Erős Vár, 1955 (25. évfolyam, 12. szám)

1955-12-01 / 12. szám

ságnak ! Imponált az elszánt hősiesség,a tekintetnélküli büntetés, a megrögzött és megtűrt bűn Irgalmatlan kiseprése az Ur templomából.* Az Ifjúság rögtön felfogta Jézus hősiességének az értelmét, nem törődött az öregek,notabilitások hivatalos, jézust gyalázó nézetével, hanem önállóan alkotott véleményt magának erről az elszánt” istenittas prófétáról, aki úgy jött be a fővárosi elfogultság, az elfogadott hazugságok és hazug tekintélyek világába,mint a pusztító szélvész,mint egy isteni orkán a rombolás utáni új világ és új élet hatalmas varázsával. A Jeruzsáleml ifjúság megsejtette, megérezte Krisztusban a jövőt. Körülfogták, megéljenezték a szokásos köszöntéssel: Hozsánna a Dávid fiának! így olvassuk ezt Máté evangéliumának a 21. részében.

Radvánszky emléke is azt kívánja az ifjúságtól,hogy Krisztust éljenezze! A mai ifjúság is fogékony Jézus iránt,csak úgy mutassuk be neki,amilyen volt. Mennyit rontottak,ferdítettek, hamisítottak Jézus jellemén! Oseredeti egyéniségét agyonkommentározták,agyonkortorténetezték, agyontudományoskodták és agyonmikroszkopizálták s így megmásíthatták,élettelen bálvánnyá tették.Az ifjúság az élő Jézust akarja, E korul tud tömörülni és Érette kész harcba szállni ellenségeivel.

Az ifjú Radvánszkynak egész viselkedése is követésre méltó. De van egy olyan momentum életében,amitói óvni szeretném a mai ifjúságot. Rezik feljegyzése-szerint, mikor Caraffát utolérte végzete, mert cinkosa,Kollonics megbuktatta és Caraffa beleörült ebbe a bukásba,Kollonics meglátogatta Caraffát, de magával vitte az ifjú Radvánszkyt is, aki - elkobzott javainak visszaszerzése ügyében - akkor éppen Bécsben tartózkodott. A belépőket Caraffa sírva fogadta, Kollonics azonban azt mondotta neki:" Ne sírjon Nagyságod, inkább kérjen bocsánatot a magyaroktól!" S amikor Caraffa bocsánatot kért.^Radvánszky János ég felé emelt kézzel kiáltott fel:"En vagyok az első, aki soha, soha meg nem bocsátók?"

Megérthetjük az ifjú Radvánszkyt. Talán mindegyikünk úgy cselekedett volna. De mégis azt kel üzennem,

25 év múlva is,hogy a szent hamvak mellett álltam,hogy a begyógyult sebeket nem szabad erőszakkal feltépni!

Nem szabad őseinktől öröklött idegenkedéssel nézni római katholikus testvéreinkre. Amikor az eperjesi vértanukról emlékezünk meg - akik a magyarságukért és Krisztusért egyszerre szenvedtek - ,akkor gondoljunk ar- 15 -