Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 5. A MAGYAR ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE- MILYEN LEHETETT A MAGYAR REFORMÁCIÓ Erre a kérdésre szeretnénk adni feleletet. Bevezetésként meg kell említenünk, hogy a templom berendezésén alig történt valami változás. Ahol több oltár volt, ott a feleslegessé vált úgynevezett mellékoltárokat távolították el. Továbbis használatban maradtak az istentiszteleti élet kifejezésbeli eszközei: a gyertya, a színpompás papi ornátusok, — de anélkül, hogy bennük “törvényt”, vagy éppen ‘‘érdemszerző cselekedetet” láttak volna. Hasonló volt a helyzet a kereszt-jel használatával és térdeléssel. Altatnánk magunkat, ha arra gondolnánk, hogy magyar népünk mindjárt cselekvöleg vett részt az istentiszteleteken. A templomi gyülekezet nagy része — különösen a falvakban, a jobbágyok között, — olvasni sem tudott és bizony az énekeskönyv is jóidéig csak a papok, kántorok és énekkarok részére állott rendelkezésre. Amint csak fokozatosan mutatkoztak meg ennek a nagy változásnak jelei az istentiszteleti életben, az igazi tevőleges részvételben. Eleinf ie csak egy-egy éneksor elömondása nyomán énekeltek és időbe tellett, amíg az evangélikus gyülekezeti ének válóban szerves részévé lehetett — a magyar reformáció révén is, — az egyház istentiszteleti életének. Vasárnapokon és ünnepnapokon, — melynek számát erősen növelte az úgynevezett evangéliumi szenteknek (Szíiz- Máriának, az apostoloknak és evangélistáknak, valamint a vértanuknak) sok ünnepe, — a délelőtti kommunio-istentisztelet volt a gyülekezet főistentisztelete. Ennek lefolyása a következő volt: 1. ) Miközben a pap az oltárhoz ment, a gyülekezet pedig a templomban helyezkedett le, felcsendült a kántor és énekkar ajkán a vasárnap jellegéhez igazodó liturgikus kezdőének, (introitus,) amelynek részei: a keretet adó antifona, a zsoltárvers és az un. kis glória. 2. ) Erre ugyancsak váltakozó énekben következett a biblikus szövegű tömör bünbccsánat-kérés: az “Urunk kö-ISTENTISZTELETE ? -nyörüij...” (Kyrie, az egyházi év szakai szerint változó formában.) 3. ) Most felhangzott a pap ajkán az isteni kegyelem dicsőítése, (“gloria in excelsis”): ‘‘Dicsőség magasságban Istennek.” Ennek az angyali éneknek a folytatását, a hozzá csatlakozó “Dicsérünk téged” himnusszal együtt már az énekkar (ennek hiányában a kántor) énekelte. 4. ) Isten szolgája most üdvözölte a gyülekezőiét: “Az Űr legyen tiveletek” (salutatio) és a vasárnaponként, ünnepnaponként változó, jóformán egy mondatból álló könyörgésben (collectaimádság) Isten színe elé vitte a gyülekezet kérését. 5. ) Az epistola (rendszerint az apostoli levelekből való első szent ige (éneklése), illetve ünnepélyes felolvasása után 6. ) Isten marasztalására zendült az ének (dicséreet, himnusz, aa un. seq u e n t i a -ének, az egyházi évhez igazodva.) Ez az ének lett az evangélikus gyülekezetben főénekké. 7. ) tjjabb üdvözlet után az evangélium (második szentige) éneklése, illetve ünnepélyes felolvasása következett, — majd, miközben a pap az oltárról a szószékre indult, 8. ) felcsendült az un. prédiáció s ének (a Saentüélekért való könyörgés). A pap felérkezvén a szószékre (némely helyen újra olvasva az evangéliumot) 9. ) prédikált, vagyis — magyarázta az evangéliumot. — Elvégezve a prédikációt, visszament az oltárhoz és ott folytatta az istentiszteletet a következő sorrendben: 10. ) megkezdte a hitvallás (credo) éneklését és az énekkar folytatta azt. 11. ) Az anya szentegyház közönséges imádsága és egy offertórium imádság után 12. ) a pap és az énekkar közti váltakozó éneklésben felhangzott az úrvacsora szentségének ünneplésére előkészítő és a váltságműért hálaadó magasztalás (prae— f a t i o ), amely a biblikus liturgikus énekekben: a sanctusban, a hozsannában és benedictusban végződött, hogy az egyház így köszöntse a csodálatos kegyelmével népéhez elközelgő Istenfiát. 13. ) Ezután felhangzott az Isten Bárányáh oz szárnyaló könyörgés, majd 14. ) a Miatyánk, melyet a nép a pappal együtt imád)kozott. 15. ) És most érkezett el az istentisztelet a teljességéhez, az úrvacsora szentségének élvezésében, (e o m u - n i o), melynek során először az oltárnál szolgáló pap vette magához Krisztus Urunk valóságos szent testét és szenjt véréit, azután pedig kiosztotta az oltárhoz járuló híveknek. A gyónás és feloldozás előzetesen, rendszerint szombaton este megtörtént. Úrvacsora közben a gyülekezet kommunio-énekeket énekelt. 16. ) Hálaadás (benedicamus) következett ezután, majd Iá.) áldás és elbocsátás következett és az fejezte be a magyar reformációnak ezt a magasztos istentiszteletét. — dr. — (Folytatása következik) Erős Vár sajtódélután Cleveland West-en A Juhász Imre lelkész vezetése alatt élő clevelandi, west-sidei gyülekezet április 27-én, vasárnap rendezi meg sajtó-délutánját az ERŐS VÁR javára. A műsor keretében Juhász Imre lelkész, dr. Tapolcsányi Dezső, valamint az Erős Vár szerkesztője tarttai'-ak előadásokat. — Szavalatok és zeneszámok egészítik ki a műsort. A zeneszámok közül kiemelkedik a minneapolisi világgyülés 500 tagú énekkarának hangversenye, hangfelvételről. A gyülekezet asszonyai kávét és szendvicseket szolgálnak fel. — Költségmegtérítés címén felnőttek $l-t fizetnek MAR MOST jelentkezhetsz a szeptemberi magyar evangélikus konferenciára.
