Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-05-01 / 5. szám
Rev.Faul Markovits 161 Hazelwood Ave Pittsburgh 7» Pa. V M W amerikai e^ingelikus elet- Vol. XXIII. Évfolyam - 1959. MÁJUS - NO. 5. szám -„KI DOLGÁT CSAK ISTENRE HAGYJA...” (Máté 14:17.) A simára cemenetezett úton .kocsink könnyen szalad, de nagyokat zökken, talán el is törik a lyukakkal, sziklás kövekkel szaggatott nehéz terepen. .Életünket is könnyen, nyugodtan éljük, amíg nehézségek, megpróbáltatások nem kerülnek u t u n k b a. Amint azonban ránkköszöntenek a nemszeretem napok, amikor szükségbe jutunk, amikor váratlan nehéz akadályokkal kerülünk szembe, akkor életünk kocsija is nagyot zökken, meg-meg áll, sokszor össze is törik. Ezeknél a nagy életzökkenőknél megzavadodunk. Nem tudjuk, mit csináljunk. Gyámolatlannak, tehetetlennek érezzük magunkat. Végzetünknek utunkat álló kemény sorsfalát úgy szeretnénk megkerülni, mint tették azt az •ötezer ember megvendége!ésé”-nek a csodája alkalmával a tanítványok. Ezek a tanítványok azelőtt a kérdés előtt állottak, hogy ötezer embert öt kenyérből és két halból hogyan elégít senek ki. A kérdés kellemetlen, kényei metlen, nyugafalnító volt számukra Teljesen megoldhatatlannak látszott Ezért igyekeztek megszabadulni tőle Igyekeztek a felelősséget magukról má sokra áthárítani. Azt akarták, hogy Jé zus küldje el a sokaságot a falvakba és ott szerezzenek másoktól eleséget. A maguk dolgát másokra akarták bizni. A sokaságnak enni kell adni, ennek szükségességét belátták. De miért adjanak ők, — gondolták — miért ne tegyék ezt mások? Nem egyszer mi is így gondolkozunk. A tehernek ránkeső részét mások vállára szeretnénk átrakni. Szükség van az egyházra. Ezt belátjuk. Tudjuk, hogy a keresztyén egyházak szolgálata milyen áldás a világ számára. Ezt el is ismerjük. Azt is természetesnek tartjuk, hogy az egyházak munkáját imádsággal, áldozatos adakozással, a munkában való részvétellel támogatni kell. De miért végezzük el mj a támogatás kötelességét, — gondoljuk sokszor, _ miért ne végezze el azt más akárki. Hiszen ez a támogatás időnkbe, pénzünkbe kerülne. Ez pedig áldozatot kíván. Az áldozat pedig kellemetlen, mert lemondást követel. Ezért jobb, ha azt más végzii el. Azt is elismerjük, hogy itt Amerikában szükség van egy magyar nyelvű evangélikus újságra, szükség van az “Erős Vár" áldásos szolgálatára s ennek a szolgálatnak a támogatására. De miért éppen mi legyünk azok, gondoljuk, akik adakozásunkkal, rendszeres előfizetésünkkel támogatjuk ezt a lapot. Tegye azt más. Nekünk az kényelmetlen, nehézséggel járó feladat-Egy lelkibb, erkölcsösebb, szociálisabban gondolkodó és cselekvő társadalomre van szükség. Ezt helyeseljük is. Egy ilyen jobb világ megvalósulásáért szenvedni, harcolni is kell. Ezt is rendbenvalónak tartjuk. De miért éppen mi szenvedjünk, harcoljunk érte, mondjuk sokszor, miért ne végezzék el ezt a munkát helyettünk mások. íme, így akarunk számtalanszor elmenekülni az elibénk álló feladatok, szükség megkívánta áldozatok elöl. — Azoknak vállalását másokra bízzuk. Hányán vannak olyanok, akik a szegénység elől úgy menekülnek el, hogy sikkasztóvá lesznek, a szenvedések elől a halálba rohannak és az öngyilkook számát növelik. Csődbe kerül az életük, mert sohasem akarják vállalni a nehézségeket, sohasem akarnak bátran szembenézni a megpróbáltatásokkal, mert mindig c6ak kényelmes, nyugodt életet szeretnének élni. Hányán vannak ismét mások, akik az egyszeri ember példáját követik. Ez az ember azt mondotta: “Nekem legjobb1 (Folytatás a következő oldaloa) ?£®8SS888®888®888888gSSS8®S8g888®88? ORSZÁGOS EVANGELIZÁCIÓS KONFERENCIA Cleveland 1959 . julius 4-8.
