Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 5, AUSZTRÁLIA HANGJA —Melbourne 300 magyar evangélikusa magyar lelkészt vár — Néhány hónappal ezelőtt “Ausztráljila Hangja” az ötödik kontinensről általánosságban számo®t be, (természetesen hangsúllyal az Ausztráliába bevándorolt magyarságról.) Most különösen az ausztráliai magyar evangélikusokról kíván szólani. Ausztráliában jelenleg kereken 500 evangélikus címegységet (családok és magánosok címeit) tartunk nyilván; továbbá 200 egységről csak a nevek ismeretesek előttünk, mivel elköltözések folytán címváltozásaikról nem kaptunk értesítést! valamint lOOa'a tesszük azoknak az egységeknek a számát, melyekről ezideig egyáltalán nincs közelebbi tudomásunk. Kereken tehát az ausztráliai magyar evangélikusok száma kétezerötszáz lélekre becsülhető. Evangélikusaink ugyancsak szétszóródtak, de mégis főképpen az egyes tagállamok fővárosaiban találjuk meg őket. Gyülekezőt 'Szervezés szempontjából sajnos csak Sydney ésMelbourne jöhet számításba, s mindegyik más gócban lévő magyar evangélikusok magyarnyelvű lolkipá.sztarolása kizárólag csak szórváinygondozás alapján képzelhető el. Magyar evangélikusok nemzetiségi vonatkozású lelk^'gondozására általában 1950-ben történtek meg az első lépések, nagyjából egyidőben Melbourneben, továbbá Adelaideben, Brisbaneben és Sydneyben. A nyelvi nehézségek nagy szerepet játszottak és játszanak még mindig abban, hogy magyarnyelvű igehirdetést kereisvén, magyar evangélikusok a reformátusoknál véljék megtalálni a lelki szükségletek kielégítését. Az UELCA egyház keretében Adelaide és Brisbane területén inkább egyházi haitóságok kezdeményezésére indult meg a magyar evangélikusok felé való lelkigondozás, persze legfeljebb csak németül, az úgynevezett belvárosi;, ill. központi gyülekezeteken belül. Sajnos, ezek a kísérletek tartós eredményre nem vezettek, egy-egy elvétett esettől eltekintve, s még annak ellenére sem, hogy az akkor még teológus, később lelkész1, Bernhardt Béla 1952-1955 között rendszeresen szolgálhatott Adelaideben magyarul. Sydneyben és Melbourneben jobbára a magyar evangélikusok kezdeményezésére indult meg a lölklgondozás. Meulbourneben Pesti János állt a gátra és végzi 1950. elleje óta a gyűjtést, hivoga. tást, lelki és adminisztrációs nyilvántartást, tanácsadást, irányítást mind szociális, mind a testvérért való felelősség terén. Azonban amint állt régebben, azonképpen parancsoló ma is a helyzet: Melbourne kb 300 magyar evangélikus lelke magyar evangélikus lelkészt kíván és óhajt. Reményünket nem adjuk fel, s az Űrhöz fohászkodunk, hogy ö hívjon meg valakit a melbournei magyar evangélikusok lel kipás zjtoir odiás ásna. Ennek egyházjogi keretei ezidőszerint még biztosítva volnának. Csak késedelmeskedés miatt bei ne záruljon a kapu előttünk! 1956 óta évenként átlagban négy magyarnyelvű Istentisztelet van Melbourneben, mikor is 'a sydney lelkész szolgál. Ezenkívül egy jobbára evangélikus jellegű bibliakör (laikus vezetésben) tart kéthetenként összejövetelt. S ami talán "agyon lényeges: eddig 70 felnőtt evangélikus személy nyilatkoztatta ki írásban készségét gyülekezet alakítására, a gyülekezeti élettel kapcsolatos kötelességek vállalására, amint és amikor magyar evangélikus lelkész megkezdhetné rendszeres pásztori munkáját Melbourneben a magyar evangélikusok javára és szolgálatában. Sydneyben ugyancsak hitükhöz és örökségükhöz ragaszkodó, Isten közelségében Öllő hittestvérek kezdeményezték a magyar evangélikusok közötti lelkigondozói munkát. Ezek közül H a r m a t h Iván, még németországi megbízásból való diakónus tűnik ki prominensen. 1950. novemberében egy magyar evang. bizottság alakul, mely a UELCA fennhatósága alá helyezi magát s céljául a magyar evangélikusok íelkipásztorolhatásának megvalósítását tűzi ki. 1951. elején kerül kapcsolatba ezzel a munkával Bernhadt Béla akkori teológus is, aki aztán a központi ausztrál lelkész támogatásával és közreműkfödésével (liturgia németül, igehirdetés magyarul) rendszeresen tart istentiszteleti szolgálatot abban az évben. A szervező munkát (továbbra is a bizottság végzi Harmath Iván tulajdonképpeni vezetésével: s megindul egy “Magyar Bibliaolvasó Kalauz”, mellyet valamenynyi ausztráliai címre visz szét havonta a posta, továbbá gyermekek számára a ‘•Vasárnapi Iskola” jelenik meg szintén hónaponként. Bernhardt Béla 1955-ben már mint lelkész szolgál egy délausztráliai (angolnyelvű) vidéki egyházközségben. Ugyancsak ettől az évtől kezdődően szűnik meg a “Magyar Bibliaolvasó Kalauz”, s helyét elfoglalja a “Hitből Élünk’’ c. ev. havilap, melynek 1956-tól szerves részévé tesz a “Vasárnapi I®koilá”-t felváltó “Jertek Hozzám’’ c. ev. gyermeklap, ill. melléklet. Már 1955-ben szenvedélyes hangú tárgyalások indulnak meg a UELCA illetékes Ihaitóságaival, hogy Sydneyben magyar evangélikus gyülekezet alakulhassák. Végül is 1956. március 11-én, lsten végtelen kegyelméből, Bernhardt Bélát beiktatják a sydney-i magyar evangélikusok lelkészekén!, aki aztán ezenkívül mind a mai napig még német- és angol-nyelvű munkát is végez a Sydneytöl távolabb eső központokban; összesen átlagban évi 20,000 szolgálati mérföld megtételével. 195 G. május 13-án alakult meg a Magyar Evangélikus Egyházközség 2S felnőtt álaipító-taggal. 1959. áprilisa végén 77 felnőtt tagot, összesen 97 evangélikus lelket foglal magába egyházközségünk. A kéthetenkénti istentiszteletek átlagos látogatottságai három év folyamán •12iröl 55-re emelkedett; Úrvacsorához egy-egy egyháztag évente átlagban négyszer járul. Költségvetésünk az 1956-cs évre tervezett 300 fontról (C75 dollár), az 1959-es év tervezetében 550 fontra, ($1240) ugrott. — Nagy eseménynek számított a gyülekezetben, hogy 1953. húsvétja óta korábbi istentiszteleti helyét és idejét is megváltoztathatta, egy nem éppen épületes imateremből egy templomba költözhetett. Meg kell jegyezni hogy a 2 milliós lakosságú Sydneyben UELCA egyházunknak mind eddig semmilyen (Folytatás a következő oldalon)
