Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
ERŐS VÁR 6. A GENFI REFORMÁTOR Kálvin János születésének 450. évfordulójára Nemrég kezdődtek meg Géniben a Itt élt és működött élete nagyobb ré- Kálvin-emlékév hivatalos ünnepségei, szében, itt pihen végső akarata szerint jeltelen sírban Kálvin János, Isten igéjének nagy tudósa és hirdetője. Isten reá bízta azt a feladatot, 'hogy Európa nyugati részében elvégezze az egyház megtisztításának a müvét. A v)Mág református keresztyénségévtel együtt mi, evangélikusok dis hálásan emlékezünk meg róla. Életét vallóban teljesem Isten ügyének áldozta; igehirdetése, tanítása messze világított korában, és életműve egyetemes kincsévé lett a világ egész keresztyénségének. KÁLVIN ÉLETÚTJA küzdelmes, sok gyötrelemmel teljes élet volt. Elmondható róla, hogy a szenvedé'sek tüzében tisztult meg és lett Isten engedelmes eszközévé. 1509. július 10- én született francia földön, N o y o n - ban. Atyja kívánságára — Lutherhoz hasonlóan — először ő is a jogtudománnyal foglalkozott. Közben kapcsolatba került az egyház megújítására törekvő titkos franciaországi mozgalmakkal. Ezek jórészt Luther hatása alatt álltak; .követőiket kezdetben “luthériens”-nek nevezik. Kálvin érdeklődése a hit dolgai felé fordul és huszas életéveivel végbemegy benne a nagy belső átalakulás: a csendes, tudóshajlamú ifjú az egyház megreformálásának elszánt harcosává lesz. Ehhez Franciaországban akkor valóban nagy elszántság kellett. Az egyházi reformmozgalom híveit halálra keresik. Ekkor következik el a nagy külső fordulat életében. A reformáció hazája, Németország felé menekülve svájci földön utazott keresztül, Genf városa ebben az időben fordított hátat a pápaságnak. Lelkésze, Farai Vilmos, már hallotta az ifjú Kálvin hírét. Amikor megtudta, hogy a város falai között időzik, szinte erőszakkal kényszeiríteitte arra, hogy végleg Genfben maradjon. Kálvin huszonöt küzdelmes esztendőn keresztül fáradozott a gazdag, büszke és élnivágyó kereskedővárosnak “Isten városává” formálásán. Kezdeti sikerek után a kemény egyházfegyelem ellenfeleinek és a pápaság titkos híveinek felbűjtására lelkésztársaival együtt elfizik, de néhány év múlva újra visszahívják. Kálvin nagy félelmek között ment viszsza a csendes Sitrassbourgból küzdelmei színhelyére. Évek hosszú során át — nem egyiszer élet veszedelembe kerülve — harcol ellenfeleivel a városi tanácsban, a városi polgárságnak a szigorú erkölcsi rend elilen lázadozó részével, tévtanítókkal és közben nem egy szer maga is kemény, kérlelhetetlen szigorúságot tanúsít. Korán eltemeti élettársát és három gyermekét. Beteges, törékeny testét is állandó fájdalmak kínozzák. De szinte emberfeletti erővel és állhatatossággal végzi szolgálatát: fáradhatatlanul ír, prédikál, pásztorolja gyülekezetét, levelez és irányítja a reformácíió müvét országhatárokon túl is. Élete utolsó szakasza viszonylag már külső nyugalomban telik ©1: Genfben győzött a reformáció. 1564-ben hosszas betegeskedés után távozik ebből a földi életből. Genf városában hatalmas reformációi emlékmű őrzi emlékezetét. LUTHER ÉS KÁLVIN kortársak voltak ugyan, de — a reformáció ügyének nagy kárára — személyesen 'sohasem találkoztak. Szellemi téren azonban annál erősebb szálak fűzik őket egymáshoz. Kálvin mindig elismerte Luther reformátort művének elsőbbségét, ha sok mindenben nem is követte. Lutherhez írt egyetlen levelében öt “a keresztyén egyház pásztorának”, ‘‘az úrban nagyrabecsült atyának” nevezi. Luther szintén nagyrabecsülite fiatalabb reformátortársát. Bucerhez írt Heveiében “tiszteletadással köszönti Kálvint, akinek könyvét igen nagy örömmel olvasta”. Me lánc (hton pedig azt írja egyik levelében, hogy “Kálvin Luthernél nagy kegyben áll.” A KÁLVINI REFORMÁCIÓ széles területén együtt haladt az egyház lutheri reformációjával. Érthető, hiszen mindkettő a Szentírást, Isten -igéjét tette az igehirdetés, a tanítás és a keresztyén élet egyedüli zsinórmértékévé! Ezért együtt vallják a Szentírás fő üzenetét: üdvösségre egyedül Isten kegyelméből, Jézus Krisztus megváltói érdeméért, hit által juthatunk! Együtt magasztalják Krisztus váltságmfivét és a hitből fakadó, megszentelt, cselekvő új életet. Több tekintetben azonban külön úton haladt Genf reformátora. Másképpen látja Isten törvényének szerepét a keresztyén életben. Jellegzetes tanítása a kettős predestináció: Isten nemcsak üdvösségre választotta ki öröktől fogva a hívőket, hanem egyeseket kárhozatra is rendelt. Az úrvacsora kérdésében Kálvin nem ltudta elfogadni Krisztus teste és vére valóságos jelenlétének lutheri tanításait, hanem Krisztus lelki jelenlétét vallja a hívők számára. Ezek a fő különbségek — a sok közös kincs és összekötőkapocs ellenére — fájdalmas szakadást jelentettek a reformáció területén. Meggyőződésünk szerint Luther ezekben a kérdésekben jobban -ragaszkodott a Szentírásnak egyszerű, bár emberi értelmünket nem egyszer megbotránkoztató üzenetéhez. Ez azonban semmivel sem teszi kisebbé tiszteletünket és megbecsülésünket Kálvinnak mélységes hite, hatalmas teológiai munkássága, í-gehirdetöj és lelkipásztori hűsége, egyházszervező nagysága iránt. Munkatársai mellett elsősorban mégis az ő reformátort szolgálatán keresztül ragyogott föl újra az evangéliumi világossága svájci, francia, belga, holland, 'Skót területeken és sugárzott ki — követve a lutheri reformáció gyors ■terjedését — Európa középső és keleti területeire is. A reformációnak ez a k é t ága a következő századok során nemcsak versenytársként, hanem még inkább segítőtársként állt egymás mellett, főleg a pápai és a Habsburg-etllenreformáció véres századaiban, és állandóan kölcsönös lelki és szellemi erősítést is jelentett egymás számára. Napjainkban az ö k u m é n |ii k u s egységmozgalom, — melynek központja éppen Genf városa — fűzi még szorosabbra a reformáció két ágának történelmi és szellemilelki kapcsolatait. Emilékezzzünk Kálvin szolgálatára híres életrajzírójának, D oumegue -nek szavaival: “Nyugodtan pihenhet a reformátor az ismeretlen genfi sírban. Soha kőemlék nem jelöli azt meg emberi szem számára. De fényesen ragyog az egyedüli sírfelirat, amelyet magának kívánhatott volna, az alázatos és diadalmas sírfelirat: “Egyedül Istené a dicsőség!” (Ev. Élet)
