Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-02-01 / 2. szám
ERŐS VAR 5. A MEGBOCSÁTÁS evangéliuma Ez a cikkünk válasz egy levélre:... "... Január végén volt egyházunkban a tisztviselői be.ktatás. Nagy harc, veszekedés előzte meg, a különben békés gyülekezetben ezt a választást. A jelentős többség megválasztotta az új tisztviselőket, presbitériumot, Oltáregyletet stb. s ezek a beiktatás előtt, az űr szent vacsoráját vették fel. A- mikor a lelkész feltette a gyónó kérdéseket, a válasz határozottan hangzott, egészen addig, amíg nem ért ebhez a gyónó kérdéshez: “megbocsátasz-e mindazoknak, akik ellened vétettek? Erre a kérdésre azonban olyan akadozva, vagy halkan mondták az — igen-t, hogy én ma is meg vagyok győződve arról, hogy sokan voltak, akik nem is feleltek, mert nem bocsátottak meg és Isten előtt nem mertek hazudni. Én a nagy csendben azt hittem, hogy csak egyedül én feleltem megbocsátok, a többi hal’gatott. Most már az a kérdésem: •lehet-e, szabad-e olyanoknak Is felvenni az Űrvacmra szentségét, akk nem tudnak megbocsátani felebarátainknak?” Erre a kérdésre a következőkben adjuk meg nem mi, hanem az Evangélium a feleletet: Máté evangéliumának 18. rész 21-35 versei világosan mutatják, hogy az ember bocsánata egyenesen feltétele Isten bünbocsánatának. Isten csak akkor bocsát meg nekünk, ha mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. A fenti példázatbeli király a hóhér kezébe adta a szolgát, akinek előzőleg elengedte tartozását, mert az nem volt hajlandó ugyanezt tenni szolgatársával szemben. Jézur ehhez hozzáfűzi: "Eképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának az ő vétkeiket.” Isten azt akarja, hogy megbecsüljük bocsánata ajándékát, ezért tette bocsánata feltételévé a mi bocsánatunkat. Hogy milyen nehéz megbocsátani, legjobban mutatja az, amit levelében megírt. Mi lelkipásztorok ezt nemcsak a magunk életéből és bűneiből tudjuk, hanem lelkipásztori munkánk között is sokszor tapasztaljuk. Sőt, ugyanezt tapasztaljuk a gyónó-kérdések feltevésénél is. De tovább megyek. Még ott is baj van, ahol valahogyan nehezen, de kimondják a szót: “megbocsátok”. Sokan nincsenek tisztában a megbocsátás feltételeivel. A megbocsátás ugyanis nem válik befejezett dologgá, ha elhangzik a szó: megbocsátok. Még akkor sem, ha az előtt a személy előtt hangzik el, aki vétett etilénünk. A szó csak akkor mond igazat, ha egész magatartásunk megváltozik a vétkessel szemben, ha elfelejtjük, ami történt, fis mindezt nem csak a jóbaráttal szemben kell érezni, hanem ellenségeinkkel szemben is. — Máté 5:43-44 világosan rendelkezik ezek felől. Jézus nem elégszik meg azzal, hogy elfelejted a bosszút, a sérelmet, mert ő a gyökeres megbocsátásban SZERETETET kiván mindenkitől. Ez a szeretet az ellened vétővel szemben, lehet, hogy eleinte fáj, éget, megszégyenít, — de gyógyít is és vágyat ébreszt a jóvátételre. Ezt azonban csak az tudja megtenni, akinek számára az űr feltétlen tekintély, aki elmondhatja: “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gál. 2:20.) Minden lelkésznek kötelessége az Űrvacsorával élőket, — mielőtt az Űr asztalához járulnának, — figyelmeztetni Pál apostol eme szavaira: ‘‘Vizsgálja meg magát az ember és úgy egyék a kenyérből és úgy igyák a pohárból, — mert, aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, hogy nem különbözteti meg az Űr testét.” (I. Kor. 11:28-29.) Azt hiszem, Isten igéje ezekben megadja testvérünknek a helyes feleletet. «r! E. A. ÉNEKESKÖNYVEK rendelhetők minden mennyiségben $2.50 áron az Erős Vár kiadóhivatalában. Az új énekeskönyvek már megérkeztek! AZ “ERŐS VAR” szerkesztőségében megrendelhetők: Biblia: §2,50, — űj Szövetség: $1,50 és Káté: $0.50 árban. „UTEGYENGETÉS” a magyarországi evangélikus egyházban Lapunk januári számában egy rövid hir már jelezte, hogy a Magyarhoni Evangélkus Egyház újabb nehéz időszak előtt áll. Az azóta ismeretessé vált események súlyos aggodalommal töltenek el mindnyájunkat. Evangélikus egyházunk helyzete Magyarországon a legutóbbi hetekig biztonságosabbnak látszott, mint a többi felekezeté. Ez annak volt köszönhető, hogy az egyház önkormányzatának helyraállítása nem az 1956. októberi forradalom nyomán valósult meg, — hanem még előtte, az állam akkori vezetőinek jóváhagyásával. — Kádárék szintén törvényesnek ismerték el a változásokat, jóváhagyván az időközben megtartott püspökválasztások eredményét is. A nemvárt fordulat november 29-én következett be, amikor Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatali főnöke 60 társutas, ill. megfélemlített evangélikus lelkészt h'vott össze és kész tervezetet tárt eléjük a küszöbön álló változásokról. Ezen a gyűlésen sor került egy "az evangélikus egyház ügyeit felülvizsgáló” bizottság kiküldésére, melynek élére egy Grenák Lajos (?) nevű "egyházi szakértőt” állítottak. A bizottság tisztogató munkája akkor kezdett eredményessé válni, amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, — nyugati ember számára szédítő pálfordulással, — egyszerre csak érvénytelenítette Vető Lajos ny. püspök lemondását, melyet annakidején szabályszerűen elfogadtak. Erre az Északi Egyházkerület Prisbitériuma december 19-iki ülésén kimonlta, hogy “az Egyházkerület továbbra is D. Dr. Vető Lajost tekinti püspökének”. —Arról nem igen eshetett szó, hogy az Északi Egyházikerületnek van egy törvényesen megválasztott és elismert püspöke is: Túróczy Zoltán, aki nem kényszerrel és állami beavatkozással, hanem az egyházkerület szabadon kifejezett akaratából lett püspökké. Vetőhöz hasonló módon kerültek vissza állásaikba Grűnvalszky Károly egyetemes fő(Folytatás a következő oldalon)
