Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-12-01 / 11. szám
6. ERŐS Y Á R kott varrni, A lépések tovább haladtak, de az ajtó előtt megálltak. Ki tehet ez? — tűnődött az öregasszony. Ha a rendőr, annak ad melleg vacsorát. A napszámos gyorsabban jár. A kőmíveis? Az nem jár még 6 árakor haza, talán még ma sem. Ha meg otthon van, akkor alszik. Kopogtak az ajtón. — KJi az? — kérdezte Róza néni szorong'va. — A karácsonyi angyal, — édes jó anyám, -— hangzott kívülről egy remegő férfilhang. Az öregasszony hirtelen fordított egyeit a kulcson, azután már csiak akkor tért magához, mikor egy torzonborz katona a díványon ölelgette, simogatta. •—- Édesanyám, drága jó anyám, csak nem tetszett megijedni tőlem? Róza néni hirtelen felült, nagyon restejíte, hogy olyan gyenge volt. Esztendők felgyülemlett csókja, ölelése zúdult a gyerekre. — Egyetlenem, drágám, kis fiacskám, Lajoskám! Hát visszajöttél, semmi bajod? Ne|m vált rossz dolgod? Miért nem írtál? Sokáig utaztál? Egészséges vagy? Éhe® vagy? Akarsz mosakodni!:? Ne intsek be jobban? Én nem tudom, hogyan felelt meg Lajosba ezekre a. kérdésekre. De beletetem az elszakadt függönyön és láttam, hegy Lajoska teltétől talpig tiszta otthoni ruhában ült az asztal mellett, úgy két óra múlva. Meg is1 borotválkozott. Finom, szagos szappannal mosakodott. A szeme ragyogott, ns boldogan nézett a fényképeikről az édesanyjába. A kis Virág Bözsi imáját meghallgatta a kis Jézus. De Róza néni elfelejtette megvarrni az elszakadt függönyt. Margócsy E miiné IRATTERJESZTÉS A Dunántúli Keresztyén Énekeskönyv új, hangjegyes kiadásának az ára $3. — Még néhány példány kapható a Keskeny út vádora c. hitébresztő könyvből (az idei evangélizáció előadásainak vázlatával) darabonként 40 cent postaköltséggel együtt Üjszövetségek, Bibliák, Kiskáték kaphatók: 2836 East Boulevard, Cleveland 4, Ohio. "VÁRJAD az Urat, légy erős, bátorodjék szíved és várjad az Urat.” (Zs. 27:11.) Karácsonyi rímek Ezüstöt ölt a téli föld. TIavas kis út a kegyre fut. Karácsony int felénk megint. Keresi árva, elhagyott a csillagot, a csillagot! Köd hamva hull, és rajta túl, mint zumarás, fehér varázs, erdők, mezők az Érkezőt jelenig étik ma ékesen: Öt keresem. Öt keresem. Már megjelent! — zenél a csend. Keményed Ö! — zúg a fenyő. Ilyen fehér! — dalol a dér. És szól az út, mit láib tapos: Alázatos! Alázatos! Lomb javesztett ág didereg a jegenyén: Ilyen szegény! Kóla zenél a szél, a tél. Zenélj te is, szegény szívem: Eljött! Igen! Eljött! Igen! Túrmezei Erzsébet "NEM azért jöttem, hogy megítéljem a világot, hanem, hogy üdvözítsem azt.” (Ján. 12:47.) ‘‘íMEG-TEREMTEM ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel vallóknak, így szól az Űr.” (Zs. 57:19.) „Látni akarjuk Jézust” Ez a vágy nemcsak a János evahgéliumában szereplő pár görög emberben, hanelm mibenniink í® ég, szeretnénk tudni: milyen volt az Ür Jézus testi ábrázata? Ezért mondták a bethlelhemi pásztorok az angyali üzenet után: ‘‘Menjünk hát Betblöhembe s lássuk meg mi történt?... Ezért vándoroltak a csillag nyo-mán a napkeleti bölcsek két esztendős türelemmel és kitartással. Hívő emberek nem elégszenek m;eg isolhasem a távollevő Krisztussal, nekik közeli Krisztus kell, akiivel telki közösségben élnek, akiben BENNE élnek, amint Pál apostol írta a galátabelieknek: "Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” Akjik az Ür Jézusnak csak testi arcát szeretnék látni, azok hamar csalódnak. Látnak róla egyforma alakításit, amint azit Tliorwaidsen is megmintázta, arányos hosszúkás arc, ma^as homlokkal, egyenes orral, íeomló hajjal és hegyes szakálla'. Jézus ábrázolására mindöszsze két nyomot találunk. — Az egyik Eusebius (340) feljegyzése, alti ezt írta: ‘‘Cesareta íl-iüppi városában lakott egy vérfolyáso® nő, akit Jézus meggyógyított. (Márk. ev. 5:26. Szerk.) Ennek a háza ellőtt állott Jézus szobra, amint meggyógyítja a beteget.’’ Ez a szobor — állítólag — megőrizte Jézus arcvonásait. Eusebius még látta a szobrot, kár, hogy n<eim írta le. Jézus szobrát azután Julián apostata döntötte le, miután a pogány tömeg kiöntötte rajta gyűlöletét. A másik nyom egy középkorban talált írás, melyet Lentulus — Pontius Pilatus állítólagos hivatali elődje — küldött a római tanácsnak, mint hivatalos jelentést. Ez így szél: ‘‘E napokban feltűnt és még most is él, egy Jézus Krisztus nevű, nagy, rendkívüli erényekkel bíró férfiú, akiit a pogányok (a rómaiak akkor a keresztyéneket tartották pogányoknak. Szerk.) az igazság prófétájának neveznek, tanítványai pedig azt mondják róla, hogy ő az Isten fia. Ez az ember halottakat támaszt és minden betegséget meggyógyít. Termete magas, tekintélyes, iaz arca tiszteletreméltó. Haja fürtökben omlik alá a vállára és középen el van választva a naz'ireusok szokása szerint. Arca ia feddésnél félel(Poliytatás a következő oldalon)
