Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-05-01 / 5. szám
ERŐS VÁR 4. A MAGYAR ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE — A MAGYAR REFORMÁCIÓ IGEHIRDETÉSE — Lapunk előző számában leírt főisteníiszteletet veitek körül az u. n. mellék-istentiszte’etek, a mindennapi reggeli és esti istentiszteletek. A reformáció ismerte ezeken kívül a karácsony éjjeli, illetve hajnali, valamint a hűsvét hajnali istentiszteleteket is és pénteki napokon, böjtben pedig mindennap buzgón használta az ősi egyháznak könyörgő imádságát (litania), melyet Luther is annyira kedvelt. Ha az ismertetett gazdag liturgikus rendet összehasonlítjuk mai istentiszteleti rendünkkel, bizony, meg kell állapítanunk, hogy nagyon szegények lettünk. Ennek sok okát sorolhatnánk fel, de talán csak a legkönnyebben érthetőt említjük, azt, hogy magyar istentiszteleti rendünk fokozatosan hozzá alakult a református istentiszteleti rendhez, az erős kálvinista hatás nyomása alatt, a maguk megromlott istentiszteleti rendjét reformálták, mi, magyar evangélikusok, csökönyösen ragaszkodtunk az általuk elhagyptt, de tőlük átvett formákhoz. D. Raff ay Sándor püspök indította el, a harmincas években, az új liturgiái mozgalmat, melynek eredményeként, 1936-ban az-Szerkeszti és kiadja az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 2836 East Blvd. — Cleveland 4, Ohio ERŐS VAR — (MIGHTY FORTRESS) — Monthly — * MAY 1958. No. 5. (9.) * Published by the American Hungarian Lutheran Conference in cooperation with the National Lutheran Council 2836 East Blvd. — Cleveland 4, Ohio Subscription: $2.00 a year SECOND-CLASS MAIL PRIVILEGES AUTHORIZED AT CLEVELAND, O. tán nyomtatásban megjelent: A MAGYAR EVANGÉLIKUS 'EGYHÁZ ISTENTISZTELETI RENDJE s az egyetemes egyház kötelezővé tette az öszszes magyar evangélikus egyházban annak bevezetését. Hogy a hazai világi közvéleménynek miyen helytelen fogalmai voltak mirólunk, legjobban mutatja az, hogy a Deák-téri ev. templomban, az ő-év eotá istentiszteleten, a hívek, már az új istentiszteleti rend keretében, elmondották hangosan az Apostoli Hitvallást, — az egyik magyar napilapban (“Az Est”) azt a szenzációs hírt kürtölték: ‘‘A Deák-téri lutheránus templomban, ó-év estéjén, elimádkozták a katolikus Hiszekegyet.” Hála legyen Istennek, hogy az amerikai magyar evangélikus egyházban is vannak már komoly kísérletek, liturgiánk gazdagságának a visszaállítására. ( - dr. - ) * A reformáció küzdelem az Ige egyedül való uralmáéért. Az Ige indítja el, alkotja fegyverét, képezi örök célját. A magyar reformáció az igehirdettésben az Igét tette központtá. Az első időszak igehirdetéséről nehéz lenne h{í keresztmetszetet alkotni, azt azonban bizonyosra vehetjük, hogy abban az időben lelkipásztoraink teológiai képzettsége hiányos volt. De megállapíthatjuk azt is, hogy valóban az Igét hirdették. A magyar reformáció első százada a XVI. század igehirdetésében Isten igéjét hamisítatlanul és teljesen adta. Középpontjába állította a reformáció központi gondolatát: a hitből való inegigazulást! Egyik ilyen prédikációban így beszélt az igehirdető: “A pápák ... régen és ma is tanítják, hogy jóllehet a Krisztus nyitja meg a mennyország kapuját, de azt mi cselekedeteinkkel érdemelök. Kik mily formán is szólnak, hogy a bit viszén az örökélet útjára, az reménység pedig által viszen rajta az sok háború alatt, de a szeretet ugyan beviszen. De az evangéliom éppen csak a Krisztusnak tulajdonítja mind eleit, mind utolját üdvösségünknek, mind az utat, mind a bemenetelt Krisztus mondása szerint: Én vagyok az út, az igazság, az élet, senkisem megyen az Atyához, hanemcsak én általam.” A reformáció igehirdetése kemény, határozott, sokszor kíméletlen, de gazdag és teljes volt. A reformáció tanítása felkerült a szószékre. Bornemisza Péter igen világosan prédikál: “Az igaz hitbe, imez három dolog kévántatik: először, hogy értsem Isten akaratát, az mint kijelöntötte a törvénybe és az evangéliomba és amint azokat magyarázták a próféták, Krisztus és az apostolok, másodszor el is higgyem, hogy azok mind igazak és az Isten azonkívül külömbet nem akar. De ez értelmek hitek vadnak a képmutatókban is és az ördögben is. Azért mitőlünk Isten többet kéván, főképen imez harmadikat: hogy higgyem én az én magam bűnöm bocsánatát és kiki mind magához kapcsolja, hogy Isten őneki is megbocsátja minden bűneit aszerint, amint ígérte... Akinek ily bizodalma vagyon, ezt mondjuk igazhitűnek.” A reformáció igehirdetése magyar nyelven szólt a magyarhoz, németül a nemeihez, tót nyelven prédikált a tótnak. Elvont vallási igazságokat szemléltető képekkel rögzíti. Amikor Bornemisza Krisztus országáról prédikál, azt összehasonlítja a végvárak török ellen folytatott harcos életével. Így prédikál erről: ‘‘Krisztusnak vagyon mind serege, Íródeákja, hadnagya, jobbágya, strázsa állója, de más szertartással, hogynem mint a földi királyoknak. A Krisztusnak vitézlő serege csak az ő szava, beszéde, szent igéje, kit kiterjesztett falukra, városokra. Mely beszédnek oly nagy ereje vagyon, hogy valamit mond, mind meg kell annak lenni, akár embernek, akár angyaloknak, akár ördögnek, akár töröknék, tatárnak, tengernek, szélnek, fáknak, vadaknak, virágoknak parancsoljon! Krisztusnak kancelláriusa és Íródeákja az Atyánk Szent Lelke . . Követe, postája szent angyalok, a próféták és az apostolok ... hadnagyi és főfö kapitányai a prédikátorok, pásztorok, tanítók, stb.” Az igehirdetés elválaszthatatlan kapcsolatban vo’t a nemzet életével. Evan(Folytatás a következő oldalon)
