Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-12-01 / 4. szám
AMERIKAI EM4NGELIKU5 ELET — XXI. Évfolyam - 1957. DECEMBER — No. 4. szám. — AZ IGE TESTTÉ LETT A világ üdvösségének megszerzése útján persze, nem ez volt az első lépés. Annak kezdete az örökkévalóság titokzatos homályába vész, hiszen Isten öröktől fogva elhatározta, megváltásunkat. S ennek a megváltásnak földi munkálása során sem a Karácsony volt az első lépés. Az emberiség történetének kezdeteiben, Noé s utóbb Ábrahám korában kell keresnünk az üdvösségünk megszerzésére útnak indult irgalmas Isten első lábnyomait. Karácsony azonban mégis az első lépése Istennek ezen a földön. A szó valódi értelmében, nemcsak képiesen és jelképesen, hanem valóságosan is reáiépett erre a mi földünkre. Jézus Krisztus lábaira reátapadt Názaret és Kapernaum ösvényeinek pora. a, Genezáret partjának iszapja, s e lábakat felsebezték Judea pusztájának éles kövei. INem véletlen esett, hogy ép •a földnek erre a tájára tette reá lábát a testben jött Ige. A hűséges Isten megtartotta s beváltotta minden ígéretét, amit valaha Ábrahámnalr, Izsáknak és Jákobnak, Dávidnak és az ő házának s Izrael egész népének adott. Az irgalmas és féltőn szerető Isten megemlékezett minden ígéretéről s azok szerint cselekedett. — Azóta s ezért Szentföld ez a táj, így lett megszenteltté, Isten kiváltképpen való saját tulajdonává a földnek ez a darabja. Jeléül annak, hogy igazában szent azóta, — Karácsony óta, — az egész föld! Megszenteltetett ez az egész világ. Isten, aki magának teremtette, dicsőségére és gyönyörűségére alkotta, most birtokába vette másodszor is, a váltság jogán. Rátette lábát, végighaladt útjain, betért városaiba, ivott forrásaiból s evett kenyeréből. A názáreti Jézus GaJilea tartományának polgára lett, aki megfizette az adót s akinek bejelentett lakása volt Kapernaumban, — az ő városában, mint akkoriban mondották. S övé lett e föld, kiváltképen azért, mert vérét ontotta érte. Meghódította s megszerező örökös birtokul az élete árán. Q Mindennek Karácsony a kezdete, az első lépési S e z a z első lépés a döntő. Angyali karok zengték a szent éjszakán Isten dicséretéi a győzelem himnusza, volt ez a győzelmes Krisztus bölcsőjénél. S azért köszöntötték az újszülöttet messsze tájak különös követei, hogy az egész föld s minden népek hódolatát tegyék Je lábai elé, — a lábak elé, amiknek alávettettek mindenek, amik csak az égben, a< földön s a föld alatt vannak. 3 De az sem volt véletlen, hogy •amikor a hűséges Isten beváltotta ígéretét s Izrael földjére tette reá lábát, hogy megtegye az első lépést, ez aiz első lépés a betlehemi istállóba vezetett. A napkeleti bölcsek hiába keresték Jeruzsálem palotáiban, Heródes király udvarában, főpapok előkelő köreiben a megszületett Messiást. El kellett jönniök az elhagyott falucskába s mélyen meghajolva átlépni a szegényes szállás küszöbét. Betlehem “alacsony jászola” rejti az isteni Gyermeket, énekli az egyház karácsonyi himnuszában. “Kemény jászol fekvőhelye, szegénység annak bölcsője, ki világ üdvözítője”, zengi a reformátor másik énekében is. Isten az első lépéssel félreérthetetlenül vallást tett a szegények és kicsinyek, az elhagyottak és szenvedők, a betegek és nyomorultak, az éhezők és szomjúhozók mellett. Az első lépés — megmutatta az irányt, amerre a Megváltó útja vezet. Elkerüli a hatalmasok és felfuvalkodottak, a nagyralátók és “igazak” hajlékait, hiszen “nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek“. Az első lépés Isten Fiát a mélybe vezette, mert Ő azért jött, hogy a mélybe szálljon s azokat keresse meg, akik a mélyben vannak és a mélységből kiáltanak hozzá. Aki erre az első lépésre figyel, nem csodálkozik a különös utakon, amikre később lába földi életében tért; “bűnösök” hajlékaiba, pogányok városaiba, s vámszedők asztalaihoz, betegek ágya mellé s a Lázár sírjához. Útjához kísérete és barátainak köre: tudatlan halászok és vámszedők, megvetett nők és samaritánusok. Dicsőségét abban kereste, hogy könynyeket törölt le és sebeket gyógyított meg, s hatalmát arra használta fel, hogy kevés kenyérrel megelé
