Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

ERŐS VÁR 5. A buenos airesi gyülekezet uj temploma 1954-ben alakult meg aa önálló Buenos Aires-i magyar evangélikus gyülekezet, amelynek először dr. Leskó Béla volt a lelkésze, ma Hefty László. A kis csoport töretlen hittel és bizo­­dalommal dolgozik. Isten csodákat mü­veit és alig egy évvel az önálló meg­alakulás után most már saját otthon­nal rendedkezett a gyülekezet. Ma pedig már modern templomuk­ban adhatnak hálát Isten szerető ke­gyelméért. A templomépítés éve úgy a gyüleke­zet, mint annak vezetősége részére ne­héz és megpróbáltatásokkal telített volt, de az öröm hangján kell beszá­molnunk arról a tényről, hogy a gyüle­kezeti tagok 60 százaléka tett tehetsé­gének megfelelő felajánlást, a presbitérium tagjai pedig abban az évben jövedelmük 10 százalékát fordították egyházi célokra. Amellett gyakorlati munkában is a legnagyobb mértékben a lelkész se­gítségére állottak. A fiatal délamerikai gyülekezet bel­ső életében is örvendetes előrehaladást tapasztalhatunk. A jól működő vasár­napi iskola tanrendjét dr Vácz Elemér, a gyülekezet felügyelője dolgozta ki. Az ifjúsági csoport is a várakozáson felül vette ki részét a gyülekezeti mun­kából, sőt az adakozásban is jó példát mutatott, őket csak a női csoport te­vékenysége múlta felül, mert nem volt olyan egyházi, vagy magyar megmoz­dulás, amely a magyar asszonyok és lányok elismert jó szivét, szorgalmát és tehetségét ne hozta volna mozgás­ba. Az elmúlt évben megszervezték a magyar énekkart, amelynek taglétszáma ma már csak­nem kétszeresére emelkedett. Nem lenne teljes a beszámolónk, na meg nem emlékeznénk a gyülekezet a­­gilis lelkészének, Hefty Lászlónak elismert missziói munkásságáról. Nt. Hefty László az elmúlt évben megláto­gatta Uruguay, Chile, Paraguay és Brazília magyar lakta területeit, ahol Igét hirdetett és szórvány-gyülekeze­teket szervezett. Santiagoban és Montevideoban az Ev. Világszövetség támogatásával a magyar evangélikusok templomot épí­tenek az új évben. Nt. Hefty László 30 istentiszteletet tartott és körútja során 3,264 hivő hall­gathatta Isten Igéjét. Sokan komoly utakat tettek meg és valóban áldoza­tot hoztak, hogy egy-egy ilyen isten­tiszteleten résztvehessenek. Sokaknak ez az alkalom volt az első, hogy tíz év után először hallgathattak magyar nyelvű igehirdetést A Buenos Airesből küldött jelentés­nek csupán egy szomorú hangja van, —* mégpedig az, rogy az újonnan ér­kezettekből csak ötven százalék értet­te meg Krisztus hívó szavát a többi még ma is külön utakon reméli megta­lálni a boldogulását és eddig nem csat­lakozott a körülbeíül 150-180 főnyi gyülekezethez, Kegyelem éve tj év — új tilok. Mit hoz? Mi vár ránk: gyengék, szegények, kicsinyek, árvák?! S kórházból írta valaki nekem: “így kezdődött új évem betegen, és mégis Hittel hirdetem, hogy ez az írnak kedves esztendeje lesz! Bízó örömmel megyek elébe! Kedves esztendő! Kegyelem éve.” Azóta telnek napok és hetek, de akárhányszor ezzel ébredek, s indulok bízva új nap elébe: Kedves esztendő! Kegyelem éve! Hiszed-e velem, vallod-e velem, ha mást mutat is sírva járt jelen? Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse! Gyümölcsöt érlel könnyek vetése. Atyai háznak, dombos kenyérnek nagy bőségére boldogan térnek tékozló fiák, feledve vályút.. . s újra cserélik rongyos ruhájuk. Hogy megöleljen, áldjon, segítsen, tárt kapujában vár ránk az Isten. Tárva a kapu! Vár a kegyelem! Hiszed-e velem? Vallod-e velem? Akkor hallják meg minden szegények! Hirdessük ezt a kegyelmi évet! Hirdessük gondot bút félretéve: Kedves esztendő! Kegyelem éve! Túrmezei Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom