Erős Vár, 1959 (29. évfolyam, 1-11. szám)
1959-01-01 / 1. szám
2. ERŐS VÁR (Folytatás az előző oldalról) mélyén. De nem lehet felfedezni a legnagyobb teleszkóppal sem a Világ felfoghatatlan távolságaiban sem. Ez az Isten van olyan hatalmas, hogy könnyűszerrel kibújik elménk legsűrűbb szövésű hálójából is: nem szolgáltatja ki magát nekünk, embereknek. DE KINYILATKOZTATTA MAGÁT. Ez éppen a megfoghatatlan, az Isten, akit “a bölcs lángeszel fel nem ér'’, akit hiába próbálunk kikutatni és megragadni, maga jön hozzánk, megkeres és megszólít minket. Jézusban megszólal mint szerető Atya, aki lehajol ehhez a paránynáíl is kisebb, semmi-emberhez. Az őszi vihar által elsodort levélhez hasonló ember nála valakivé lesz, élete értelmet kap, cél felé fut. Nem enyészik el az idők végtelen árjában, Advent harmadik vasárnapján úrvacsorái istentiszteletet tartottunk. Hovatovább már egy esztendeje annak, hogy rendszeresen megtartjuk havonkénti istentiszteleteinket Chicagóban. Isten ajándékának tekintjük ezt a darab magyar evangé’ikus gyülekezeti életet, amely igen becses lett számunkra. A jövőben is ragaszkodunk istentiszteleteinkhez, sőt mind világosabban látjuk, hogy önálló magyar evangélikus gyülekezet megszervezésére szükség van. Tudjuk, hogy minden egyházi munka elsősorban Isten kezéből indul ki, az ő dicsőségére és a mi áldásunkra szolgál, ezért imádkozunk és dolgozunk érte közös testvéri egyetértéssel és közös igyekezettel Az említett úrvacsorái istentiszteleten csendben meg is indítottuk a jövendő egyházközség első tagjainak gyűjtését. Bohacsik Tibor, dr Börzsönyi Jenő, Dietrich Albert. Fisher Anthony, Frecska Sándor, Gáli Edéné, Gémes Gyula. Gönczv Jánoss, Hromada Marcell, Hromada Róbert, Kirst Pál. Kirst Pálné, vitéz Lehoczky Lajos, dr Lestyán János, dr Lestyán Jánosné, dr Mesterházy Szabolcs, Reményik Miklós, Schrantz Zoltán. Tornai Gusztáv, T'orsay Jenő, Tóth József. Tóth Józsefné, Tessényi Kornél, Tessényi Korné’né és Weinberg Károlyné chicagói evangélikus testvéreink alá. írták a csatlakozási nyilatkozatot. A feltoroltak tizenkét gyermeket I# szembe tud nézni a halállal is és részt kap az ö örökkévaló életéből. Atyánk a Jézus Krisztusban — mondja az Újszövetség. * * * AZ ÉLET BAJAI, SZENVEDÉSEI, — nyomorúságai nem oszlanak el akkor sem a semmibe, ha van Istenünk, és van Krisztusunk. Nem járunk mi keresztyének sem gondatlanul veiröfényes, virágos réteken, mint ahogyan a görögök az üdvözültekrői gondolták. A •’szerencse” és a “sors” hatalmai sem szűntek meg, a •'gondviselés” sem szolgálja ki emberi botldogságvágyuinkat. Mégis történt valami: nem “hatalmak” tartanak fogva, nem irgalmatlan sors játszik velünk szeszélye szerint, hanem Krisztus megváltottál vagyunk. — r — y. hoznak magukkal az alakuló gyülekezetbe. Mindnyájunkat áthat magyar evangélikus egyházunk és népünk iránti szeretetünk, me’ynek örömét és elkötelezését mindenkor szívesen fogjuk hordozni. Szeretettel várjuk további chicagói evangélikus magyar testvéreink jelentkezését. Tessényi Kornél Levelesláda Sziget in der Wart, Ausztria, 1958. {őrisziget) Kedves Barátom! Bocsáss meg1, hosrv csak most válaszolok. de őrségváltás volt itt Ausztriában. Megüresedett az egyetlen magyarul is beszé’ő osztrák gyülekezet ilel-készi állása és ezt az állást velem tö’tötték be. Már másfél hónapja vaevok itt. Bizony, nagv szükség van a segítésre. Orgonánk teljesen rossz, a paníakot most tatarozzák. templomunk javításra szorul. Ügy érzem, egv kicsit elfáradt, ela’udt a gyülekezet. Szükség van az ébresztésre és a testvéri összefogásra. De lassan-lassan megindul az élet, vagy legalább te az életnek jelei láthatók lesznek. Fellendült a templombajárás, jelenleg a gyülekezet ötven százaléka jár rendszeresen istentiszteletre. Magyarországi viszonylathoz képest ez gyönyörű szám. Kezdenek a szívek is megnyilatkozni. Munkám: kétnyelvű, magyar és német. Leány-gyülekezetünk már teljesen német nyelvű. Az öregek még beszélnek magyarul, de az ifjúság egy szót sem. Ilyen nevek, mint Tóth, Bogád, Thék teljesen magyarok voltak egykor, de ma már németül beszélnek. Talán hasonló a Ti helyzetetek ás odaát. Ugye ismered Rákosi: “Elnémult harangok” c. munkáját? Egy kicsit a mi történetünkről, tragédiánkról is, meg örömünkről is beszél. Lehet, hogy pesszimista voltam és vagyok. Lehet, hogy Ti i;s' küzdöttetek ezekkel a gondolatokkal. De nekem még friss és talán egy kicsit fáj is. Ebben a szituációban jött leveled. Értesültem, hogy törődtök velünk. Sorsunk a TI sorsotok. Küzdelmeink a Ti küzdelmeitek. S mindent megkíséreltek, hogy ismét megszólaljon az elnémult orgonánk. — Harsogjon az ének anyanyelvűnkön is. Pedig, — gondolom — Nektek is van problémátok elég. Az amerikai népnek is megvan a gondja, baja. Köszönöm, hogy fáradtatok és fáradozni akartok a mi gyülekezetünkért. Köszönet és hála azoknak, akik fáradoznak a Magyarországtól nem messze fekvő, Ausztriának egyik legősibb, magyarul is beszélő gyülekezetéért. De köszönet azoknak is, akik meghallgatnak Titeket és féltve Őrzött erszényüket megnyitják, hogy ne egy elnémult, halálra ítélt gyülekezet legyünk, hanem élő, éneklő és Istent dicsérő. Isten áldása legyen az adakozókon és az adományokon. A munkálatok 2,000 dollárba kerülnek. Gyönyörű őszszeg! ! És lesz-e orgonánk? S mégis tele hittel és reménnyel kezdettem meg a szolgálatomat, őszintén írom: boldog vagyok ebben a sáros, szegény faluban! Végtelenül örülök, hogy itt szolgálhatok, Salzburgért nem cserélném -el. Boldog vagyok és szeretném, ha népem is, gyülekezetem boldog lenne! Mégegyszer nagyon köszönöm fáradozástokat és szolgálatotokat. Isten áldását kérem életetekre, munkátokra. Köszöntsd nevemben szeretettel szolgatársainkat Amerikában. Meleg baráti szeretettel testvéred az Úrban: Teleky Béla, ev. lelkész Ausztria Alakulóban van Csikágóban a magyar evangélikus gyülekezet
