Erős Vár, 1952 (22. évfolyam, 1-10. szám)

1952-02-01 / 2. szám

JÁNOS EVANGÉLISTÁRÓL

Unta már a háló csomózását. Fiatal volt, nyugtalan termésstü. Hatalmas temperamentuma cselekvést követelt: tenni valamit, akármit^ csak nem üldögélni folyton a ringó bárkában, hálót javitani, kivet-* ni, behúzni megint,,. Ahogy atyja, Zebedeus csinálta és annak atyja és Isten tudja hányán már, nemzedékeken visszafelé,

András, a Simon Péter testvére, odaszólt neki:- Jehónanáni Tudod-é, hogy Zakariás fia vizzel keresztel Bé - thabarában, a Jordán mentén?

János rábólintott,

András kisvártatva folytatta:- Szeretném egyszer meghallgatni. Talán ö az, akit a próféták megígértek nekünk.

János hallgatott egy darabig,- Nem, nem ö az'. - mondta azután halkan. - Másl- Kire gondolsz, Jehóhanán?- A Názáretire,

András eltűnődött,- Azt hallottam, a Názáreti is kimegy ma :a- Jordánhoz...

Most felállt János, Kinyújtóztatta hatalmas termetét.- Gyerünkl~Mondta hevesen, türelmetlenül. - Menjünk Övelel

... De magukban mentek mégis. . ..

A Keresztelőt jeruzsálemi papok gyűrűjében találták,- Kicsoda vagy te? - kérdezték a papok.- Nem én vagyok a Krisztus ■* felelte alázatosan a Keresztelő.- Ln csak a kiáltó szó vagyok a pusztában* De van valaki, aki utánam jö, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy sarujának szijját megoldjam, • , • • «;

A papok elmentek, :

És egyszercsak, mintha megvilágosodott volna a nappal. Mintha a Nap megfehéredett volna és a szürke pusztában halványkék virágok nyíltak volna, ' -' , w

András méglökte Jánost; f • .- Nézd. .1

De János szemei már régen látták a Mestert, amint lassú, súlytalan lépéseivel közeledett feléjük.- Milyen nagyon magányos ez az emberi - suhant át János szivén

a sajnálkozás. ' .

A Keresztelő felkiáltott:- Imé, az Istennek báránya, aki elveszi a világ büneitl ,

János még visszament, a Galileai Tenger mellé és énekelte a hálók románcait, de a szivében már Júdeábán járt, Övele,

Aztán egyszer eljött a nap,,., ... : .

A Názáreti Simon Péterhez ment, aki Andrással halászgatott,- Kövessetek engem'. Mostantól fogva embereket fogtok halászni'.

János elfulladó melléhez kapott, ó, Andrást elhivta már! Ö már

a Názáreti életéhez tartozik'. Ó, a Názáreti élete.,, Az igenl Tele történéssel, csodákkal és .valami... valami bűvös varázzsal, ami csak Úgy árad Belőle... Igen, á Názáreti élete az az élet, amit ö is kívánna élni... Es - Andrást elhivta márl Ha most... ha most odalépne őhozzá is...

És Jézus révetette a tekintetét. Szelídek voltak a szemei, de mégis lenyűgözték Jánost. Le kellett térdelnie.. Jézus oda - jött hozzá és rámosolygott. János nehezen zihálva kapkodta a leve -Í * 4’^-^ ß ' öíCxdal