Erős Vár, 1960 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1960-01-01 / 1. szám
AMERIKAI EM4NGELIKUS ELET — Vol. XXIV. Évfolyam — 1960. JANUÁR — No. 1. szám. — TESTVERI SZÓ AZ ÚJ ESZTENDŐ KAPUJÁBAN Amerika a nagy számok varázsorSzága. Magunk is szeretünk vele embereket csodálkozásba ejteni. És mégis, amikor egy esztendőt vett el tőlünk az új kalendárium, rájövünk arra, hogy nem a nagy számok a megdöbbentők, hanem az a tény, hogy az emberi élet milyen kevés esztendőből áll. Ha évtizedekben számítjuk éveinket, sokan egy kezükön is fel tudják mutatni, hogv melyik határkőhöz állanak közel. Igaznak találiuk a zsoltáros megállapítását: “íme, tenyérnyivé tetted napjaimat.” (Zsolt. 39.) Ennek ellenére tovább tékozoljuk az esztendőket és tervek nélkül mulasztjuk el egviket a másik után. Valami ilyesféle mulasztásnak a terhe ül a lelkemre. ha a mi amerikai magvar evangélikus népünk közösségi dolgaira gondolok. Úgy érzem, mintha mindenünk, amink van, egy lassan és bizonytalanul épülő házhoz volna hasonló, amelyik mire elkészül, nemcsak hasznavehetőségéből, de talán még a divatból is kimeqy. S ugyanakkor, mintha külsőnkben is hiba volna?! A magunkkal hozott, hazai színekre hímzett nemzetiségünk külső palástja is eqyre kopottabb, eqvre szakadósabbá válik. Megjavításához nincs kedvünk, a stopnolásra nincs türelmünk s az újat pedig már más divatra szabatiuk. Pedig talán volna értelme valamit megtartani a színeiből és a hozzákapcsolódó emlékekből. De volna mindenek felett valami, amelyet magyar Szülőföldünk és magyar evangélikus egyházunk örökségképpen, ha tetszik, keresztjeként, kötelességünk lenne hordoznunk. Ennek a lelki alapokon épült rokonságnak parancsa lenne itt is az egymásért való felelősség hordozása. Éppen ezért, engedjétek meg, hogy újévi üzenetként, mint kérést helyezzem a szívetekre ezt a pár szót: Ne szakadjatok el a magyar hittestvéreitektől. Négy pontra bontom fel ezt a kérést: 1. Ne tekintsétek a magvar evanqélikus ügyet rajtatok kívülálló kérdésnek, mintha azt eqy gépszerű végzet, sínpárra helyezett mozdonynak alkotta volna. Az Egyház élő emberek eleven hitközösséoe. 2. Időszerű problémáinknál, nvári konferenciánk ide>én, kapcsolódjatok be magvar közösségünkbe. Főképpen azok, akik eqvedül állatok és azok, akik Sziiksécrszerűen amerikai gyülekezetekbe kerültetek. — Sokat láttatok, tanultatok, osszátok meg tehát tapasztalataitokat velünk, “Épüljünk eqvmás hitén”, ahoav Pál apostol is énült a római qvülekezettel való találkozás alkalmával. Nektek a magány üressége a fáió, nekünk pedig, akik méa a magvar evanqélikus élet kicsi hajóján vaqvunk. a hullámok ütése ép a lemorzsolódás bánata. Harmadik kérésem: Adjatok ifjakat a jövendő Egyház vezetésére. Népünk iránti felelősségünk sok gondot okoz. Az írás pedig figyelmeztet, “Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanak pedig prédikáló nélkül?” (Róm. 10::4.). Öreg magyaroknak lesz-e magyarul is imádkozó lelkészük? Az utolsó kérésem pedig az, hogy támogassátok az “ERŐS VÁR”-at. Minden józan ember tudja, hogy ez a lap nem üzleti vállalkozás, hanem mindannyiunknak szóló, kölcsönös ajándék. Valami olyasféle, mint a karácsonyi köszöntő kártya. Két üzenetet visz: “Ne félj, mert Megtartód született!", a másik pedig a te személyes üzeneted1 “Testvér, gondolok rád. Én is élek és hozzád hasonló sorsot hordozok.” Ezt a két üzenetet viszi Szét minden megjelenő lappéldány a te nevedben. Az igaz, hogy ez áldozatot kíván mindannyiunktól. Azonban szegény lenne bennünk a krisztusi szeretet, ha ezt a rövid levelet már nem lennénk képesek postára adni. Engedie Isten, hogy mindannyian megláthassátok és érezzétek az új esztendőben ís az Ő megújuló kegyelmét. Engedje Isten azt is, hogy kérésemet meghallgatva, újra eavmásra találhassunk s a testvéri ölelés szóljon drága magvar Sionunknak s árva magvar népének is. * Hittestvéri szeretettel köszönt az új esztendőben, Jézus nevében, Bra ehna Gábor az Amerikai Magyar Konferencia elnöke
