Erős Vár, 1951 (21. évfolyam, 8-12. szám)
1951-12-01 / 12. szám
ERŐS VÁR 3 meg közösnek, ez az egy maradt meg reménységünknek. És nektek, ha zárják az ajtót, akkor döngetnetek kell, ha kihülőnek látszik a viszony, akkor forrósitanotok kell, mert ha az egy Megváltónak a gyermekei mondanak le arról, hogy az emberiség családja összetartozik, óh akkor vájjon van-e más ut, ahol találkozhatnánk? Békéről beszéltek? Legyen hát békét nyújtó a kéz is. Vagy legyen néma a hang, de élő a testvért kereső vágy s megértik azok, akik a Békesség Fejedelmét várják karácsony érkezésében. Sok folyam árja fut nemcsak a hegyek tövéből, sokkal több annak keresztjéből, Akit karácsonyban kapott sötétben járó, sokat tévelygő életünk... Ettől a kereszttől biztosan visz az ut a találkozás felé... De milyen más lenne ez az ut, ha közben egymás kezét is megfoghatnánk a szakadékok szélén, sötét éjszakákon? Talán ha a karácsonyi gyertyát a Békesség Fejedelmének gyújtanánk meg mi is, szétszórt magyar származású evangélikusok, az egész világon, talán akkor mi is jobban tudnánk szeretni, egymásnak megbocsátani és az élet utján világosságban vándorolni. Legyen Istentől megáldott a karácsonyod egymástól elsodort, Istenhez közel maradt evangélikus testvérem! Az Erős Vár szerkesztősége RÖVID HÍREK AZ ERŐS VÁR CLEVELANDI KIRÁNDULÁSA Az Erős Vár celevelandi konferenciáját megelőzően egy tábortűzzel és programmal egybekötött kirándulást rendeztünk. A cél az volt, hogy a találkozás összemelegitse és a lélek vágyával felébressze az érdeklődést közös problémáink iránt. A hirtelen jött hűvös őszi eső sajnos sokakat visszatartott a kirándulástól. Ennek ellenére is jóval százon felül jöttünk össze s kivétel nélkül arra a megállapitásra jöttünk, hogy ilyen jellegű összejövetelre sokszor lenne szükségünk. Az alkonyati szürkeségben meggyűlt tábortűz messze vitte el gondolatinkat s éreztük, hogy szétszórt magyar életünknek egyetlen összetartó ereje ma is az Isten, aki szere tétének biztató jele gyanánt tartja felettünk most is a fénylő csillagokat. A műsort a West Sidei egyház vegyes énekkara vezette be kuruc és magyar nótákkal. Utána az uj amerikás magyarok ajándékoztak meg tehetségeik szolgálatával. Wégling István, mint vendég énekelt. Dr. Mészáros Sándor hegedű, Dr. Tihanyi Sándor pedig harmonikán játszott nemcsak a zeneszámokon, hanem a lelkek húrjain is. Mindhármuk számait a legmélyebb megihletődöttséggel hallgatta végig ismételten a közönség. A záró előadást Ntü Asbóth Gyula tartotta, aki a szétszórt magyarság uj meggyökeresedéséről és újkori feladatairól szólt. Ntü Posfay György imája után Ntü Brachna Gábor köszönte meg a szereplők szolgálatát, a hallgatók meleg érdeklődését és azoknak a fáradozását is, akik a lacipecsenyét, kalácsot és a meleget adó kávét készítették, többek között Mrs. Mártonnak, Mrs. Szlaukónak, Mrs. Németnek, Miss Pethőnek és a többieknek. * AZ EAST SIDEI EGYHÁZ 45 ÉVES ÉVFORDULÓJA Érdekes ujitással, de egyben igen helyes módon az ünneplés egy egész hónapot foglalt le. Minden vasárnap az egyházi intézmények egyegy csoportjának volt szentelve. így alkalom adódott arra, hogy az egybetartozó, de szolgálati területükre nézve különböző egyházi intézmények munkájára fel lehetett hivni a gyülekezetnek figyelmét. Az érdekes és értékes jubileumi ünnepségekről jövő számunkban adunk részletes beszámolót. * GYÜLEKEZETEINK KARÁCSONYI HÍREIT nem tudjuk közölni ebben a számban. Nagyobb mulasztást talán nem is követünk el hiszen minden gyülekezet körlevél és helyi lapja utján közli azokat. E helyett azonban szeretettel kérjük evangélikus testvéreinket, ha karácsonyi ünnepük olyan városba vinné, ahol van magyar evangélikus templom, ne resteljék még a nagyobb fáradtságot se azért, hogy eljuthassanak a magyar evangélikus istentiszteletre. Igazi karácsonyi ünneplésük lesz a hivek közösségében. ❖ KÉT UJ MAGYAR EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET SZERVEZÉSÉT TETTE LEHETŐVÉ A NATIONAL COUNCIL Isten iránti mélységes hálával gondolunk arra az elhatározó lépésre, amellyel a National Lutheran Council lehetővé teszi két magyar evangélikus gyülekezet szervezését. Mind a két gyülekezet Dél-Amerikában indul istenországa épitésére. Az egyik már régebben volt tervezés alatt Argentinéban, Buenos Airesben, ahová Leskó Béla lelkészt hivták meg Svédországból. A másik egészen uj keretű s reménységeinken felül gyors megoldáshoz Venezuelában, Caracasban. Az utóbbi megszervezésével Pósfay Györgyöt, a clevelandi első egyház segédlelkészét bizták meg. A National Lutheran Council döntésében főként Pósfay lelkész egyénisége volt a döntő. Ez a jóképzettségü, sok nyelvi tudású fiatal lelkész eddigi szolgálatával adott reménységet arra, hogy az ottani problémákat meg tudja majd oldani. Kérjük a jó Istent, hogy legyen segítségére s a nagy feladatok szolgálatában adjon erőt a reménységek megvalósításához. Mind a két mező egészen uj s igy annak ismertetéséhez az Erős Vár majd részletesen fog visszatérni. Bizonnyal onnan Írott eredeti beszámolókat is kapunk, amit érdeklődéssel fognak majd olvasni előfizetőink.
