Erős Vár, 1950 (20. évfolyam, 1-5. szám)
1950-05-01 / 5. szám
4 ERŐS VÁR ERŐS VAR Official Religious Monthly of the Hungarian Lutheran Churches of America Az amerikai magyar ág. hitv. ev. egyházak hivatalos lapja. Editor — Főszerkesztő: Rév. Gábor Brachna, 3243 W. 98th St., Cleveland 2, O. Kiadóhivatal! vezető: Rev. Paul Markovits, 161 Hazelwood Ave., Pittsburgh 7, Pa. Munkatársak: Az amerikai magyar evangélikus lelkész! kar. Minden cikk. közlemény, valamint minden előfizetés, reklamáló és megrendelés a kiadóhoz küldendő. Subscription Price: $1.50. — Előfizetés: Sl.50 egy évre. EGY KERESZTYÉN SÁFÁR VÉGRENDELETET készít... Pál apostol Thimoteusokhoz irt levelében megjegyezte, hogy “semmit sem hozunk magunkkal erre a világra és biztos az, hogy semmit magunkkal el nem vihetünk.” Amit magunkkal viszünk, az a reménység egy jobb életben; — amit magunk után hagyunk, az a mi jó hírnevünk, a mi barátaink és a mi vagyonunk. Az ember végrendelete akaratának utolsó kifejezése ezen a földön. Bár esztendőkkel előbb is készülhetett el a végrendelet, — azonban úgy beszél, mint az ő halála előtti utolsó szó. Hátramaradottaink, mindazok, akikhez valamilyen érzelmi szálak fűztek bennünket, a végrendeletben szereznek tudomást utolsó kívánságunkról. Ebből nyilvánvaló, hogy mennyire fontos a végrendelet és mégis meglepő, hogy a jóakaratu emberek között is milyen sokan vannak, akik végrendelet nélkül távoznak. A keresztyén sáfár kell, hogy magára vállalja ezt a felelősséget is. Mint ahogy felelősséget érez életében a javak sáfársága felett. Ha végrendelet nélkül hal meg az ember, — akkor az állam törvényei alapján osztják szét a vagyont a hozzátartozók között. Persze, anélkül, hogy figyelmet szentelnének a sáfárnak egyes, földi életében megnyilvánult elgondolásáról. Ha hozzátartozók nincsenek, — akkor az állam maga az örökös, anélkül, hogy jótékonysági csoportok kapnának valamit is az örökségből. Sok ember mondja, hogy “az én családom túlél engem és a törvény majd gondoskodik az elosztás felől . . .” Mégis, csodálatos, hogy milyen sok férfi és asszony hozzátartozók nélkül költözik el a földi életből. Ilyen esetekben midazok a jótékonysági intézmények, amelyekről ők életükben gondoskodtak a maguk módja szerint, — semmit sem kapnak többé. Egy helyesen elkészített végrendelet pedig orvosolná a körülményeket. Az első kötelessége tehát a sáfárnak, hogy hozzátartozóira gondoljon, — de mindig szükség van arra, hogy egy jogszerű, utolsó örökös is meg legyen jelölve az előre nem látott körülmények miatt. Itt van aztán a keresztyén sáfárnak alkalma keresztyén hitének gyakorlására. Hogy ne feledkezzék meg egyházáról és annak sokoldalú munkásságáról. A keresztyén sáfárnak a végrendelet megírásánál több alkalma nyílik arra, hogy gyakorolhassa befolyását afelett, hogy mi történjék hátramaradt vagyonával. Egyes államok megkívánják a végrendeletnek tanuk előtt való eláirását, — mig más államokban elegendő, akármilyen kivonatos végrendelet, ami a végrendelkezőtől származik. A keresztyén sáfár végrendeletének Írásakor, amelyet jó tanács alapján készit — jó lehetőséget talál arra, hogy jótékonykodásával befolyásolhassa nemcsak családját, hanem akaratát nyilváníthassa egyházának ügyeiben is. Kivonat a “The Lutheran Stewardship Bulletin”-ből. BUJDOSÓ KURUC RIGMUSA Tíz jó évig a halálban. Egy rossz karddal száz csatában. Soha-soha hites vágyban. Soha-soha veteti ágyban. Kergettem a labanc-hordát. Sirattam a szívem sorsát. Mégsem fordult felém orcád. Rossz csillagú, Magyarország. Sirattalak, nem sirattál. Pártoltalak, veszni hagytál. Mindent adtam, mit se m adtál. Ha eldőltem, nem biztattál. Hullaszloltam meleg vérem. Rágódtam dobott kenyéren. Se barátom, se testvérem. Se bánatom, se reményem. Már életem nyugalommal. Indúl és kevéske gonddal. Vendégséggel, vígalommal. Lengyel borral és asszonnyal. Lenyel urak selymes ágya Mégis forró, mint a máglya. Hajh, még egyszer lennék árva. Be jó volna, hogyha fájna. Áldott Ínség: magyar élet. Világon nincs párod néked. Nincsen célod, nincsen véged. Kínhalál az üdvösséged. Elbocsát az anyánk csókja. Minden rózsánk véres rózsa, Bénán esünk koporsóba. De: így éltünk vitéz módra. ADY ENDRE
