Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)
1952-03-01 / 3. szám
TEDEUM FORDÍTÁS Forditom a Tedeumot, és fejtem a szürke ruhámat. Most mindakettö sürgős feladat. Fejtek,*, és eltöprengek ezalatt a rímeken, a szavakon.., Luther ódonveretü sorait ' Szivembon forgatom. Aztán felcsendül magyarul a hála és imádás; Es eközben fejtem,,, fejtem szürke testvérruhámat. "Dicsérünk Uristenl Minden égi seregek, mind, aki szolgál Neked,,," Igen, örök elhívó szavadért, a meg nem érdemelt szolgálatért dicsérlek Úristen, Nem ismerek jobb gazdát Nálad, Es amikor most visszakéred kedves testvérruhámat, köszönök-minden boldog percet, évet. Dicsérlek Úristen, Dicsérlek Téged, "Ma se vond meg irgalmadat! Bűn és gonosz ne ártsanak!" Meg ne szűnjék szolgálatunk, ha nevedért szétszóratunk, s ha nem simul reánk óva, áldva a szolgálat szelid ruhája, mert fényes olló fejti,,,, bontja. A kis veréb is szived gondja. Hogyan fordítanád el orcád, ha mélységből kiáltunk Hozzád, hütelen sáfáraid, restek, kik Ítéleted alá estek és minden mentségük, hogy Fiad, Jézus, értük vérzett. Mélységben is dicsérünk Téged Dicsérünk Úristen! Ó, hány korban, ruhában, nyelven zengett Feléd, mig én is zengem magyarul itt és most Neked ezt az időtlen dicséretet, Most,,, éppen most,,, amikor annyi kétség és keserűség támad: forditom a Tedeumot és fejtem a szürke ruhámat, A ruha változik, Te megmaradsz. Es a himnusz is marad ugyanaz. Nem némulhat el ezután sem, Dicsérünk Úristen! Most is. Es mindörökké.,, Ámen, EGY DIAKONISSZA VERSE 2, oldal
