Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám
ERŐS VÁR 3. (Folytatás az előző oldalról) fűződik, magyar és világviszonylatban. Igazán úgy ünnepelünk helyesen reformációi ünnepet, lia újból és újból elolvassuk a 95 tételt s azokat személyesen önmagunkra és egyházunkra vonatkoztatjuk, elsősorban. Amikor azok szólnak megtérésről, bűnbocsánatról, őszinte bűnbánatról, Erős vár a mi Istenünk, Kemény vasunk és vértünk, ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. Kél az ősi rossz, Bajvetö gonosz, Csel vad fegyvere, Erőszak ővele. A földön ő az első. Önnön erőnk csak délibáb És bizony esnénk esten. De harcba küldte Egy Fiát Értünk maga az Isten. Kérded-é ki az f Jézus, az igaz. Sok a had, Egy a fő, Nincs Isten más, csak Ö, Krisztus, a Győzedelmes. Nemzetünk történetében lapozzunk vissza kétszázötven esztendőt s vizsgágáljuk ettől kezdve nemzeti tragédiáinkat: A ragyogó kuruc hősi tettek után tárogató sírja: “Nagymajtényi síkon letörött a zászló...” 1848 legendás harcai után, Világosnál, le kellett rakni a diadalmas fegyvert. Az első világháború sok dicső győzelme után ránk szakadt a trianoni éjszaka: Magyarországot feldarabolták. A reánk erőszakolt, de becsülettel megvívott második világháború után: Yaltában reánk szabadították a pokol minden ördögét. S amikor nemzetünk nem bírta tovább a lelki-testi kínokat s 1956 okt. 23-án, szabadsága kivívására, lyukas zászlók alatt indult ro-Krisztus keresztjéről, -Szentlélek által vezetett, tettetés nélkül való keresztyén életről, akkor magát az evangéliumot szólaltatják meg, mely ami mindennapi, valóságos emberi életünkbe tikár beleáradni és abban akar megvalósulni. Jusson kifejezésre idei ünneplésünk valóságos, tényleges, igazi keresztyén életfolytatásunk tényében! Tessényi Kornél Ha a földön ördög nyüzsgene Ha elnyelni akarnia, Meg nem riadnánk — ellene Győz hitünk diodaírna, világi úr Tombolhat vadul, Semmit sem tehet, Ö megítéltetett. Megrendül egy szavunkra. Él, áll az ige igazul, Akárki vesse-hányja, Táborainkra száll az Úr Szent Lelke, adománya. Jóhír, nő, család, Jószág, test, világ Veszhet, vihetik Veszendő kincseik. — Miénk marad az Ország. Fordította: József Attila hamra és bátorságával, halálos elszántságával, győzelmeivel az egész világ bámulatát magára vonta: — jött november 4 és az orosz tankok vérbefojtották a nemzet élniakarását. Mi ez? Istenítélet, vagy balsors?! Egyik sem! Politikai okokkal nem lehet megmagyarázni, csak hittel. S a “tudom, kiben hiszek” embereinek hitünk azt á választ adja: Isten pedagógiája ez. A szenvedés nevelő iskolája, melyben Isten újra ki akarja faragni a magyar nemzet arcét. Saját képére teremtette, de a bűn eltorzította. Isten azt akarja, hogy “szertehúzó vérünk minden cseppje a kíntól fusson össze”, azt akarja, hogy a hősi halottak és vértanuk vérével “mossa le a gyalázatot” erről az eltorzított arcról és ezért a sok-sok hősi vért szent Fiának megváltó vérével szentelte meg. Ez pedig arra tanít minket, hogy nemzeti tragédiáink láttára ne csak szívünk szerint, de Isten szerint is megszomorodjunk és bfinbánatban összetörve fogadjuk el felénk nyújtott kegyelmét. Remegve lesi Isten, hogy a magyar nép mikor ragadja meg a kegyelmet nyújtó szent kezét, mert, ha ezt a sorrendiben és értékben is első isteni ajándékot elfogadjuk, a többit, — amiért annyit imádkozunk, — megkapjuk mind, isteni ráadásul. (dr-) AZ EMBERISÉG ANYANYELVE (Idézetek Dibelius Ottó német evangélikus püspök egyik cikkéből.) “A hatalomért élni a hatalom érdekében, a legközönségesebb életcél. Hogy az állam valaha is úgy tudná a szociális igazságot megvalósítani, hogy a könyörülő szeretet feleslegessé válnék, az a hitnélküliség balga felfogása. A szeretetre vagyunk elhivatva. A szeretet csak a szeretettel válik mindenki által érthetővé. Ily módon mindenki meghallja a szeretet nyelvét. Mi sokkal többre értékeljük a német munkás lelkét annál, minthogy elhihesssük róla, hogy valaha is eladná a lelkét egy olyan világnézetnek, amelynek semmi más szava nincs, csak az, hogy két font marhahúsból jobb leves lesz, mint egy fél fontból. Beszéljünk egymással anyanyelvűnkön, a szeretet nyelvén. Akkor megértjük egymást. Akkor értjük meg egymást újra, ha nem akarunk mást, mint Isten nagyságos dolgait dicsérni. Evangélikus egyház, lásd meg a feladatot, amelyet az Ür bízott rád!” ÉRTEKEZLET AZ N. L.C. TITKÁRÁVAL. — Október 4-én a clevelandi repülőtéren fogadta az Erős Vár szerkesztősége Mr. Bernhard A. C o m f e r -t a National Lutheran Council átutazóban lévő titkárát és vele közel háromórás megbeszélést folytatott. Az értekezleten az Erős Vár problémáit tárgyalták meg. Résatvettek: Nt. Brachna Gábor, a Magyar Konferencia elnöke, Nt. Juhász Imre titkár és az Erős Vár szerkesztője. — Mr. Bemard Comfer titkár az Erős Vár múlt évi szolgálatáért elismerését fejezte ki. „Erős vár a mi Istenünk” 1956 október 23 — november 4 I
