Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-03-01 / 3. szám
ERŐS VAR 3. mölcsök a nemzetek életfáján? Először is a keresztyén erkölcsi élet emelkedettsége. Talál-e ilyent nálunk? A tények az erkölcsi élet emelkedettsége helyett, annak süllyedéséről beszélnek. Az FBI 1954-ik évi jelentése szerint a» előző évben az Egyesült Államokban minden 24 órában 226 személyt gyilkoltak meg, vagy raboltak ki, minden 22 másodpercben egy nagyobb bűntényt követtek el és minden 40 percben egy gyilkosságot. Amerikában háromszor annyi a bűnöző, mint amennyi a főiskolákra .járók száma. Minden nap 60 öngyilkosság történik; a kórházban ápolt betegeknek több, mint 50 százaléka elmebajban szenved. Ez az állapot az utolsó három évben csak rosszabbodott. A fiatalkorú bűnözők száma félelmetesen növekszik évről-évre. A válások is rohamosan szaporodnak s ezzel mind több és több családi otthon pusztul el. De miért olyan lengeteg erkölcsű a fiatalságunk, miért olyan laza az általános erkölcsi felfogás, miért kapott annyira lábra a lelkekben az úrhatnámság, a szolgálatkészség hiánya, az idegesség, a felelőtlenség, a gyűlölködés, áskálódás? Az eleven Krisztus-hit hiánya miatt. Erkölcsi életünk azért hullik szét darabokra, mert annak egyetlen tápláló ereje a mi keresztyén hitünk apad el. Világunknak egyik fele olyan kultúrában él, amelyet azok Irányítanak, akik Krisztusra — “Feszítsd meg”-et kiáltanak; a másik fele pedig egy olyan kultúra hordozója, amelyet azok táplálnak, akik Krisztusról így nyilatkoznak: “Mi közünk hozzá? Mit tegyünk vele?" —.Világunk egyik felében az élő Krisztus-hitet erőszakkal próbálják a lelkekből kitépni, a másik felében pedig közömbösséggel hagyják elsorvadni. Ezért aztán ne csodálkozzunk, ha az általános hitetlenség miatt olyan lelki terméketlenséget talál Krisztus a mai nemzetek között. Am'g Isten Széni Lelke által nem virul ki a népekben az élő hit fája, — addig a halott lelkű nemzetek erkölcsi élete is halott marad. A hit másik gyümölcse a szabadság. Az evangélium tanítása szerint nem az a kérdés, hogy mitől va(Folytatás az előző oldalról) gyunk szabadok, hanem elsősorban az, hogy mivégre legyünk szabadok. Aki •‘egyszerűen szabad’’ lett, aa gazdátlanná vált s éppen ezért jutott igazán rabszolga-sorsba. Amikor az ember semmiféle urat nem ismer el maga felett, akkor az a saját szenvedélyének, bűnének a rabszolgája. Szabadok csak akkor lehetünk, ha ettől a zsarnoktól, a bűntől megszabadultunk. Ez pedig csak úgy történhetik meg, ha Istent kapjuk urunknak. Es Istent csak azáltal kapjuk meg Urunknak, ha — Krisztus megvált bennünket bűneinktől. Luther szerint: Krisztus keresztje az az ár, amelyet szabadságunkért fizetnie kelett. Ez a keresztyén ember szabadsága. Isten úgy teremtett minket, hogy' nélküle nem, csak általa lehetünk asabadok. Akik így szabadok leaznek Istenhez való viszonyukban, az emberekhez való kapcsoataikban is szabadokká válnak. Akiket Krisztus megszabadít az Önzéstől, a másokon való uralkodni akarás bűnétől és Isten szeretetébe beállít, az az emberek igazi szolgája lesz, mint ahogy Jézus is az emberek szolgája volt. Minél jobban belenövünk Istenhez-(kötöttségünkbe, szabadságunk annál inkább növekszik. Ez a magyarázata annak, hogy ahol a keresztyén hit virágzik, ott lombosodik ki igazán a szabadság fája. Megmutatkozik e a mai népek életének fáján ez a hitből fakadó szabadság áldott gyümölcse ? Neon úgy van-e inkább, hogy mind kevesebben értik meg a szabadságnak ezt az igazi értelmét. Mind többen és többen kívánnak Isten nélkül szabadok lenni, vagy maradni. Ezért cserélik fel a szabadságot a szabadossággal. Mert, ahol Isten tekintélyét nem ismerik el s neki nem engedelmeskednek, ott sohasem a szabadság fája virul ki, hanem mindig a fegyelmezetlenség mérgező gyümölcse érik meg. Sokan, mivel nem Isten ajándékának tekintik a szabadságot, azért könnyen el is adják anyagi előnyökéit, anyagi biztonságért, mint ahogy Ezsau Is eladta elsöszülött jogát egy tál lencséért. Addig nem örvendezhetünk az igazi szabadságnak, amíg nem kívánjuk őszintén azt a hitet, amelyből ez a szabadság fakad. A hitnek következő gyUmöleaa amelyet Krisztus keres életünk fáján, — a bűnbánati Sok-sok bűnünk vár megvallásra és megbánásra, ha mi azt szeretnénk, hogy Isten áldásaiban tovább is részesülhessünk. Csak a bűnbánó és a bűnbocsátó kegyelmet áhitó szívekben virágzik élő hit. A megátalkodott konokságot Isten nem tűri. Sokan vannak, akik Istentől várják az emberiség jelenlegi válságának megoldásához az igazi segítséget. De ezt a segítséget bűneik beismerése, és megbánása nélkül szeretnék megkapni. Szeretnénk elfeledkezni az életünkben elmulasztott jóról s elkövetett rosszról. Isten azonban nem felejti el azokat, míg csak meg nem bánják előtte. Pár évvel ezelőtt egy körkérdés során megállapították, hogy az Egyesült Államok népének 95 százaléka, személyes bevallás szerint, hisz Istenben, de ugyanakkor csak 5 százaléka hiszi, hogy neki bűnbánatra s Isten bűnbocsátó kegyelmére van szüksége. A töredelmes bűnbánat érzésének ez a hiánya, a hit gyümölcstermő erejének gyengeségét, sorvadását bizonyitja. De mennyi ideig vár még Isten arra, hogy ez a gyümöcstermés végre bekövetkezzék ? A világnak sok népe pusztult el azért, mert Isten leménylelennek jelentette ki lelki termékenységünket s ezért, mint halott fákat kivágatta. Azt gondoljuk, talán, hogy mi Icivételek lehetünk? Mielőtt bármit is tennénk, hogy az előttünk tornyosuló nehézségeket eltüntessük, hogy válságos helyzetünkből kikerülhessünk, mindenekelőtt meg keli magunkat aláznunk Isten előtt mint egyesek, mint családok, mini egyházak, mint nemzetek. Ha ő látja a hit gyümölcseit bennünk, nem kell félnünk, hogy haragja elemészt bennünk. A bűnbánó bűnösöknek mindig megkegyelmez. Ebben a kérdésben a döntés mindenkinek személyes ügye. Es mindenkinek személyes döntése befolyással van nemzetének jövendőjére. A nemzet nem lehet jobb, nem lehet keresztyénibb. hívőbb, erkölcsösebb, •— mint amilyenek annak egyes polgárai. Ha Isten velünk, ki ellenünk? De mi történnék akkor, ha Isten egyszer ellenünk lenne, mert mi O ellene vavagyunk? — És ez a kérdés elsősorban a Te, az én s mindnyájunknak a személyes kérdése. Ajbótii Gyűl« t
