Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-01-01 / 1. szám
LUKÁCS EVANGÉLISTÁRÓL Egyszer, egy betegnél találkozott Krisztussal, 0, nem magával az Üdvözítővel, nem a gyenge testével, hanem a világot biró erős Lel kével,, , Már sokat hallott Róla, Antiókhiában sok volt a keresztyén, voltak, akik azt állították, hogy több, mint Jeruzsálemben, Csak, valahogy.,, idegen maradt számára az Ige, a logosz, ahogy müveit, görögszármazásu barátai emlegették. Hallotta, elfelejtette. Olvasta is néha, ha Barnabás episztoláit elhozták neki a barátai. Mégis - nem érintette meg a lelkét, csupán műveltségének egy újabb, szerzett kis részét jelentette, semmi egyebet. Amellett orvos volt, méghozzá hires orvos és az ö természettudományos tanultságáfcoz nehezen férkőzhetett volna ennyi furcsa misztikum. Mert Lukács annak látta Krisztus földi életét és tanításait. De egyszer beteghez hívták. Szegény, esett ember volt, nagy családdal, még nagyobb szegénységgel. Amikor belépett a sűrűn elfüggönyzött szobába, végtelen szomorúságot érzett. Látta a nyomort és látta ami a nyomoron túl ide leskelödött a zsúfolt szobácskába: a várakozó Halált, Az ember menthetetlen volt. Es Lukács szivét öszszemarkolta valami eddig soha nem érzett fájdalom. Úgy érezte, mintha az orvos elsülyedt volna benne és egy uj, egészen uj egyéniség lépett volna helyébe. Vigasztalni próbálta a haldoklót, de az szeliden rámosolygott,- Uram, én nem félek a haláltól, A halál nekem az örökélet kapuit nyitja meg. Es mikor látta Lukács csodálkozó arcát, végtelen rajongással mondta:- Uram, én keresztyén vagyok... Es ekkor Lukács felkelt, elment egyenesen Barnabáshoz. Leült és egy óra hosszat kérdezett. Mindenről tudni akart, amit Ö tanított Mikor hazament, napokon át koplalt, megtisztította magát minden földi szennytől, csak gondolkdott... Azután már nem is gondolkodott, hanem sodorta a bűvös, titokzatos erő, ami Krisztus tanításaiból áradt,,, így lett keresztyénné Lukács, a pogány orvos, aki Pál apostolnak hű kiséröje és- munkatársa lett, téritö utazásain. Lukács evangéliuma a pogányból lett keresztyéneknek szólt, A- zokat akarta megtölteni az Igével, akik számára nem Ígérték meg a próféták Krisztust. Úgy, miként ömagának sem, Pál egyszer elmesélte neki, hogy mint szállt szembe Péterrel, aki a pogányokból lett keresztyénekkel szemben tartózkodóan viselkedett, Pál elmondta neki, hogy miért szállt szembe a Nagy Halásszal és Lukács egész leikével helyeselt neki. Es amikor evangéliumát irta, annak minden sorában előtte lobogott Pál magyarázata: Krisztus nemcsak a zsidóké, hanem minden ihás népé is e Földön,,, így vált Lukács Krisztus egyetemes küldetésének legnagyobb hirdetőjévé. , Evangéliumának kitűnő stílusa, világos, logikus elbeszélő ereje ad különös vonzerőt. Mint maga irja: "Minden eseménynek kezdettől fogva gondosan utánajárt" és evangéliuma azoknak közlésein nyugodott, akik "kezdettől fogva szemtanúi és szolgái lettek az Igének". 5 .oldal 5,oldal
