem cselekelett he­lyesen. — Misszionárius, régebben nem is­mertem Jézus öröraiizenetét. most azon­ban más emberré akarok lenni, — mon­dotta. Walter elbeszélte neki a keresztre­­feszített lator történetét, akinek Jézus megbocsátott és ezt ígérte: “Még ma velem leszel a paradicsomban!’’ Ma ez az öreg, — egykori emberevő Karún hegyi falu gyülekezetének hű­séges tagja és az Ezékiell nevet viseli. N. F. * F. Walter: -‘Das Kreutz unter Pal­men” (Bad iLiebenzell, 1953) 19. és 52. Old. — Olvasás közben “Nem 'Szeretném, h'a a lelkem az én kezemben volna, mert akkor a sátán már rég kiragadta volna, mint héjjá a csirkét. De Isten kezében van s onnan nem fogja kiragadni sem a sátán, sem E'enki sem.” (Luther.) “A sátán nagyon jól tudja, kit mivel lelhet megvenni. A haragra azt mondja: szénit harag. Az indulatosság szerinte csak lenlület, Az önzést elkereszteli élatösztönnek, a divatot ízlésnek. Min­den eszköz lehet a sátánkezében.” (N, Gy.)- Gyülekezeti hírek -BUFFALO Lelkész: Buthy Dénes A gyülekezet évi közgyűlésén elhang­zott jelentésekből kitűnik, hogy a lélek­­szám 161; 7 keresatelés, 3 temetés volt 1959-bcn. A gyülekezetből eltávozott 9, csatlakozott 16. Az istentiszteleteket angol és magyar nyelven külön tartot­ták. összes bevétel 6.320, összes kiadás 5.421 dollár. Jótékony célokra összesen 352 dollárt adott a gyülekezet. A köz­gyűlés a lelkész fizetését évi 400 dolár­­ral javította. 1960-ra az egyház tisztvi­selői: Szeider Péter gondnok, Gnacza Mihály a'lgondnok, Dobrolvits András pénztáros, Ormoshegyi Zoltán jegyző, új presbiterek lettek: Füzy Sándor, Kellerman László, Nikházy Gusztáv, Szakács Béla és Dr. Visol.i Kálmán. Az új egyházi tisztikar tiszteletére a Nő­egylet banketje febr. 14-én volt. CHICAGO Lelkész: Tessémyi Kornél Figyelem!! — Március 6-tól kezdve istentisuAeleteinket ÚJ HELYEN tart juk: az 555 W Beiden és 2249 N Geneva Terrace sarkán lévő s a régi helyünk­höz közelesó Grace Lutheran Church templomában. — Ettől a naptól kezdve minden Istentiszteletünket, vasárnapon­ként, d. e. 11 ÓRAKOR KEZDJÜK! — Kérem híveinket, hogy ezt a hírt adják tovább! — Az ULCA (United Lutheran Church in America) Illinoisi Synodusának köz­vetítésével és az ULCA központi Misz­­sziói Bizottságának anyagi támogatásá­val 'létrejött egy új megoldás chicagói magyar evangélikus gyülekezetünk to­vábbi szolgálatának előmozdítására. A központi fekvésű és az ULCA-hoz tar­tozó chicagói Grace Lutheran Church testvéri szeretettel befogadta közössé­gébe a magyar gyülekezetei, megoszt­va vele egy rendezett gyülekezet elő­nyei’: és egyben meghívta Tessényi Kornél lelkészt assistens-lelkészévé. — Tesséniyi Kornél lelkész így feladva az eddigi, Chicagóban betöltött világi ál­lását, március hó 1-vel újból visszatér­hetett a teljes idejű egyházi szdlgálat­­ba A magyar gyülekezet átköltözött a református egyházhoz tartozó St. Paul kápolnából, ahol közel egy évig átmene­ti otthont talált, a Grace Lutheran Churchbe és az eddig kéthetenkint tar­tott istentiszteleti alkalmak helyett át­tért a vasárnapi istentiszteletek meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom