Erős Vár, 1958 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
AMERIKAI EM4NGÉLIKU5 ÉLET- Vol. HXXII. Évfolyam — 1958. JANUÁR — No. 1. szám. -ÍRD FEL... Jerikó közelében a világ legrégibb városának romjait tárták fel a régészek, — így olvastam egy újságban. 8,000 esztendővel ezelőtt épült és élt ez a város. írott emlék nem maradt róla, mégis a napvilágra került cserepekből, kövekből, mint nyitott könyvből olvasnak a tudósok. Nem is maradhatott írásos emléke, hiszen az írásművészetet csak vagy 3,000 esztendővel később fedezték fel, onnét nem is túl messze, a Tigris folyó völgyében élő sumerok. S akkortól, — így olvasom e tudósításban, —?z emberiség már maga ad hírt magáról későbbi koroknak az írott betű útján. Csodálatos valami az í r á s . A szavak elrepülnek, az írás megmarad, tanították már a rómaiak 2,000 évvel ezelőtt. Az önmagára eszmélő emberiségnek talán egyik leghatalmasabb felfedezése: érthető s megmaradó módon jelekkel megrögzíti, kőbe, agyag táblába vési, bőrbe, papírra jegyzi a szárnyaló emberi gondolatot. S ha kialszik az élet mécsvirága, elnémul a nyelv, mely egy nagy szellem ragyogását a szó hatalmával árasztotta szerteszét, — nem hull feledés homályába a kimondott szó, a mondatokba formált gondolat. Megmarad az írás barázdáiban, mint elhintett mag és évezredeken át mindig új gyümölcsöket terem: az emberi művelődés, a szép, jó s igaz, múlhatatlan értékeinek gyümölcseit. Amikor Isten szólott az emberhez s megajándékozta Igéjével, felhasználta az írás tudományát is. — Mózessel nemcsak hirdetteti a, tízparancsolatot, de fel is íratja két kőtáblára, hogy eltörölhetetleniil nyoma maradjon. Nem bízza az emberi emlékezet futóhomokjára üzenetét, hanem betűkbe rögzíti. Újra,, meg újra megparancsolja szolgáinak, a prófétáknak, akik beszédét hirdetik1 „írd fel ... ” írd fel, hogy nyoma maradjon, hogy gyönge emberi emlékezet helyett írott betű hirdesse Isten hatalmas cselekedeteit és irgalmas ígéretét. S amikor Joákim, Juda királya megégeti Jeremiás próféta könyvét. (Jer 36.), akkor Isten újra leíratja azt a prófétával. Nem engedi, hogy Igéjéből csak egy betű is elvesszen.. S a Szentírás utolsó könyve is e sürgető felhívással zárul: — “írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.” (Jel. 21.) Egyházi sajtónk újévi számában mi is megemlékezünk arról, hogy Isten az emberi szellem egyik legcsodálatosabb vívmányát, az írás tudományát is felhasználta és beállította embermentő szeretetének a szolgálatába. A Biblia nemcsak az emberi művelődés egyik legrégibb és legbecsesebb emléke, — mert az is, — hanem Isten kinyilatkoztatásának drága edénye. Szinte kézzelfogható bizonysága annak, hogy Isten hűsége nemzedékről nemzedékre hordozza az embert. S az Ige hirdetésének is minden időkben hatalmas és nélkülözhetetlen szerszáma volt az írás, az írott, később a nyomtatott betű. Az egyház szolgálatának mindig jó eszköze volt a sajtó. Ezzel kapcsolatban azonban két dologról nem szabad elfeledkeznünk. Az egyházi sajtó, egyházi lapok, könyvek betűje mindig valamiképpen az igehirdetésből táplálkozik. Istennek élő Igéjéből, amely hangzott egykor, évezredekkel előtte próféták és apostolok ajkán és c s a k azután került a Szentírás lapjaira. Vagy abból az igehirdetésből táplálkozik, amely most hangzik az egyház prédikációjában. Ez az egyik tehát, amiről nem szabad megfeledkeznünk: hogy az egyházi sajtó csak akkor igazán az egyház szolgálata, ha Isten igéjéből, ebből a kiapadhatatlanul buzgó forrásból merít tiszta, élő vizet. S a másik, hogy az egyházi sajtó, az újság, a könyv valamiképpen mindig Istennek élő Igéjére utal és mutat. A vasárnapi prédikáció meghallgatására hívogat, az Isten házába, a gyülekezet közösségébe szeretne begyűjteni. Áldott és szinte nélkülözhetetlen szolgálata lehet ugyan éppen azok között, akik a prédikációt és az istentiszteleti közösséget nélkülözni kénytelenek, betegek, elesett öregek, templomtól távol élő hívek között. Mégis az a főcélja, hogy az evangélium élő szava a templomi gyülekezet közössége utáni szomjúságot keltse fel a szívekben. Ebben van az igazi szolgálata és feladata. Isten kegyelme hogy Ő maga adja ma is gyarló szolgáinak kezébe a tollat és ad nekik parancsot: “írd fel. . ” És Isten kegyelme, ha ez az írás elvégezheti gyülekezetépítő szolgálatát az emberek között, ha betűin, lapjain keresztül Isten hívogató szeretjeiének keze érintheti meg szíveinket: Jöjjetek énhozzám mindnyájan ... G, Gy.
