Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-04-01 / 4. szám
ERŐS VAR 3. Harminchárom éves a p i 11 s b u r g h i magyar evangélikus gyülekezet Egyszerű kis dal kísér fel és le, — amint Pittsburgh még mindig havas utcái elénk tűnnek; ‘‘Veszprém városa gidrets-gödrös...” — de nemcsak többezer mérföld és egy világot megrázó történelem a különbség a kettő között, hanem még az is, hogy itt bizony “jár” még a villamos. Szűk utcákon kapaszkodik fel a ‘‘hegyre”, hogy a tetőről ugyanolyan óvatossággal ereszkedjék He. Amikor pedig a hidakon “rohan” át, az alatta lihegő forgalom irigykedve “pislanit” fel a múlt relikviáiból ittmaradt “csodára”. Valóban az; a régmúlt ölelkezése a szédítő jelennel. , De kell, mert ez hozzátartozik Pittsburgh patinájához. Akárcsak a karcsú, modem, köbevésett hidak, a kanyargó átjárók, a színes ablakú felhőkarcolók, a roskadozó faházak, az újszerű és antik, büszkélkedő és szerény templomok, a színes és fehér faj nyüzsgése a. köves utcákon — szinte egybefolynak a századakkal és a mával. Ez Pittsburgh. Ez a bányák, füstös gyárak, élénk kereskeedlem, nemzeti élet és vallások városa. Völgy: apró mozaikjaival és hegy: hatalmas tornyaival. filet, fiatalság, jövő és napsütötte öregség kaleidoszkópszerű keveréke. Vezetőm öreg Hudson ja alföldi tem|póban “szalad” végig a városon. Csak az utolsó hídon lélekzik fei, H azelwood határában, a célunknál. Már mögöttünk maradt a színes panoráma, csak a dimbes-dombos hazelwoodi házak köszöntének bennünket egy magyaros Isten-hozottal. Pedig a környék nem olyan egységes, mint a clevelandi Buckeye, vagy Lorain Avenuek, de a bábeli nyelvzavarból az ízes magyar szó már messziről kihaillatszik. A magyar evangélikus templomot keressük. De nem találjuk. Pedig itt kell lennie valahol, hiszen Pittsburgh magyar evangélikussága templomot s benne magyar és hithű szellemet alapított Itt, — az amerikai domboldalon. Pedig itt kell lennie valahol, hisz’ hallottuk a hírét, hogy ez a kis magyar gyülekezet él, küzd, dolgozik, fejlődik és idegenben magyarul is hirdeti Isten mindenütt jelenlévő kegyelmét és Krisztus szeretetét. Ennek a gyülekezetnek múltja van, akárcsak Pittsburghnak, múltja, amelyet a világrengés megóvott, amely az Evangélium erejével és a keresztyén hit fegyverével védte önmagát és az élő Igét. És — győzött. Csak ennek köszönhető, hogy az egykori farm-település és az egyre jobban fejlődő vasipar megtartotta az Arnót községből érkezett 19 magyart. Ez a kis csoport, Molnár József bácsi vezetésével sokáig a református templomban énekelte a zsoltárt, hallgatta az Igét. Lutheri lelkületűk azonban visszavágyott az Anyaszentegyházba és 1925-ben Rúzsa István lelkész szervezte be őket az Első Magyar Evangélikus Egyházközségbe. Istennek alkottak Krónikás tollára kívánkozna az alapítás és az azt követő nehéz évek hagyományai, a fejlődés, a magyaros villongás, az anyagi és egyéb bajok sokrétűsége, az adakozók hegyeket megmozgató jószívűsége, a későbbi alföldi és felvidéki bevándoroltak egyházszeretete, de — nekünk ma csak érinteni szabad a varázslatos múltat, hogy több időt szentelhessünk a jelennek és a jövő tervezgetéseinek. Egyet azonban mindenképpen meg kell örökítenünk: az alapítók iránti hódolatot, tiszteletet és elismerést, mert munkájuk nemcsak fába- és kőbevésett, hanem a hallhatatlanságba, hiszen Istennek alkottak. Március közepe van, a naptár szerint — 'tavasz, de kint még apró pelyhekben hull a hó, de ereje már csak jön és távozik. Akárcsak a parókiái visszaemlékezésünkben a nevek és az emlékek: az alapító lelkészt Pölöskey Sándor, dr. L e f f 1 e r Andor és Eettman Farkas lelkészek követték. Mennyi alkotás, lázas munka, mennyi szeretet, milyen önfeláldozó papi lélek van a nevek mögött. Nem egyszer egyéni áldozatok is. Nem könnyű idegenben magyar gyülekezetét szolgálni. Markovits Pál, akit amerikaszerte a menekültek nesztorának neveznek, a gyülekezet mostani lelkésze már 12 év óta. ő kezdte meg az angolnyelvű szolgálatot, hogy a második és hamadik generációt is a magyar szellemnek tartsa meg. Hozzátehetjük, — : sikerre 11! Aző szolgálatbalépése óta az 1925-ben épített szép kis templomban vasárnapról-vasárnapra két nyelven száll fel a könyörgö ima az Egek Urához, azóta Luther csodálatos szelleme angolul és magyarul hirdeti a reformáció hatalmas erejét és azóta két nyelven, de egy igaz hitben szárnyal a feltámadást hirdető ének a minden élet kútforrásához: Krisztushoz. Türelem, idő és szeretet De itt is, mint minden amerikai magyar gyülekezetben, a problémák kiinduló pontja: a tagok kora, ideérkezésük ideje, más érdeklődési köre és szelleme. Nagyon nehéz feladat közös nevezőre hozni őket, még akkor' is, ha valamennyien hívők és jószándékúak, mert mindegyik csoport más és más utakról indult el — a végső célhoz. Az út pedig göröngyös, szakadékos, néha szétválasztó, máskor idegenkedő, sokszor járhatatlan, de — egy láthatatlan kéz irányította út! Ezért hisszük, hogy megtalálják egymást és az igazságot. Az történelmi tény, hogy az első alapítók fáradhatatlanul dolgoztak az öket követők pedig inkább anyagi támogatású adtak, a mai generáció pedig ismét két csoportban véli hitét, tehetségéit, az egyház szolgálatába állítani: az egyik munkával, a másik pedig lassú bekapcsolódással. 1950-töl kezdve a gyülekezet élete friss vérkeringésbe lendült ami ma anyagilag is érezhető. írj arcok és új erők kerültek be a vezetésbe, akik az idősebbek tanácsa, és szeretető mellett megtalálták a kibontakozás útját. H o 1 é c z y Sámuel, Molnár (Folytatás a következő oldalon)
