Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1952-05-01 / 5. szám

"ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT"

(Lukács ev. 1. fej. 42. vers) Ezzel a mondattal köszöntötte Erzsébet, Keresztelő János édesanyja Máriát, Krisztus Urunk^édes anyját, aki meglátogatta őket otthonukban. Áldott - nak^nevezte, mert a szive alatt a legnagyobb áldást, az Úr Jézust hordozta. Akiről pedig tudta, hogy békességet, boldogságot, örök életet fog hozni minden ember számára. >£

Mi is mindannyian, akik 1950 évnél is későbben élünk, mint Erzsébet, szintén köszönthetünk ilyen szavakkal egy asszonyt, vagy ha már nem tehetjük meg ezt szószerint, emlékezhetünk lélekben eltelve iljai gondolatokkal egy asszonyról: az Édesanyánkról! Arról az asszonyról, aki nem csupán életet adott nekünk, nem csupán táplált, nevelt és a széltől is óvott, mikor még gyengék voltunk, hanem aki kis kacsóinkat megtanitotta imára kulcsolni és aki csendes szavával, öntudatlan bizonyságtételével elhozta a mi számunkra is - Krisztust! Aki olyan alázatos volt, mint Mária, akinek talán szintén olyan sokat kellett szenvednie, mint Máriának és aki ezt^ miiérettünk bizonyára épp oly boldogan vállalta, mint az Úr anyja, mert másképpen nem is tehetett vojna: hiszen ő is anya volt! *k'

így méltán köszönthetjük őket, az édesanyákat, és különösképpen ki-ki saját édesanyját ezzelatbibliai mondattal: "Áldott vagy te az asszonyok között" Tesszük ezt különösen most, május havában, amelynek egyik vasárnapján meg is emlékeztünk az édesanyák - ról.

De nem állunk meg itt, mint ahogy a Bibliát tanulmányozva nem állunk meg Mária szivet-lelket gyönyörködtető alakjánál sem, hanem felismer jük mögötte Azt, aki Máriát áldottá tette és aki nekünk Édesa - nyát adott: az Urat és öt dicsérjük, Aki minden jófcak végső megadója, Akinek egyaránt köszönhetjük a földi édesanyánkat és megváltásunkat, az Ur Jézus Krisztus által.-y -y

:f' v ~n. oldal