Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-03-01 / 3. szám
ERŐS VÁR AZ EVANGÉLIKUS GYÓNÁS PROBLÉMÁI Közli: B r a eh n a Gábor lelkész Vannak, akik távol élve a magyar gyülekezetektől, aggődnak amiatt, hogy élhetnek-e az Úrvacsorával akkor, ha az.azt megelőző győnási kérdéseket nem értik meg az angol istentiszteleten?! Részben ezeknek szól néhány megjegyzésem, de szereténk általában is beszélni a kérdésről, mert hiszen mi, evangélikusok hitünk egyik legmélyebb élményét éljük át az Ürvacsor a vételénél. Mindenki magánál tapasztalja a legjobban azt, hogy az egyházszeretet, vagy úgynevezett vallásosságunk, akkor jelentkezik élő hit formájában, amikor térdreborulva egyedül állunk Isten kegyelmi trónusa előtt és hívő szívvel vesszük bűneink bocsánatára az Úr Jézus Krisztus valóságos testét és vérét. Az evangélikus ember, különösen a magyarországi születésű, nagyon komolyan veszi az Úrvacsorához való előkészülést. A böjtölést is komoly előfeltételnak tartják többen, bár tisztában vannak azzal, hogy ez másodrendű kérdés. A f ő kérdés mindig a gyónás: bűneinknek Isten előtt való bevallása. Lelkipásztorok gyakran ajánlják előző estére a Bibliának olvasását, főként Krisztus főpapi imáját, János evangélioma 17. fejezetét és a tékozló fiú paraboláját Lukács evangélioma 15. fejezetében. Az evangélikus ember tulajdonképpen ezen az előkészítő estén harcolja meg életének, bűnének és hitének egész próbáját. Ha valaki a tékozló fiú esetét a maga életére alkalmazza, akkor könnyen rájön arra, hogy bizony egész életünk nem volt egyéb, mint tékozlás. Talán eszébe jutnak “nagy bűnei”, amelyek sátáni vigyorgással akarják megsemmisíteni, mondván ‘‘ez vagy te, micsoda jogon akarsz te újra tisztának látszani”. Az igaz ember ezt meg is látja önmagában s töredelmes szívvel be is vallja, hogy “nemcsak” ezek a kézzelfogható bűnei vannak, hanem a valóság az, hogy “mindenestül megromlottunk s nincs bennünk semmi jó.” —■ Igazat kell adnunk a Sátánnak, hogy mi mindenképpen elveszett és kárhozatra méltó emberek vagyunk, mert a bűn szolgái lőttünk: gondolataink, beszédünk és cselekedetünk, más ssóval egész életünk tarthatatlan Isten igazsága eiött. De mégsem szabad itt megáilanunk. Sietnünk kell és bele kell kapaszkodnunk hiten ígéretébe, “Aki nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen.” É s akkor egész hitünkkel kell rátámaszkodnunk Krisztus érdemeire és hittel vallani, hogy az ő érdeméért a mi bűneinket ő már meg is bocsátotta. Ezt az ajándékot kell igényelnünk, kérnünk és a hit teljes bizonyosságával elfogadnunk. Nem szabad mégcsak azt se megengedni, hogy a szívünk kételkedjék, mert nincs jogunk Isten jóságában és ígéretében kételkednünk. Az evangélikus embernek ez a gyónása: Isten előtt bevallani mindent, de egyben mindjárt kérni és elfogadni a teljes gyógyulásunkat it. A- mikor a templomba megyünk és a lelkész kérésére, aki tudni akarja, hogy kik tartottak gyónást, már könnyű a feleletünk, sőt el is maradhat Luther szerint, ha a házi gyónást igazán komolyan elvégeztük. Az itt közölt irányelvek alapján tehát ne legyen problémája azoknak a testvéreknek, akik pl. húsvétkor angolnyelvű Úrvacsorán vesznek részt. De remélem, hogy nem jutott senki arra a téves gondolatra se, hogy ezzel könynyebbé vált a mi Úrvacsorázásunk. Ezzel inkább az evangélikus ember gyónásának a lényegére akartam rámutatni, odahelyezve a hívőt, ahová tényleg tartozik. magának a szentséges Istennek élő közösségébe, szent jelenlétének égető, de egyben kegyelmével felemelő szeretetébe. j|z Úrvacsora maga már tulajdonképpen a hívő ember ajándékvétele. “Vegyétek és egyétek... ez az én testem és vérem.” Más szóval, itt a bizonyság, mint Tamásnál, ráteheted az ujjaidat... megfoghatod,, hogy érezzed és 5. lássad, hogy éretted adtam önmagamat. A gyónás után már nem szabad megtorpannia a hívőnek. Ha kihull a könny a szemeinkből, az ne legyen bűneinkre való gondolás miatt, hanem inkább a szeretetnek eláradását mutassa, hogy íme, milyen nagyon szeret engem az Itten az ö Szent Fián keresztül. Amikor visszatértél a templomi pádba, ne térj vissza bűneid emlékéhez, hanem emlegesd hálávai az Isten nevét és szép csendben nézz körül és lásd meg, hogy mennyi testvéredet mentett meg ez a kegyelem és adj újból hálát. Azután vedd elő te is énekeskönyvedet és énekelj a többiekkel. Nem baj még az se, ha nem érted meg, a szívedet látja az Isten. De még az se baj, ha magyarul énekeled el régi úrvacsorái énekedet: Meghallgattál, már semmi kétség, megadtad a bocsánatot... Én Istenem, én Istenem, Forró hálám tied legyen.” (Dunántúli Énekeskönyv 325. szám utolsó verse.) AZ EGYHÁZ HÍREI U KÁiLDY PÜSPÖK BÉCSBEN. — Február 14-én nagyjelentőségű tanácskozás folyt 1© Bécsben a Magyar Evangélikus Egyház kiküldöttei: K á 1 d y Zoltán püspök és dr. P á 1 f f y Miklós teológiai dékán, valamint aiz Evangélikus Világszövetség vezetői között A megbeszéléseken résztvett dr Franklin Clark Fry az EVSz. elnöke is. Részletes beszámolót adunk lapunk következő számában. @ EIVIND BERG-GRAV norvég pöspök. a vülágevangélikusság egyik vezető egyénisége Oslóban elhunyt. BUDAPESTRŐL Bécsbe érkezett Kelemen Erzsébet diakonissza testvér, a Fébé volt Budapest-Damjanich utcai egyházi könyvkereskedésének vezetője. @ NYOLC havi börtönbüntetést kapott dr. Dezső László, a kolozsvári gyülekezet vezetölelkésze. gH A bécsi magyar evangélikus gyülekezetnek 839 tagja van. ^ “AMERIKA és a világ keresztyénsége örökké adósa marad a magyar nemzet 1956-os szabadságharcának.” —mondotta dr, F. Eppling Reinartz, National Lutheran Council közgyűlésén.
