Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1957-09-01 / 1. szám

ERŐS VÁR 7. Október 20-án ünnepli 50 éves jubileumát a clevelandi Első Egyház Oltár Egylete Áldozatkész munka és női hitvallás emlékünnepe Az amerikai gazdasági, szociális és társadalmi életnek egyik fontos tényezője: a nő. A nő, aki finom ér­zékével, intelligenciájával, sokol­dalúságával nemcsak hű társa, a fér­finak, hanem szerves kiegészítője annak a nagy gépezetnek, amely a 20. század sorsát irányítja. A nő, aki imádságos lelkületével, szorgal­mával és rátermettségével nemcsak az otthonok édesanyja, vagy jó fe­leség tud lenni, hanem vezetője azoknak a charitativ intézményeknek, amelyek az elpogányosodott világban — fényt és melegséget, hitet és reményt, megértést és szerete­­tet hintenek el. gén és fontos szerepének tudatá­ban egyik kimagasló oszlopa társa­dalmi életünknek. Ennek az elméleti és gyakorlati valóságnak fontosságát már az el­múlt korok is felismerték és a be­vándorolt, valamint a már itt szüle­tett asszonyokat és leányokat elsősorban az egyházak,, majd a társadalmi szervezetek egye­sületekbe csoportosították, hogy támaszai, munkatársai és ala­pítói legyenek a jövő kialakításá­nak, hogy hitvallóivá váljanak Krisztusnak és segítői a nélkülö­zőknek. Nehéz volt a kezdet, göröngyös volt az út, háborúk és inflációk vér­rel és nyomorral sebesítették meg a küzdő nők szivét. De éppen ezekben a súlyos idők­ben mutatta meg igazán a keresz­tyén nő, hogy a férfiak fegyvere mellé az assszonyi hűség, áldozat­készséges és szociális gondoskodás a legfőbb pajzsa a hitnek, a győze­lemnek és a jövőnek. Ott látjuk e­­zeket a hősöket az egyházak küzdő­terén, a, nemzetiségek vezető sze~e­­peiben, az árvaházak és kórházak nyomasztó levegőjében, az össze­tákolt kunyhók és csillogó ragyo­gása paloták tárgyalótermeiben,az utcákon és a családi otthonokban, hogy mindenütt és mindenkor, a legtöbb esetben névtelenül, szószólói és hirdetői legyenek a legfőbb Jóságnak, a megbocsátó Szeretetnek és az áldozatosszívű Segítésnek: Krisztusnak. Mi van 50 év mögött? A nő, akit ott látunk, ahol köny­­nyekct törölnek le, aki szívét, lel­két s anyagi jólétét és idejét adja másoknak, hogy segíteni tudjon. A nő, aki eltévedt sorstársait a bűn ösvényéről az Evangélium igaz út­jára visszasegíti, aki megfogja a kiskorúak kezét, hogy támaszuk és tanácsadójuk legyen, aki ott áll a kórházi ágyakon szenvedők mellett és aki a krisztusi szeretet szellemé­ben teljesíti magasztos hivatását. Erről az asszony és nőtípusról ritkán írnak ma az újságok. Talán azért, mert -természetes­nek veszik, hogy a nő szerepe ma is a régi, ma is azon a magaslaton áll, amely a nő feje köré az elisme­rés babérkoszorúját adja, vagy ta ­lán azért, mert a bűnnel teli világ­ban a hiúság, a modern éjszakai élet és a mammoni nyereségvágy megfosztotta a nőt mindattól, ami azelőtt természetes és szép volt. Ennek eldöntését az olvasóra bíz­zuk. Egy azonban biztos és ez kü­lönösképpen áll Amerikára, hogy a keresztyéni hitben nevelkedett és a békés családi életben felnőtt nő ma is azon a magaslaton van, mint ré­Az Erős Vár ezt a nőtipust kö­szönti kapunyitásakor. Azt a nő­tipust, amely az amerikai egyhá­zak nőegyleteiben olyan kimagasló eredményeket ért el szerte az or­szágban. Az alkalmat az adja meg, hogy az amerikai lüktető gazdasáai élet egyik nagy metropolisában, Cleve­­landban. annak is a magyar nyel­vű csoportjában az eayik női egy­­házi-envesület működésének öt­ven éves jubileumához érkezett. Ötven esztendő! Milyen hos-zú idő! Menny; minden van 50 esz­tendő mögött! Élet, halál, szenve­dés. öröm. könnv. siker, bánat és reménv úgy váltakoztak az ötv»n év alatt, mint az áldoza'vállalú nők és feladataik. Mennvi mindent tud­na, nekünk elmondani ez az ötven esztendő, ha neki szegeznénk a kér­dések sziaonyát. ha feleletre bír­nánk a már menhalt, vaqy elfáradt és a modern idők modern a*szr’­­nvád De erre nem vaavünk kéoe­­sek'ób'°zonf nem is szükséges, mert n Kavrmátiv. az eredmény» envházaink és maQvar egye­sületeink aktív élete, virágzá­sa, az árvák és betegek moso­lya, a menekültek szociális jó­léte m’nden virágos szónál többet beszél! Ebben kristályosodik ki 50 esz­tendő működése, ígérete és hitval­lása! Benne van az Anvaszentegy­­ház, a magyar hon és Amerika tisz­telete! El nem homályosítható tük­rében megláthatjuk magunkat, a le­tűnt időket és bűnöket. De az ígé­ret szivárványát is: élni fog az Egyház, mert Krisztus apostolai és a ok követő' gyümölcsöztetöen munkál­kodnak Isten kertjében, több nyel­ven, de egy szívvel! Az Első Magyar Ág. Hitv. Evan­gélikus Oltár Egylet 1907. október 21-én alakult. Rúzsa István, akkori lelkész lelkes szavakkal szó'ot ah­hoz a 27 áldozatvállalásra ké z nő höz, akik elhatározták, hegy Isiéi szent nevében a,z Anyaszrntegyház jövője érdekében szívüket, tehetsé­güket felajánlják és megvetik alap­ját az Oltár Egyletnek. A’-ban az időben üres volt. még a temp'cm, de üres volt az oltár is. A beszámolók szerint “ebbe az üres templomba, ennek üres oltára-

Next

/
Oldalképek
Tartalom