Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR EGY BIBLIA NAPLÓJÁBÓL FEBRUÁR 20. — Végre elövettek a raktárból. Egy úr vásárolt meg. Bizonyára lesznek már élményeim! FEBRUÁR 21. — Az úr nyílván lelkész. Ajánlást írt első oldalamra. FEBRUÁR 25. — A lelkész magával vitt egy esküvőre és az esketés után a vőlegény markába nyomott, ünnepélyes pillanat volt. FEBRUÁR 26. — Mindketten olvastak belőlem. A férfinek nyilván ez igen szokatlan. MÁRCIUS 1. — Még mindig olvasnak. Utánia beszélgetnek egymással az olvasottról. Mindhárman igen boldogok vagyunk. MÁRCIUS 5. — A férfinek úgy látszik igen sok dolga van. Amikor az asszony elővesz, mindig megjegyzi, hogy alig van ideje. MÁRCIUS 8. — Ma hiába vártam rájuk. ÁPRILIS 1. — Ritkán kerülök kézbe. ÁPRILIS 6. — Ma reggel leporoltak. Az asszony kicsit lapozott bennem, aztán egy sóhajtássál visszatett a régi helyemre. MÁJUS 6. — A világos ablak melletti pólóról egy sötét szekrénybe zártak. JtrNIUS 1. — Fülledt, forró a levegő. Két újság, egy regény és egy ócska kalap fekszik rajtam, örülnék, ha ezeket levennék rólam. JÜNIUS 10. — Ma a lelkész volt itt látogatóban. Közvetlenül érkezése előtt kivettek a szekrényből és felnyitva az asztalra tettek. JUNIUS 15. — Egész délután a nagymama ölében yoltam. Itt van látogató-AMERIKAI EVANGÉLIKUS ÉLET Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 2836 East Blvd. — Cleveland 4, Ohio ERŐS VAR — (MIGHTY FORTRESS) — Monthly — * JAN. 1959. No. 1. (17.) * Published by the American Hungarian Lutheran Conference in cooperation with the National Lutheran Council Subscription: $2.00 a year Second-class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. ban. Kolossá 2:5-7-re könnyet hullatott, JÜNIUS 18. — Most minden délután a nagymama ölében vagyok. Egyideig olvas, aztán beszél hozzám. JÚNIUS 20. —A nagymama elutazott. Mikor utoljára letett, megcsókolt. JÜNIUS 23. — Valaki négyfevelü lóherét tett lapjaim közé, aztán visszakerültem a sötét szekrénybe. OKTÓBER 1. — Még mindig a szekrényben! Szörnyű unalmas! DECEMBER 15. — A férfi kivett a szekrényből és az első oldalamra ezt írta: December 15. — János születése. DECEMBER 24. — Ma szolgálhattam. Egy unokaöccs volt itt látogatóban. Ez igen örült a karácsonyi történetnek Lukács 2-ből, aztán rohant az ajándékokhoz. DECEMBER 31. — Keresztrejtvényfejtéshez használtak. TIZENKÉT ÉV MÜLVA: —Sokáig kerestek, végre megtaláltak. Még mintha új lennék. Végre levegőre jutottam megint. Hetenként egyszer János elvisz magával hittanórára. FÉL ÉV MÜLVA: — Olyan a külsőm, mint az iskodakönyveké. Már szamárfüleim is vannak. EGY TÉLI NAPON: — Ma verekedtek a fiúk. Én is megkaptam a magamét. Jánossal együtt az árokban találtuk magunkat. A hátam már lejött, néhány lapom kiszakadt. EGY PÜNKÖSD UTÁNI VASÁRNAPON: — Jánost megkonfirmálták. Vájjon végleg kiszolgáltam?... * * * NEM A T'E BIBLIÁDRÓL VAN ITT SZÓ? A szentgalleni Kirchenbote nyomán: S. T. LÁTOGATÁS. Nt. Markovit* Pál, — a pittsburghi Első Magyar Ev. Egyház lelkésze volt az Erős Vár szerkesztőségének első vendége 1959-ben. Nt. Markovits Pál átadta gyülekezetének üdvözletét és a szerkesztőség számára saját ajándékát: 500 cégjelzéses borítékot. Köszönet. “Mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút, a világ üdvözítőjét.” Bőjtkezdetre olvasandó: Ézg 53) SZENVEDÉS TANÚI "... én... a Krisztus szenvedésének tanúja ...” 1 Pét 5:1. Isten jóságából ismét elérkeztünk a böjti időszakhoz. Ez arra indít bennün. Kct. hogy különösképpen tanúi legyünk a Krisztus szenvedésének, amely a Geesemánéban kezdődött és a golgotái kereszten érte el tetőpontját. Alázattal és hálával fogadjuk ezt az alkalmat, amikor a mi Urunk szenvedését ismét magunk előtt látjuk s így imádkozunk: ‘Add látnom sebeidet, Kínos fájdalmidat, Megverettetésedet, Gyaláztatásidat, Csúf töviskoronádat S más szenvedésedet, ... De ne csak kínod tudjam, Okát is Megértsem, Hogy te gúnyt s halált, Uram, Szenvedtél énértem. Oka annak én vagyok, Én és tenger vétkem, Fájdalmid azért nagyok; S célja: üdvösségem.” A mi Urunk kínszenvedéséről szóló szent történet olvasása és hallgatása közben megelevenednek előttünk mindazok, akiknek a Passió nagy drámájában szerepük volt. Látjuk a zsidók véneinek i ígységét, Kajafás gyűlöletét, Pilátus gyávaságát, a tömeg tudatlanságát. De mindennél inkább kívánjuk meglátni Jézust, a mi Megváltónkat. Szenvedésének tanúi akarunk lenni, őt kívánjuk látni: az Isten Bárányát, aki a világ bűnét hordozza — a mi bűneinket. Szentlélek Úristen, oszlasd el szemenunk, hogy “érettünk emberekért és a ink homályát és segíts hittel meglátod üdvösségünkért’’ vette Krisztus magára a keresztet. Ámen. (Ján. 1. 4:14). J. I.
