Erős Vár, 1957 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1957-09-01 / 1. szám
AMERIKAI EM4NGELIKUS ELET — XXI. Évfolyam — 1957. SZEPTEMBER — Krisztus megszabadít és egyesit A világ evangélikusai harmadik nagy találkozójának Minneapolisban nem csupán a központi témája, hanem a hitvallása ebben a tételben volt összesűrít— ve: Krisztus megszabadít és egyesít! Nekünk, magyaroknak különösen könnyű megérteni e szavak jelentőségét. De mi vagyunk abban a veszedelemben is, hogy könnyen félreérthetjük annak értelmét. Jól tudjuk, mit jelentett a 150 éves török uralom, az osztrák elnyomatás, a második világháború után országunk feldarabolása, elnyomatása és az atz állapot, amelyben ma él szülőföldünk. Éppen ezért szinte tetszetősebb alig lehet magyar ember számára, mint a felszabadításról való beszélgetés, melyiknél mindenek felett Magyarország felszabadítására gondolunk. Ezt a reménységünket joggal bele is értelmezhetjük az evangélikusok hitvallásába, mely a szabad emberben látja egyedül az ember teljes kifejlődésének a lehetőségét. A hitvallás teljes megértéséhez azonban gondolnunk kell a mondat alanyára: A felszabadító: Krisztus! Az európai államok tragédiája éppen abban rejlik, hogy “felszabadítói ráültek a felszabadítottak nyakára, ott maradtak és átvették az uralmat. A népek panaszából jól tudjuk, hogy ilyen “felszabadítást” egyik sem kíván. Krisztus felszabadító munkája az ember leikével kezdődik, abból a célból, hogy azután gondolkozását, és testi életét is az emberi jogok Istentől meghatározott keretébe visszahelyezze. — Akik Krisztusban felszabadultak, azok egy új életfelfogást, új életcélt és új életmódot fogadnak el vele. Krisztus a belső embert szabadítja fel olyan érzésektől, amelyek eddig megrontották életviszonyát Istenhez, embertársaihoz és önmagához. Az önzés, hazugság és gyűlölet, mint minden jóakaratot meggátló erő, abban a pillanatban egyszerre lehull szívünkről s agyunkról, amint Krisztus megérintette lelkünket! Aki nem tud megbocsátani, nem tud engedelmeskedni, a jónak, és Isten törvényének saját életére való vonatkozását nem ismeri fel, az még nem szabad ember, hanem rabszolgája indulatainak, a sötétségnek, egyszóval: a bűnnek! A sötétségben botorkáló ember nem ura cselekedetének, hanem másokra szorul, vagy egyedül, lelkitársak nélkül bolyong. Krisztus szabadítása azzal kezdődik, hogy rádöbbenünk arra, mennyire Isten nélkül, mennyire testvérek nélkül állunk ebben a világban: csak azért, mert megromlott a viszonyunk Istenhez és embertársainkhoz. Eddig azért nem volt otthonai az embernek, azért nem tartozott senkihez, még az Istenhez sem, mert saját bűnös lelkiismeretén keresztül semmi mást nem látott, mint csak a benne lévő bűnt, amely miatt nem mert Isten szemébe nézni, embertársaihoz közeledni, mert úgy érezte, nincsen joga hozzá. Krisztus levette az ember szeméről a hályogot és rámutatott Isten megbocsátó szeretetére, mely a.z Ő engedelmessége, áldozatai és halála révén kiszabadított a bűn és a halál hálójából s szabadokká és Isten gyermekeivé tett bennünket. A megszabadított embernek, sajnos, sok a. kísértése és nagy a lehetősége újra visszatérni a bűn űtjára, de ugyanakkor nagy a lehetősége Isten útjának a követésére is, mert Krisztus által szabad ember lett. Ennek a: felismerésével együtt a felelősségtudat is helyetfoglal gondolkozásunkban. Az ember felismeri önmagáról a,zt, hogy erkölcsi lény és hogy Isten előtt felelős a létéért, cselekedeteiért és gondolkozásáért. Kedves Olvasónk! Egyházad hitvallása itt válik a Te személyes kérdéseddé, amelyet döntés nélkül nem kerülhetsz ki. Neked kell felelned arra, hogy akarsz-e szabad ember lenni Krisztusban, vagy sem?! Akarsz-e testvéreiddel, embertársaiddal egy Isten tátján járni és istenországa építőjévé válni?! Mi jól tudjuk, hogy A- merika rengetegében könnyen elbújhatsz, amint ezt olyan sokan megtették már előtted. — Önző szenvedélyeddé teheted a dollárgyűjtést, megtagadhatsz minden közösséget hittestvéreiddel, sőt még honfitársaiddal is. Kigúnyolhatod befogadó hazád minden gyengeségét anélkül, hogy
